Porsche Winter Driving Training – 2013.

A jég minden reggel más. Ha leesik a hó, az jelenthet a jégnek néhány tonna pluszsúlyt. A víz összenyomhatatlan, ezért a hatalmas repedéseken átszivárog a felszínre, így ilyenkor az is gyakran megesik, hogy a mínusz harminc fokban a hó alatt több centiméternyi víz borítja a jeget. Láttam én már ilyen a Velencei-tavon, csak akkor senki sem magyarázta el, hogy lehet ez a vaskos mínuszokban. Nekünk ez nem okozhat gondot, hiszen a tavon kialakított pályákról folyamatosan túrják le a havat. A koncentráció, amit Nick emlegetett, speciel még megvan, bár később egyre nehezebb lesz, hiszen egyedül ülök az autóban, nem kell mással váltogatnom. Valahogy így jutott autó, mi pedig Nógrádi Attilával, az Autó Origó főszerkesztőjével férfias főhajtással vettük ezt tudomásul. Istenem, most akkor nem a hétezer dolláros tanfolyamot próbáljuk ki, hanem a tizenkétezrest (plusz repülőjegy). Ennyiért lehet ugyanis befizetni a Porsche Winter Driving Trainingre, ha valaki nem akar cserélgetni, hanem egyedül nyomná végig a programot. Sokan csinálják, nem is hülyeség.

Kapunk tehát kezdésnek fejenként egy Boxster S-t (3,4 liter, hat henger, 315 LE, 360 Nm, 1350 kg saját tömeg), és mint a kávészünetben megbeszéljük, mindkettőnknek az ugrik be, mennyire nem becsülik meg a magyar Porsche-vásárlók a Boxstert. A magyar porschés elsősorban Turbót vesz, hiszen hát ötszáz ló nyilván több, mint a háromszáz. És csak akkor csodálkoznak, amikor a márkaszervizben megkapják csereautónak. A Boxster a tökéletes játszótárs, amit még viszonylag legálisan ki lehet autózni, míg egy Turbo közúti kiautózása elkerülhetetlenül azzal jár, hogy meghalsz, és csak részletkérdés, hogy néhány hét múlva kézbesítik a jogosítványod bevonásáról szóló határozatot is.

Persze a Boxsterrel is meg lehet halni, ahogy a kurzusunk egyik autójában bemutatja egy kolléganő. Valószínűleg a döntő pillanatban pedált téveszt, vagy nem is tudom, mit, mert annyira nem lehet nagy a tempó, de oldalt csúszik a hófalnak, a Boxster bal oldala egy pillanatra meg is emelkedik, de aztán mégsem borul fel, visszazöttyen. Ebbe még nem halna bele senki, ámde külhoni laptársaink dolgozói nem bízták a véletlenre. Az autó telement hóval, mert az ajtó nem volt rendesen becsukva, viszont az ablakban lógott egy kolléga egy ütős Youtube-videó reményében. Ő ki is esett. Na mindegy, Nick angyali nyugalommal hívta a Cayenne-t, nyomatékosan megkért mindenkit, hogy ajtó-ablak legyen csukva, és folytattuk a kurzust. És persze az is lehet, hogy így, kicsúszással, hófalba csapódással és ablakon kieséssel a két külhoni kolléga már megosztott Youtube-milliomos.

A következő lecke kanyargós, de nem túl szűk pályát végigdriftelni Carrera 2S-ekkel (Carrera S 3,8 400 LE 400 Nm, PDK 1415 kg). Óriási rajongója vagyok a Boxsternek, de sajnos a 911-es minden mozdulatából valami annyira tömény Porsche-érzés árad, hogy bármekkora hülyeségnek tűnik is, ha nem számítana a pénz, pontosan ezt venném: hátsó hajtás, 400 ló, ami bőven elég, de nem nyomaszóan sok, és ez az átkozott, 1415 kilónyi kikezdhetetlen műszaki tökély. Jól is megy vele, főleg miután Nick beült mellém egy körre, és figyelmeztetett, hogy az orrát sokkal szorosabban rakjam a belső ívre, és gyakoroljam tudatosan azt a leheletnyi féket a kanyarok érintőjén, amivel nagyon hatékonyan lehet szűkíteni. Ó, Uram, az érzés, amikor két és fél kanyar egymás után először összejön keresztben, azt az érzést tényleg nem tudom, mihez hasonlítsam. Fejben hálaadó istentiszteletet tartok, melyben köszönetet mondok a pályaválasztásért, és a tökéletes napért a tökéletes helyszínen a tökéletes autóban. Kyrie eleison, in eternum, ámen. Micsoda táj! Micsoda autó!

Először akkor kell Cayenne-nel kiszedni a hófalból, amikor átülünk a Carrera 4S-ekbe (azonos a 2S-sel, csak összkerekes és 1465 kg). Azzal indulok a szlalomnak, hogy ja, összkerék, ennek akkor most keményebben kell tolni, ugyebár. Másodszor már a kurzus vége felé, amikorra kezd kiderülni, hogy egyedül végigcsinálni ugyan jó, de lehetetlen végig fókuszáltnak maradni. Nick egy idő után megelégeli, hogy a Turbókkal valahogy nem olyan szép a nagy drift a szlalompálya végén, amit persze ugyancsak keresztben kell végignyomni. Nekifekszünk csak a nagy driftnek: Nick elmondja, hogy kis fék, határozott bekormányzás, aztán gáz-gáz-gáz-gáz-gáz-gáz! Gyanakszom, hogy kevés a tempóm, mert a fékre mindig túl nagyot kókad a lendület, Nick is azt ordítja az adóvevőbe, hogy come on, come on, go-go-go!, bátran felgyorsulok hát 90-re, aztán egy négykerekű Micimackó kecsességével terpesztek fel a hófal tetejére.

– Nick, miért mondtad, hogy come on, ha ennyire sok volt?

– Te ülsz az autóban, neked kell érezni. Nem egy rocket science...

Ja, vagy úgy. Nem baj, a kellemetlen emléket hamar sikerül fertőtleníteni, a körpályás drift valahogy nagyon kiadja a Turbóval (3,8 liter, 500 LE, 650 Nm, 1595 kg saját tömeg). Nyugis, háromezres fordulat körül kettes fokozatban, minél kisebb kormányszöggel, minél kevesebb korrigálással, hát ez csodás, most mit mondjak. Itt az instruktorok munkája lehet a legkevésbé jó, hiszen végig kint állnak a mínusz 30-ban, és a sok agyatlan droidot, minket próbálnak driftelni tanítani. A Cayenne-es autómentőknek már jobb lehet, ők egész nap a suv-ban nyomatják a fűtést, néha döngetnek száz métert, betekernek egy vonószemet és egy nagy gázzal kirántják a hülyét, aztán tökéletes íveken, végig keresztben szórva a havat hagyják el a pályát. Munkakörileg van még a fotós srác, akiről nem könnyű eldönteni, irigyelni kell vagy sajnálni, mert ő aztán tényleg egész nap kint van a szabadban, egy mínusz 30 fokos fényképezőgéppel kell dolgoznia, amin a kereső már az arca közelségétől is bepárásodik, tehát néha félvakon lövi a képeket. Viszont gyerekek: egész nap ott nyelezni a snowmobile-t egy befagyott tavon, plusz még ugyanezt tenni a lappföldi erdei utakon, hiszen a kurzus nordic safariját is dokumentálni kell, szóval azt hiszem, inkább mégsem sajnálom.

A naplemente legalább két óra – maga a nap is lassan megy le, de van még bő egy órányi félhomály, amiben trénereink lelkiismeretesen kint tartanak minket a tavon. A levonuláskor minden autócsoport szép egysoros vonalba fejlődik – mint mondjak, nehéz betelni a formák látványával. Utána vissza a szállodába, minden szobához saját szauna tartozik. Az enyémet sikerült immár 115 fokra felfűteni, úgyhogy a vacsorajáratra az amúgy is kellemesen kimerítő nap után valóságos zombiként szállok fel. Attilával reménykedünk, hogy végre nem rénszarvasleves lesz rénszarvas-sztékkel, hiszen a gyomrunk is kezdi feladni, és egyébként is: ezeknek az állatoknak túlélési Nobel-díjat kéne adni, amiért a kis piszka lábaikkal egyáltalán képesek helyet változtatni a méteres hóban, és nem felfalni őket. Szól a buszsofőr, hogy a mágneses vihar valóban bekövetkezett, vacsora után felvisz minket egy sarkifény-néző dombra, ahol már elég sok turista kóvályog a sötétben. A sarki fény pedig olyan, mint egy magyar diszkó lézere a felhős égen, csak zöld. Zöld, és inkább vertikális irányú sávokból áll, melyek olyan lassan mozognak, mint a felhők. Amiket a tévében mutogatnak, az igazából gyorsított felvétel.

Sarki fényt a dombokról lehet látni a legjobban, és az ilyen helyeken épülnek a japán turistákra specializált üvegtetejű közösülőházikók. Japánban ugyanis valaki sikerrel terjesztette el, hogy a sarki fény alatt fogant gyerek különösen okos lesz. Józan paraszti ésszel persze annak, aki két olyan emberből készül, akik ezt elhitték, inkább az átlag feletti naivitásra van esélye, mint magas IQ-ra, de akár a finn idegenforgalmi hivatal osztályvezetőjétől származik az ötlet, akár egy japán Gyurcsók Józseftől, mindenképpen irigylésre méltó kreativitásról árulkodik.

Ezt csinálják tehát a japánok. Jómagam az egy napos tanfolyam-demó alapján bizton állíthatom, itt senki nem fog megtanulni téli körülmények között vezetni. Könyörgök: megyünk négyféle autóval, négyféle teljesítménnyel, négyféle össztömeggel, kétféle hajtással, négyféle súlyelosztással, és ezt szorozzuk még meg a kétféle szögméretű gumival. Ez a tudás nem konvertálható a közútra. Porschét vezetni aszfalton kell megtanulni, akár a Porsche megfelelő földrészeken akkreditált intézményeiben. Ez itt csak egy óriási buli, olyan elnevezéssel, amivel a Porsche-tulajdonos valószínűleg könnyebben veszi ki a családi kasszából az egyébként általa megkeresett pénzt. Drágám, ez egy téli vezetési tanfolyam, érted, arccal a biztonság felé. Te is jössz? Nagyszerű, menjünk együtt.

Nick látott már itt ausztrál házaspárt, akik közül az asszonyról, aki életében először csinált ilyesmit autóval, azonnal látta, hogy őstehetség. „Hölgyem, önnek ehhez van érzéke. Mivel itt vannak, feltételezem, hogy pénzzel sem állnak rosszul, így mindenképpen javasolnám a hobbiszintű autóversenyzést.” És néha azóta is írnak néha emailt Nicknek, anyu elkezdett ralizni, a férje a navigátor. És ha elviszi anyut, és éjjel véletlenül besüt az ablakon a sarki fény, amikor a leggyorsabb spermium feje becsapódik az érett petesejtbe, még egy szuperintelligens ivadék is összejöhet.