A Budai alsó rakparton a Rákóczi (volt Lágymányosi) hídtól egészen a Lánchídig alaposan megváltozott a forgalmi rend. Az olvasó dühöng, a befejezés dátuma sem egyértelmű, ráadásul Pesten is túrják a rakpartot. Megnéztük, hogyan szenved manapság, aki a fővárosban szeretne közlekedni.
Jó hírrel kezdem. A korábban jelzett határidőre elkészült a budai alsó rakpart támfalhoz közeli, dél felé haladó sávja alatt húzódó gázvezeték felújítása. Tegnap a saját szememmel láttam, hogy a helyzet nagyon is biztató. Ha komolyan vesszük a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) július 17-én kiadott közleményének legfontosabb állítását, vagyis, hogy a rekonstrukciós munkák július 18-tól 30-ig tartanak, el kell fogadnunk, hogy mostantól a főváros egyik legfontosabb útvonalának felét színes fémkordonokkal választják el a forgalomtól. Ez a földmunkások játszótere, a végleges állapot.
Persze ez csak vicc. Zaklatott olvasónk, László hívta fel a figyelmemet, hogy valójában nincs itt készen semmi, és még nem is lesz egy darabig. Amikor kimotoroztam a helyszínre, hamar összeállt a kép. A csőcserének már tényleg vége, a munkások tegnapelőtt este némi feltört betontörmeléket toltak az egyik gödörbe, mára viszont már a teljes szakaszon betemették azt, bár a burkolat még hiányzik. Most jön majd a friss beton, meg rá vagy két réteg aszfalt, majd még egy kis várakozás, gondolom, műszaki átadás és kész. Még semmi sem tért vissza a normális kerékvágásba, és, ahogy a dühöngő László írta, autósok ezreit érinti a kérdés. Közben megtudtam, hogy nem is a teljes felbontott szakaszon építik a gázcsövet. A túrás nagyobbik részének indoka, hogy korábban elrontották az aszfaltozást. Ez a garanciális javítás.
Mivel kíváncsi voltam, valójában honnan indul és meddig tart a felbontott szakasz, rögtön a volt Lágymányosi, mai nevén Rákóczi híd lábához motoroztam. Szerettem volna gyönyörködni a főváros történetének talán legnagyobb, egy munkafolyamaton belül megvalósuló gázcső-rekonstrukciójában. A Zöld Pardon környékén egy munkást sem találtam, az aszfalt is teljesen érintetlen. Pedig a lezárás már itt elkezdődik, nem lehet északi irányban lehajtani a partra.
Az autók most mindkét sávon kizárólag dél felé közlekedhetnek, más kérdés, hogy kevesen használják a normális esetben szembejövőnek számító sávot. Érdekes, hogy miközben a BKK honlapján valóban július 30-i befejezésről írnak, a több helyen kirakott táblák következetesen augusztus 12-ikét ígérnek. Mit gondolnak, mikor tették ki ezeket a táblákat? Hát, legkésőbb július 17-én éjszaka, a munka kezdete előtt, közvetlenül azután, hogy kikerült a BKK honlapjára, hogy 30-ig tart a szenvedés.
A dugó a felső rakparton a központ felé haladva napközben már a Műegyetem előtt elkezdődik. Ott még mindig folyik a metróépítés. Míg az épület előtt araszolnak az autók, addig az alsó rakparton, amely egy ideje Raoul Wallenberg nevét viseli, alig lézengenek. Képzelem, mit érezhet, aki ebben a dög melegben egy óra alatt teszi meg az alig néhány kilométeres utat, miközben hiába reménykedik, hogy valahol végre lehajthat a Duna partjára.
Ők joggal rázzák az öklüket, amiért ennek a felújításnak, és a hozzá tartozó forgalomszervézésnek a kitalálói valahogy elfelejtették átvariálni a parkolási rendet az amúgy nyári szünet miatt szunnyadó egyetem előtt. Mert gondoljunk csak bele, mennyivel jobb volna, ha a metróépítés miatt felhúzott palánkok és a Duna felöli járda között, egy helyett két sávon lehetne közlekedni. Ezzel az egy apró változtatással hosszú perceket spórolhatnának az autósok. De nem, erre már nem futotta a BKK agytrösztjétől.
Valódi munka nyomaira csupán néhány kilométerrel később, a Döbrentei térnél bukkantam. A beton és az aszfalt még ott is hiányzik, a munkások nyüzsgése csak a látóhatár végén kezdődik. Ez nem is csoda, mert amikor később megérkeztem a legfeljebb tizenöt fős csapat közös mobilvécéjéhez, láttam, hogy mindenki lázasan dolgozik. Mivel kétkezi dolgozók nem szívesen elegyednek szóba újságíróval, járókelő-pózban közelítettem meg őket. Tőlük tudom, hogy azért kellett átszervezni jóformán a teljes budai rakparti közlekedést, mert kevés olyan fel- és lehajtó van, ahol az autók elhagyhatják az alsó rakpartot a gázcsőépítés helyszíne előtt.
Nem csak a cipekedő, gépkezelő, egymással beszélgető melósok, de maga az építésvezető sem tudott arról, hogy a BKK eredetileg e hét hétfőre tervezte a teljes átadást. Egyikük még azt is megjegyezte, hogy ahol most nem bontottak a gázcső miatt, ott is lesz aszfaltcsere, de az még el sem kezdődött. Amúgy a maguk dolgával legkésőbb jövő héten, vagyis a táblákon hirdetett augusztus 12-i határidő előtt végezni fognak. Valamiért hittem nekik, és drukkolok, hogy sikerüljön a módosított határidőre levonulni a területről.
Maradt még néhány kérdés. Miért döntöttek úgy a BKK-nál, hogy éppen akkor zárják le, illetve teszik egyirányúvá a budai rakpart jelentős részét, amikor Pesten, az idősebb Antall Józsefről elnevezett, szintén nem rövid szakaszon részleges lezárások nehezítik az életet? Ugyanilyen jó volna tudni, mennyibe kerülnek a csőcserék, illetve hogy miért terelték mindkét oldalon egységesen dél felé a forgalmat. Pesten, a Parlament előtt is útszűkület van, húsz perc szenvedés után lehet felhajtani a rakpartról. A Rákóczi híd pesti hídfőjénél egyébként csak a budai munkálatokra figyelmeztető táblát tették ki.
A kérdéseket elküldtem a BKK sajtóosztályának, majd háromszor is felhívtam őket. Bár ígérték, tegnap este hétig nem érkezett írásos válasz. Felhívtam a Fővinformot is, ahol egy kedves úr megadott egy telefonszámot. Tárcsáztam, a budai munkálatokat végző Pulzus Kft. munkatársa jelentkezett. Mérges volt, azonnal tudni akarta, kitől kaptam meg a számát. Ő volt a munkavezető. Nem nyilatkozott, hanem tovább irányított a BKK-hoz. Holnap újra felhívom őket.
Update: Megérkeztek a BKK válaszai. Azt írják, hogy a munkálatok néhány előre nem látható nehézség miatt csúsztak ennyit. Egyrészt több, nehezen elbontható betontömböt találtak az út alatt, aztán volt még ott egy nem dokumentált gázcső, amit szintén ki kellett dobni, végül bekavartak az özönvízszerű esők is. Utóbbi persze nem magyarázat a dátumok rossz kommunikációjára, de ez most már mindegy.
A forgalom azért halad kizárólag déli irányba a megmaradt forgalmi sávon, mert a BKK szerint a fővárosi forgalom ezt kívánja meg. Lehet, hogy még ennél is nagyobb dugók lennének, ha Pesten északi, Budán meg déli irányba engednék az alsó rakpart leszűkített szakaszainak forgalmát? Nem merek tippelni.
És ezzel még nincs vége. A Lánchíd utca és a Döbrentei tér közötti szakaszon nem is építenek gázcsövet. Ott ez már korábban megtörtént. Most garanciálisan javítják az aszfaltot, amit szintén a jelenlegi, távolabb zajló gázcső-rekonstrukciót végző Pulzus Kft. csinált, 2011-ben. Reméljük, a most először felbontott szakaszon sikerül normálisan aszfaltozni, mert ha nem, minden nyáron számolhatunk ezzel a tudományosan megalapozott, borzalmas dugóval.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
