Kipróbáltuk a vízzel hajtott autót
Könnyelműség volna azt állítani, hogy a magyar hidrogénhajtású autó készen áll a sorozatgyártásra, ezért ezt most kerüljük. Nem kell eldózerolni a BMW kutatóközpontját, azt sem merném kijelenteni, hogy Dr. Kulcsár Sándor, az egyedülállóan biztonságosnak mondott hidrogéntároló eszköz feltalálója, és a gyártó cég tulajdonosa nem a legoptimistább ember a korosztályában. Illetve, hogy a hosszú ideje dédelgetett kísérleti járműve simán túlélne egy próbakört az átlagos magyar belvárosi utakon.
Az viszont lehetséges, hogy csupán évek kérdése, és a fejére vérdíjat tűznek ki az olajvállalatok. Persze csak ha a dolgok azon az úton mennek tovább, ahol épp tegnap láttuk őket suhanni.
Most azonban még békésebb a helyzet. Kulcsár úr ugyanis vonattal közlekedik, így amíg rá vártunk a trélerrel a budapesti helyszínre szállított autója mellett, a mai Múzeumok éjszakájára készülő Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum parkolójában, csupán annyi következtetést vontunk le, hogy bizonyos médiamunkások nehezen bírják a meleget. Van, aki saját operatőrén tölti ki a mérgét várakozás közben, mások a konkurens csapat tagjainak szólnak be alkalmasint.
Talán egyikük sem tudja, hogy a nyomokban még redőnyhúzó gurtnit is tartalmazó Áramautó csak első látásra tűnik kezdetlegesnek. Hiába párosították rajta a peres gumikat zötyögős futóművel és óriási fordulókörrel, illetve a Trabantból kimentett fékpedált a fahatású műbőr kormánykerékkel, az Áramautó (egyes források szerint Hidrocar) vezérléséhez hasonlót még senki nem készített. A szerkezet működik, sőt még az alternatív hajtású járművek versenyén, a Széchenyi futamon is nyert a saját kategóriájában, mielőtt a feltaláló és segítője készségesen átadta volna nekem a volánt.
Kulcsár úr cége több évi kutatás során, a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézete, illetve a Műszaki Egyetem Gépjárművek Tanszéke közreműködésével, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivataltól kapott pénzből fejlesztette ki az úgynevezett hidrogénakkumulátort, vagyis a hidrogén termelő és tároló rendszer rendszer lelkét.
A természet egyik alapelemét nem a szokásos módon, a Karotta által öt éve tesztelt Honda FCX rendszeréhez hasonlóan nagy nyomáson, sőt, nem is -253 Celsius fokon tárolják, hanem egy speciális anyagban kötik meg, teljesen veszélytelenül. Ez sem példátlan egyébként. Így tankolni csak a víz bontásához és a hidrogén előállításához szükséges áramot biztosító elektromos akkumulátorokat kell, egy közönséges konnektorról.
A megoldás pontos részleteit szabadalom védi, részletmegoldásai rejtélyesek, de valahogy mégsem jut egyből eszünkbe az Egely-féle vitalitásmérő, pedig abban is jó lenne hinni. Egyetlen hidrogénakkumulátor 1 köbméter hidrogén tárolására alkalmas, melyet szükség esetén könnyen fel lehet szabadítani. Az autóban van egy négyszáz köbcentis Honda stabilmotor is, melyhez generátor csatlakozik.
A váltóáramú generátorhoz két elektromos átalakítót kapcsoltak. Az egyik a 230 V feszültségű váltóáramot 48 voltos egyenárammá alakítja, amely a szuperkapacitású kondenzátor egységet és a lítium-ion akkumulátorokat tölti. A másik áramátalakító a váltóáramból 12 voltos egyenáramot állít elő a belsőégésű motor indítását és a jármű világítását kiszolgáló hagyományos ólomakkumulátor töltéséhez. Minden megoldható a műszerfalról, ahol több tucat kapcsolót számoltam össze.
Az autó a villamos energia tárolására is alkalmas, azt egyszerű, 200 Ah kapacitású, 24 voltos lítium-ion akkumulátorokkal oldották meg, vagyis itt egy furcsa hibrid rendszerről van szó – állítja a feltaláló. A hátsó kerekekbe épített, egyébként magyar gyártmányú villanymotorok teljesítménye egyenként 6 kilowatt. Tisztán elektromos üzemmódban akár 80 kilométert is megtehet a jármű, ehhez a hidrogénakkumulátorok további 40, a Honda motor használata pedig még 100 kilométert ad. Ez így elméletben elég impozáns.
De mit állíthatunk mi, néhány próba után? Ha a jövő járművét az emberi faj fejlődéstörténetével állítjuk párhuzamba, akkor most mászik le a fáról. Ez a mai autók irányából nézve vicces, pedig lehet, hogy Kulcsár Sándornak lesz igaza, és öt év múlva saját kocsinkat is ki akarjuk majd egészíteni az általa kitalált megoldással. Hol lesz akkor már a bioetanol, és hol lesznek a modortalan tévéstábok?
Állítólag ha a belsőégésű motort átállítjuk hidrogénüzeműre, esetleg az autógyárak elkezdik ontani a Kulcsár-elven alapuló típusokat, a most elterjedt tüzelőanyagok biztosan háttérbe szorulnak. Ehhez nem csak az olajtársaságoknak, de a gyártóknak is lenne egy-két szava. Mindenesetre jó, hogy vannak még tudósok, akik a legképtelenebb ötletek megvalósításához is teljes vehemenciával látnak hozzá. Én nekik drukkolok, önök pedig pár napig élőben is megnézhetik a furcsa, nyikorgó kis járművet Budapesten, a Közlekedési múzeumban. A formával ne törődjenek, az egy tudományos kísérlet esetében teljesen mellékes.
