Curva Grande – Monza legnagyobb pillanatai

1956: Collins lemond a vb-címről Fangio javára

Akkoriban az Olasz Nagydíj volt az idény utolsó futama, és a Ferrari dupla bajnoki esélyesként érkezett a hazai pályájára. Ha Peter Collins nyer, és példaképe, Juan Manuel Fangio nem szerez pontot, az elegáns angol a világbajnok. Collins végig az élbolyban tanyázott a versenyen, míg Fangio Ferrari D50-esének a kormányműve elromlott, ezért kénytelen volt feladni a versenyt. A ferrarisok közül Luigi Musso állt ki először kereket cserélni, de a Ferrari csapatvezetője hiába kérte, nem adta át a kocsiját Fangiónak. Collins viszont igazi gentlemanként viselkedett: amikor megpillantotta a depófalnál szomorkodó Maestrót, magától kínálta fel autóját az argentinnak. Fangio alig hitte el, hogy ekkora szerencséje lehet, ennek ellenére másodikként hozta célba a D50-est. A pontokat – az akkori szabályoknak megfelelően – felezték Collinsszal, de ez is elég volt Fangiónak ahhoz, hogy megszerezze negyedik világbajnoki címét.

1961: Halálos baleset dönt a Ferrari világbajnokáról

A másfélliteres motorformula bevezetésének első évadjábaa a könnyű építésű, erős Ferrari 156-osnak nem volt ellenfelük. Monza előtt már csak a korszak egyik sztárja, a német Wolfgang Berghe von Trips gróf, vagy az amerikai Phil Hill lehetett világbajnok. Von Trips rajtolhatott a pole pozícióból, Hill a negyedik helyről, de a gróf az első kör végén, a Parabolica előtti féktávon összeakaszkodott Jim Clark Lotusával. A Ferrari kicsúszott, átbukfencezett egy drótkerítésen és a nézők közé csapódott, von  Tripsen kívül tizenhárom néző életét kioltva. Phil Hill ezek után fölényesen győzött Dan Gurney előtt, és a száguldó cirkusz első amerikai világbajnoka lett. Amikor néhány éve, Monzában megkérdeztük tőle, nem érzi-e úgy, hogy szerecséje volt, azt felelte: egyáltalán nem, mivel azon a hétvégén ő volt a leggyorsabb Ferrari-pilóta.

1967: Clark körhátrányból jön vissza az élre

Természetesen Jim Clark szerezte meg a pole pozíciót a vadonatúj Cosworth DFV-vel, de hat vetélytársa – Jack Brabham, Bruce McLaren, Chris Amon, Dan Gurney, Denny Hulme és Jackie Stewart – egy másodpercen belül kvalifikálta magát a Lotus menőjéhez képest. Brabham a rajt után az élre vágott, de Clark a harmadik kör végére visszaszerezte a vezetést, nyomában csapattársával, Graham Hill-lel. Egyedül Hulme tudott lépést tartani a két Lotusszal, de Clark jobb hátsó defektet kapott, emiatt a depóba kényszerült. Mire a szerelők végeztek, a skót körhátrányba került, de nem adta fel. Graham Hill szélárnyékát is kihasználva felzárkózott az élbolyhoz, és bravúros előzések sorozatával, a többiek motorhibáinak is köszönhetően az 59. körre felzárkódott a harmadik helyre. Clark előbb Brabhamet, majd John Surteest is megelőzte, ezzel visszavette a vezetést! De nincs motor, amely el tudna viselni ekkora igénybevételt: a Ford-Cosworth benzinpumpája kilenc körrel a vége előtt tönkrement, ezzel odalett Clark győzelme. Surtees nyert, megszerezve a Honda csapat első F1-es diadalát.

1971: Minden idők legszorosabb befutója

A hetvenes évek elején a „slipstreaming” (szélárnyékban autózás) volt a divat Monzában. A nagyobb végsebesség érdekében a csapatok leszerelték az első szárnyakat, hátul pedig minimális leszorítóerőt használtak, hogy a motorerő érvényesülhessen. Nem véletlen, hogy három V12-es – Amon Matrája, Ickx Ferrarija és Siffert BRM-je – volt a leggyorsabb az időmérőn. Végig legalább öt-hat, de gyakran tíz autó csatázott a vezetésért a futamon. Az említetteken kívül Jackie Stewart és François Cevert (Tyrrell), Ronnie Peterson (March), Howden Ganley és Peter Gethin (BRM), valamint a két Ferrari-pilóta, Jacky Ickx és Clay Regazzoni előzgette egymást oda-vissza. Amon a vége felé elszakadt a többiektől, úgy tűnt, az új-zélandi pechkirály megszerzi első győzelmét – de amikor meg akarta törölni a sisakrostélyát, a műanyag lap lerepült, így félig csukott szemmel kellett elbóklásznia a célig! Peterson elrontotta a Parabolica kijáratát, Gethin pedig a szélárnyékből kiugorva megelőzte. Az angol 0,01 másodperccel nyert, ez (a Ferrari 2002-es, indianapolisi megrendezett befutójával holtversenyben) máig a legszorosabb győzelem a száguldó cirkuszban.

1981: Reutemann lealázza a turbós brigádot

Az Autodromo Nazionale a maga tempós kanyarjaival végtelen egyeneseivel a turbómotorok kedvenc vadászterületévé változott. Erre jött egy jólfésült argentin, Carlos Reutemann, aki az iőmérő edzésen mindenkit a sarokba állított a hagyományos meghajtású Williams-Cosworth-szal. Reutemannról azt tartották, hogy ha jobb lábbal kel fel, gepárddá válik a pályán, de ha ballal, akkor szürke egérré. Az argentin  olyan elképesztő edzéskört villantott, amivel belőtte a Williamst az első rajtsorba, és ami után a Renault csapatfőnöke, Jean Sage behívatta az Ascari-kanyarnál álló sportbírókat, hogy esküdjenek meg, Carlos nem vágta le a sikánt! Reutemann 1,2 másodpercet vert a saját csapattársára, Alan Jonesra, akivel egyébként pszicho-háborúban állt, miután a csapatutasításnak ellenszegülve nem adta át neki a vezetést Brazíliában. De a verseny napján esett, és ez szürke egérré változtatta Carlost. Harmadik lett, tizenhét másodperccel elmaradva Jonestól.

1989 – Prost a ferraristáknak adja a győzelmi serleget
Alain Prost a szezon végére hasonló helyzetben volt a McLarennél, mint most Lewis Hamilton. Ő volt a csapat bejáratott, régi arca, velük érte el a legnagyobb sikereit, de Prost az Olasz Nagydíj előtt bejelentette: 1990-től a Ferrarinál folytatja. Ezután 1,8 másodpercet kapott az időmérő edzésen a csapattársától, Ayrton Sennától. A francia meg volt győződve arról, hogy ez a csapat (elsősorban a motorszállító Honda) bosszúja volt, amiért hátat fordított nekik. Senna dominált a versenyen, de kilenc körrel a leintés előtt elfüstölt a motorja, így Prost könnyedén nyert Gerhard Berger Ferrarja előtt. A tifosók eufóriában ünnepelték őt és Bergert a dobogó alatt, azt követelték, ejtse le közéjük a győzelmi serleget, amit Alain meg is tett. Ron Dennis csapatfőnök – aki megrögzötten ragaszkodik ahhoz, hogy a pilótái által megnyert trófeák egytől-egyig a csapat wokingi vitrinjébe kerüljenek – nagyon megharagudott rá emiatt. A francia az év végén megnyerte a vb-címet, és – hogy csavarjon még egyet Dennis lelkén – magával vitte az 1-es rajtszámot is a Ferrarihoz.

1995: Banális hibán úszik el a Ferrari kettős győzelme

Az 1995-ös Olasz Nagydíjon sok furcsaság történt, kezdve azzal, hogy a pole pozíciót megszerző David Coulthard kicsúszott a felvezető körben. De mivel a rajt után hárman összeütköztek, új startot rendeltek el, így a skót visszafoglalhatta az első rajthelyet a tartalék Williamsszel. Coulthard dicsősége ezúttal 13 körig tartott, akkor a felni hibájából kicsúszott a kavicságyba. Gerhard Berger (Ferrari) vette át a vezetést, mögötte Michael Schumacher és Damon Hill csatázott. Hill a 24. körben egy lekörözés miatt elfékezte magát, hátulról beleszállt Schumi Benettonjába, mindkettőjüket kiejtve a versenyből. Berger és Jean Alesi révén a két Ferrari került az élre, és úgy tűnt, a Scuderia nyolc év után ismét kettős diadalt ünnepelhet Monzában. Csakhogy a vezető Alesi kocsijának hátsó szárnyára szerelt kamera 300-as tempó fölött levált, és egyenesen az őt követő Berger bal első futóművének csapódott! Alesi nem sokkal ezután elvesztette a hátsó kerekéről a ballasztsúlyokat, a győzelem így másik Benettont kormányzó Johnny Herbert ölébe hullott.

2006 – Hatalomátadás Monzában

Fernando Alonso (Renault) és Michael Schumacher (Ferrari) csatázott a világbajnoki címért, és mint az előző években oly sokszor, valahogy minden a Scuderiát segítette Monzában. A versenybírák az időmérő edzés után 5 rajthelyes büntetést szabtak ki Alonsóra, mivel „feltartotta” Felipe Massát a gyorskörében. A visszajátszások nem ezt mutatták, de a 10. kockába száműzött Alonso győzelmi esélyeit lényegében már a rajt előtt elvették. Amikor aztán a Renault V10-es megfőtt a verseny 43. körében, végképp szabaddá vált az út Schumacher előtt. Egyedül Kimi Räikkönen McLarenje tűnt veszélyesnek a németre, az újonc Robert Kubica pedig a harmadik hely felé tartott a BMW-vel. Schumacher megnyerte a versenyt, megszerezve pályafutása 90. győzelmét, majd árulkodón magához ölelte Räikkönent a dobogón. A bomba ezután robbant: Schumacher bejelentette, hogy az év végén visszavonul, a Ferrari pedig azt, hogy Räikkönen veszi át a helyét. A Ferrari a lehető leglátványosabban, hazai pályán rendezte meg a hatalomátvételi ceremóniát.

2008: Csúcsra jut a Toro Rosso a nedves Monzában

Eddig csak egyszer esett Monzában (erről Carlos Reutemann tudna mesélni), de 2008-ban annyi eső zúdult a Királyi parkra a nagydíj hétvégéjén, aminek láttán az Amazonas esőerdeiben élő indiánok is összehívnák a vének tanácsát. A rendkívüli körülmények kiváló alkalmat teremtettek arra, hogy egy vakítóan tehetséges srác – Sebastian Vettel – valami rendkívülit produkáljon egy B kategóriás versenygéppel. Vettel a szakadó esőben olyan idővel szerezte meg a pole pozíciót, hogy az esőmenők inkább bekullogtak a lakóbuszaikba, hogy ne kelljen magyarázkodniuk. A versenyt a rajttól kedzve irányította, az 53 körből csak négy fordulóban nem ő (hanem a mclarenes Heikki Kovalainen) állt az élen. A Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner nem tudta eldönteni, sírjon-e, vagy nevessen, miután a tartalékcsapat, a Toro Rosso egy ponttal megelőzte a „gyáriakat” a konstruktőr-vébén. Egy dolgot azonban biztosan tudott: ha világbajnokok akarnak lenni, akkor erre a Vettel gyerekre van szüksége. A többi, ahogy mondani szokták, már történelem.

2010: Ferrari–McLaren stratégiai mesterkurzus

Nem Jenson Button idénye volt ez: csapattársa, Hamilton simán verte őt az eddigi futamokon. Ezen a hétvégén azonban a vb-címvédőnek csak egy ellenfele akadt: Fernando Alonso a Ferrarival. Button az első sorból nekilendülve, bombarajttal az élre állt, de Alonso végig úgy tapadt rá, mint szélvédőre a káposztalepke. Ahogy fogytak a körök, nyilvánvalóvá vált, hogy a McLaren és a Ferrari is csak egy kerékcserével tervez. Innentől fogva az volt a kérdés, ki áll ki először, és melyik csapat  emberei dolgoznak gyorsabban? Button pislantott először, az angol a 36. körben kanyarodott be a boxutcába, de a McLaren-szerelők decens 3,4 másodperces állás után visszadobták a versenybe. Egy körrel később Alonsón volt a világ szeme, és a Ferrari ragazzói káprázatos 2,8 másodperc alatt végeztek a spanyol kerekeivel. Fernando megtartotta a vezetést, és első ferraris szezonjában  megnyerte az Olasz Nagydíjat. Button az utolsó körben kiengedett, de a célvonalon így sem volt három másodperc a győztes Ferrari és a McLaren-Mercedes között.