A kertből lopták el a kocsimat

Amíg vártam, hogy a rendőrség sajtóosztálya közel engedjen Sánta Lászlóhoz, a sok éve ismert, újabban az Országos Rendőr-főkapitányságnak dolgozó autóvadászhoz, vagy elküldjék a meglehetősen általános kérdéseimre adott, meglehetősen általános válaszaikat, kíváncsi lettem. Mi lett az egy éve, nagy reményekkel kipróbált totemoszlop sorsa? Tudják, ez volt az a mobil szerkezet, amelyet a budapesti Batthyány térnél állítottak fel, és pár napig figyelték vele az alsó rakpart forgalmát. Mivel az autótolvajok ügyet sem vetnek az újabb és újabb térfigyelő kamerákra, folyamatosan jöttek mentek a lopott kocsik a képmezőben.

Voltak lejárt műszakis, forgalomból kivont autók, sőt olyanok is, melyek nem a saját rendszámtáblájukkal közlekedtek. Amíg nem állít meg a rendőr, senkit nem érdekel, hogy a kék Focuson egy piros Mercedes rendszáma van, gondolhatták néhányan. Akkoriban arra számítottunk, hogy mivel a magyar fejlesztésű készülék bevált, hamarosan az egész városban tucatszám bukkannak majd fel a további példányok, így lassan minimálisra csökkennek az autólopások és így lesz ez az egész országban. Lát valaki most valaki totemoszlopot Budapesten, vagy máshol? Ha igen, alighanem szerencsés ember, mert nem sok ilyen szerkezet működik még az országban. Például Vácon a rendőrautókban működik az autóvadász rendszer, Hódmezővásárhelyen az önkormányzat vásárolt belőle a kapitányságnak.

Tovább vártam Sánta László az autóvadász-legenda jelentkezésére, közben arra gondoltam, istenem, milyen jó lenne beülni mellé a kocsiba, kicsit cirkálni, kamerázni, esetleg felderíteni, majd jó érzésekkel távozni. Kétszer felhívtak az ORFK-ról, hogy elismételjük a leckét: mit szeretnék, miért szeretném, mikor szeretném. Sikeresen elmondtam élőben is, hozzátéve, hogy a levélben feltettem a kérdéseimet, melyekre biztosan ott vannak a válaszok a rendszerükben.

Azt már tudom, hogy Sánta úrral nem készíthetek interjút. Néhányszor visszakérdeztem, hogy miért nem, amire nagyjából az volt a válasz, hogy mert csak. Rendőrnyelven valahogy úgy hangzik, hogy ilyen döntés született, de mindegy is. Remélem, arra azért válaszolnak, hogy a vattában tartott szakember és a valódi rendőrök hány eltűnt járművet kerítettek elő, és milyen esetekkel találkoztak az utóbbi évben.

Szerencsére autóvadászattal nem csak ők, hanem az Autóvadász egyesület is foglalkozik, ezért gyorsan fel is hívtam az elnököt, Vezda Lászlót. Sánta úrral együtt űzte az ipart, saját és szponzoroktól kapott autókkal keresték az autókat, a fénykorban összesen 25 egység dolgozott így Magyarországon. Weboldalukon évente 6-700 eltűnést jelentenek be, ezek kikerülnek a Facebookra is, és bár a pénzügyi nehézségek miatt most csak 15 autóvadász egység szolgálja a szent ügyet, még mindig jó, hogy legalább létezik efféle szolgáltatás.

Amikor egyik dédelgetett vesszőparipámra, az otthagyott, talányos okokból veszteglő kocsikra terelődött a szó, Vezda úrról kiderült, hogy tényleg járja az utcákat. Amikor azt mondtam, elárvult Corsa B Van, Budán, rengeteg mikuláscsomaggal és csak egy rendszámtáblával, egyből rávágta, hogy biztosan a Mom park közelében álló kocsira gondolok. A bónusz kérdés a zöld Audi S8 volt, amelyet évek óta kerülgetnek a Mamut bevásárlóközpont külső parkolójában. Állítólag az sem lopott, csak nem jön érte senki, és még rengeteg ilyen jármű áll a városban.

Az autóvadászok kocsijukba közönséges videókamerát szerelnek, rácsatlakoztatják a közönséges notebookra, elindítják a 300 ezer forintos szoftvert, és a lehető legtöbb autó rendszámát leolvassák. A tökéletes megoldást persze a tartósabb, kifejezetten profi felhasználásra szánt szett jelentené, de az 1,2 millióba kerül, a többkamerás megoldás pedig ötbe. Vissza a Földre. Magyarországon a legolcsóbb megoldással az dolgozik, akinek az főnöke az országos rendőr-főkapitány. Tudják, megint Sánta Lászlóról van szó, aki nem nyilatkozhat.

Veszélyben a suzukisok, opelesek, és a kispénzű autóhitelesek. A részletekért kattintson a második oldalra.