Mégsem számolnak le a horpadt autókkal?

Azért volt ennek nagy esélye, mert az eddigi gyakorlattal szemben az új rendszerben a károsult autós nem választhatta volna a megegyezéses kárrendezést, vagyis a jövőben csak számla ellenében juthatott volna pénzhez, az esetek egy részében akkor is csak az avultatás nevű procedúrát követően. A jelenleg létező megoldás velejárója, hogy a számlás javítás várható költségénél jelentősen alacsonyabb összegről ajánl megegyezést a biztosító. Ebből az autósok egy része legálisan vagy számla nélkül helyreállíttatta a sérülést, mások egyszerűen eltankolják az egészet és nem törődnek a horpadással.

Így lehetséges, hogy azok az autók is a forgalomban maradhatnak, melyeket magas újkori áruk és jelentős értékvesztésük miatt, a jelenlegi piaci értékükhöz képest olyan drágán állítanának helyre egy ütközés után, hogy akár egy dupla ajtótörés miatt is gazdasági totálkárossá nyilváníthatják őket. Ha nem lenne egyességes kárrendezés, ezeknek az autóknak egy része biztosan a bontóban végezné.

A mai viszonyokat alaposan átrendező javaslat olvasható az Országgyűlés honlapján. Ott a múlt hét elején azt írták, hogy a kész szöveg a köztársasági elnök aláírására vár, vagyis gyakorlatilag eldőlt, hogy az állam több tízezer érintett autótulajdonost akar bontásra és cserére kényszeríteni, egyúttal bekasszírozni az ebből adódó több tízezer forintos adminisztratív költséget. Ezt hittük mi és az általunk megkérdezett biztosítási szakértő is.

Aztán csütörtökön megjelent a cikk és megjelent a Magyar Közlöny aktuális száma is, melyben közlik a biztosítási törvény megváltozott részét is. Nem az és nem úgy változott, mint amit a javaslatban leírtak, de a végleges verziót jó sokáig nem lehetett elérni a hivatalos helyeken. Jó volna tudni, hogyan állt össze a többek szerint rendkívül zavaros javaslat, és miért vetették el azt végül. A biztonság kedvéért egyszerűen idemásolom a végleges változatot.

Mit is jelent ez? Azt, hogy a biztosító továbbra is fizet majd azoknak az autósoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják számlaképes műhelyben megjavíttatni az autójukat. A kifizetett összeg a kárszakértői kalkuláción alapul majd, a szakértő által kiszámolt várható javítási költség nettó összegére számíthat az autós. A törött autó vizsgálatakor a kárszakértő számba veszi a sérülések mértékét és az érintett elemeket, majd az Audatex kalkulációs programból kiindulva, beárazza a teljes helyreállítást. Ez a rendszer az új és bontott alkatrészek árán kívül, a munkadíjakat és a szerelési fázisokhoz szükséges időt is tartalmazza, vagyis a teljes bruttó költséget ki lehet vele számolni. Ha a törvény betűje szerint járnak el, ebből egyszerűen le kell majd vonniuk az áfát, és a maradékot átutalni az autósnak.

Persze ne csodálkozzunk azon, ha az ilyen módon kikalkulált összeg alacsonyabb lesz, mint amennyiért egy tetszőlegesen kiválasztott márkaszerviz, vagy független javítóhely végül valóban elvállalja majd a törött autónk helyreállítását. Ez eddig is sokszor így volt, de ez már egy másik cikk témája lehet.

A radikális változás helyett tulajdonképpen minden marad a régiben, vagyis pusztán a törvény miatt senkinek nem kell majd a legális javítóműhelyeket választaniuk, ha valaki beleszállt az autójukba.