Ha kapnék egy levelet, amiben valaki 789 ezer forintot követel, jót nevetnék. De mi a helyzet, ha a feladó a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a fizetési határidő tíz nap, és még az autóm is az ő udvarukon parkol? Valószínűleg fizetnék.
A Svájcban élő, legálisan ott dolgozó K. Beatrixnak, illetve élettársának nem volt túl sok ideje mérlegelni, amikor november 23-án egy hivatali rémtörténet szereplőivé váltak. Mivel közös autójukat egy igazoltatást követő napon lefoglalták, Beatrix készpénzben volt kénytelen fizetni a nem sokkal korábban megkapott határozat alapján a hatóságnak. Még örülhetett is, hogy megúszta ennyivel. Nem bírságról van szó, hanem 210 400 forint közösségi vámról és 578 600 forint általános forgalmi adóról – egy 2004-es BMW 530d után.
A Nemzeti Adó- és Vámhatóság levelében nagyon hosszan sorolja a vonatkozó jogszabályokat, idézi fel a történetet olvasónk. Nem túloz, hiszen a szerkesztőségünknek is eljuttatott, közel ötoldalnyi szöveg olvasása közben tényleg csak annak örülhetünk, hogy nem mi vagyunk a levél címzettjei. Hamar kiderül, hogy a svájci rendszámú BMW-t vámeljárás alá vonták. Talán azt feltételezték, hogy eleve forgalomba helyezési vagy eladási célból hozták be az országba. Pedig nem, nagyon nem.
Beatrix – szintén Svájcban élő párjával – töprengett egy kicsit, majd rájött, nincs sok választása, ha nem szeretné, hogy elárverezzék az autóját. Vagy ahogy a hatóság fogalmaz, végrehajtási eljárás bevezetését rendeljék el. Imádjuk a hivatalnoknyelvet.
A BMW-t egyébként két éve, használtan vették Svájcban, majd a helyi jogszabályoknak megfelelően forgalomba is helyeztették. Ma sem tehetnének másként, hiszen az év nagy részét (tehát nem a felét, inkább úgy a háromnegyedét) ott töltik, és csak két-három rövidebb rokonlátogatásra jönnek haza. Törjük a fejünket, miért ne választották volna a svájci regisztrációt, hiszen alapjaiban az ottani rendszer sem más, mint a magyar. Aki egy évnél hosszabb ideig az országban használja gépjárművét, köteles gondoskodni a honosításáról, majd fizetni a közterheket. Korábbi autójukat, melyet innen vittek ki, végül az egy év lejárta előtt hazaszállították.
A Békés megyei vámosok első levelükben csempészéssel vádolták a páromat. Nem sokat teketóriáztak a helyi Lencsési lakótelepen lévő élelmiszeráruház parkolójának kijáratánál, ahol ötletszerűen igazoltatták az arra járó külföldi rendszámú autókat. Kitöltöttek egy papírt, majd másnapra behívták a páromat a hivatalba adategyeztetésre, ahol lefoglalják a kocsit, illetve okmányait, és közölték, hogy azt saját telephelyükön őrzik majd, amíg tart az ügy.
Soha többé nem jövünk Magyarországra a saját autónkkal, teszi hozzá felindultan Beatrix, aki egy közismert, kozmetikai termékeket gyártó cég európai központjában dolgozik. Életvitele alapján nem az a tipikus kamukivándorló. Sokakhoz hasonlóan ő sem azért szerzett helyi papírokat az autójához, hogy itthon ne kelljen befizetnie a regisztrációs adót.
Ugyan Svájc az Európai Uniónak nem tagja, az unió tagországainak többségéhez hasonlóan a schengeni térséghez tartozik. Határain 2008. december 12-óta nincs személyi ellenőrzés, így az átutazók joggal gondolhatják, hogy akár saját autójukkal is szabadon járhatnak a környező, egyébként kizárólag EU-s országok közt.
Így gondolták ezt Beatrixék is, amikor a szintén magyar állampolgárságú, de jogszerűen Svájcban élő párja november végén beült a BMW-be és Magyarország felé vette az irányt. Az autó papírjai rendben voltak, a biztosítása és a forgalmi engedélye érvényes volt, ezeket be is tudta mutatni a vámosoknak a vezető. Ezek a tulajdonos, Beatrix nevére szóltak, ám mivel kinti lakcímük közös, azt gondolták, minden rendben lesz, ha írnak az élettársa nevére egy angol és magyar nyelvű kölcsönadási nyilatkozatot.
Mivel kellett volna még bebiztosítaniuk magukat, hogy ne tekintse őket automatikusan bűnözőnek a rendőr vagy a vámos? A rendőrökkel a többszöri igazoltatások ellenére sem volt gond. Ők elhitték, hogy Beatrixék legálisan autóznak.
Megkérdeztem Kiss Csaba alezredest, az Országos Rendőr-főkapitányság Autópálya-felügyeleti és Baleset-megelőzési osztályának vezetőjét, hány külföldi rendszámú autót ellenőriztek tavaly szeptember 1-je óta, amikortól új szabályok léptek életbe a külföldi rendszámú járművek magyarországi használatára vonatkozóan. A válasz: egyet sem. Legalábbis nem azért, mert külföldi rendszámmal közlekedő adócsalókat kerestek. Ugyanakkor azt is megtudtam, hogy a jogszabályváltozás óta eltelt négy hónapban összesen 248 esetben indítottak közigazgatási eljárást külföldi rendszámmal illegálisan közlekedő autósokkal szemben.
A NAV Kommunikációs osztályáról elküldték a 2011 második félévére kitalált, kedvezményes regisztrációs adóra vonatkozó legfontosabb adatokat. Talán emlékeznek, ezzel az akcióval akarták hazaterelni azokat, akik tényleg csak azért alapítottak céget Szlovákiában, mert ott olcsóbban lehet fenntartani egy autót. Amikor az akció félidejében azt írtuk, nem ijedtek meg az álszlovákok, még nem sejtettük, hogy később sem fognak. Miért is tették volna, hiszen év végén bejelentették a regadó nagyarányú csökkentését. Akkor biztosan alábbhagyott a honosítási láz, ha ugyan volt ilyen egyáltalán. Összesen 1961 autó esetén éltek a különös kedvezménnyel, ami 361 millió forint bevételhez juttatta az államkincstárat.
Hogy sikeres volt-e a riogatás, azt nem a NAV hatásköre eldönteni, és ez az egyre inkább svájci jövőt tervező K családot sem érdekli. Ügyük egyelőre függőben van, pénzük pedig a NAV-nál. Magyar ügyvédjükkel konzultálva még december végén benyújtottak egy fellebbezést, hogy töröljék a csempészés gyanúját. Ezt a vámhatósági nyomozás után törölték is, mivel nem volt bizonyítható. Most újabbat fogalmaznak, és történetüket nem csak a Totalcar szerkesztőségével, de az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalával is megosztották. Az ombudsman már foglalkozik a külföldi rendszámos autók ügyével, tájékoztatott pénteken a szóvivő.
A vámhivatalban lezajlott egész napos kihallgatás után Beatrix már sejtette, mit kell tennie. Feladta magyarországi lakcímét, amely egyébként a szüleivel közös volt, majd ismét bemutatta az autó összes papírját a saját svájci tartózkodási és munkavállalási engedélyével együtt. Ezzel csupán annyit ért el, hogy most már nem tartják autócsempésznek az élettársát.
Beatrixék mosolya még ekkor sem lehetett újra természetes, hiszen arról értesítették őket, hogy a vámot és az áfát az autó Eurotax katalógusban szereplő értéke alapján meg kell fizetniük, mert csak így kaphatják vissza az akkor már egy hónapja a vámudvaron veszteglő BMW-t.
Kérdésemre, hogy összeszámolták-e már az ügyből eredő összes költséget, Beatrix nemmel felel. Hozzáteszi, nem hiszi, hogy ma Magyarországon bárki csak úgy, egy éppen zajló ügy kellős közepén képes befizetni ennyi pénzt, hogy cserébe hagyják végre elmenni. Ő azonban nem tehetett mást, fizetett, majd visszautazott Svájcba az autóval.
Bár nem tudják, végül visszakapják-e majd a pénzüket, készek a végsőkig elmenni. Ha kell, az Európai Bíróságot is felkeresik, hogy kiderüljön, valóban lehetséges-e, hogy egy nemzeti vámhivatal különböző uniós jogszabályokra hivatkozva lefoglal egy autót, csempészéssel gyanúsítja annak tulajdonosait és semmibe veszi a svájci hatóságok által kiadott hivatalos iratokat. Jó lenne, ha kiderülne, gondoltak-e egyáltalán a legális külföldi munkavállalókra azok, akik ezeket a jogszabályokat megalkották, hivatali tévedésről van szó, vagy van egyéb megoldás az ilyen helyzetek elkerülésére.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
