1200 lóerő, mégsem hánytam

Mindez persze apró ponttá zsugorodik össze a gyomrommal együtt, amikor valóban rám kerül a sor, megnyílik előttem a török tömeg és pillanatokkal később négy biztonsági övszáron lógok, Lacko pilóta mellett a hármas rajtszámú gép fülkéjében.

A versenykamion, legalábbis a Renault, kívülről vagány, belülről viszont nagyon rendezetlen. A biztosítéktábla könnyedén lerúgható a lábam előtt (mivel alapvetően _nem_ utasszállításra tervezték), a kijelzők, kapcsolók és kábelek spontán módon tekergőznek a fél magyar rali-bajnoki mezőny megtartására méretezett bukócsövek között, a pilóta és az utas kagylóülését pedig rettentő méretű púp választja el. Ilyen biztos nincs az igazi kamionban.

A púp alatt csak a szél jár, a motor nem itt van, hanem a csőváz köré felszerelt fülke mögött, a súlyelosztás szempontjából tökéletes helyen, ahol ráadásul könnyű is szerelni. Például, amikor egy nem gyári támogatással induló csapat kamionján megbomlott a kapcsolat a gigantikus turbó és a töltőlevegő-hűtő csöve közt, hirtelen két ősz hajú bácsi mászott be a valódi funkciót be nem töltő oldalborítás mögé, hogy ott pillanatok alatt helyreállítsa a hibát egy csavar meghúzásával. Ehhez egy sertésszállítmánnyal lerobbant közúti példányon biztosan előre kellett volna billenteni a fülkét. Akkor viszont a versenyzőnek is ki kellett volna szállnia, az meg olyan snassz.

Pista a kép alapján megállapította, hogy a magasabbik bácsi Dave Phillips. Ő az Öhlins gyári futóművese, aki még Ari Vatanennek és John Surteesnek dolgozott. Jó arc és van tudás a fejében, érdemes vele dumálni. Én viszont franciául próbálkoztam szóba elegyedni ezzel az emberrel és sikerült. Szóval most nem tudom. A lényeg, hogy hamar elhárította a hibát, így én és Lacko szabadon távozhattunk a bokszutcából a fantasztikusan herregő és szuszogó teherautóval.

1160 lóerő és 5 tonna. Melyik a kifejezőbb adat? Képtelenség eldönteni, amíg nem tettük meg a kötelező cammogás métereit a pálya bejáratáig. Alig 15 másodperccel később már pontosan tudtam a választ: az első az. A Renault és minden FIA  European Truck Racing Championship szabály szerint épített versenygép motorja soros, hathengeres és 12 800 köbcentis. A nyomaték iszonyatos, 5600 newtonméter, miközben a maximális fordulat nem több 2600-nál.

Érdekes, hogy sem a padlógázas gyorsításkor, sem a villámgyors váltó kapcsolgatásakor nem tódul be a teherautószag az utastérbe. Lacko két-három fokozatot használ a nyolcból, néha a felezőt is. Nem kell több, így is rettenetes nulla-százat saccolok, bár tudni nem tudok semmit, mert sem az ingyen menet, sem a verseny nem álló helyzetből indul. A zaj kolosszális. A kamion jellegűre formált bódé akkor is döng, amikor lestukkolja egy sporttárs a kanyarban, és akkor is, amikor a célegyenes első harmadától egyszerűen utazunk a végsebesség környékén.

Ezt önök is hallani fogják, ha elindítják a videót. Előtte még annyit, hogy kevesebb remegéssel nem tudtam volna tartani a kamerát. Nem szégyellem, mert utólag megtudtam, hogy Lacko a Renault Trucks tavaly, a Hungaroringen tartott közönségrendezvényén is hasonlóan vezetett. Volt is balhé. Hiába, a cseh srác szeret rázókövön zötykölődni, és miközben a fülkében én voltam a harangnyelv, a porba ültetett, Good Year versenykamion-slickeken driftelő Renault egyszer sem tűnt életveszélyesnek. Talán a magasság miatt.

Lehet, hogy a cseh MKR három versenyzője kifutotta a legjobb formáját a sok ingyen kör alatt? Az biztos, hogy ezt a hétvégét nem egészen így képzelték a franciák, négy német himnusz azért még nekik is sok. Hahn örült, magabiztosan nyomta le a teljes mezőnyt, a bajnokság pedig elkezdődött, még ha erről tényleg csak nagyon kevesen szereztek is tudomást.

Hogy ez az egész végül mennyi vásárlót hoz majd a Renault Trucksnak, vagy akár az MAN-nek, azt nem tudom, de ez talán nem is lényeges. Sokkal fontosabb, hogy jóllehet a kamionversenyzés egy végtelenül belterjes és a nagyközönség számára meglehetősen érdektelen sport, egyszer feltétlenül érdemes élőben látni. A célegyenes elején a megengedett óránként 160 kilométeres tempóra gyorsulnak a dögök, az első kanyarban néhányan összecsattannak, majd dühösen gyorsítanak és így tovább. Kretén, de jópofa sport, majdnem olyan vicces, mintha a Boszporuszon esténként átsuhanó, sok ezer tonnás teherhajóknak rendeznének roncsderbit. Annak biztosan komolyabb nyomai lennének, bár többen is néznék a partról. Az Istambul Parkban pedig egyszerűen összesöprik és kukába dobják, ami a hétvége után maradt.

Kapcsolódó posztunkban hozzászólhat.