A Volkswagen hülyének nézi vásárlóját?

Koskár Mihály türelmes ember. Csodálom őt, mert most is képes összeszedetten, és nem kevés eleganciával mesélni arról, hogyan bonyolódott végtelen háborúskodásba egy autókereskedővel, majd magával az importőrrel, a Porsche Hungariával. A vállalkozó kerti gépek kereskedelmével foglalkozik. Ezeket sokszor szállítania kell, így akár napi 3-500 kilométer is összejön. Tiszta sor, az autójával keresi a pénzt.

Ezért döntött úgy 2011-ben, hogy az addig használt Skoda Octavia után egy jobban pakolható rakterű autót vásárol cégének, melyet kizárólag maga használ. Beszélgetésünk elején az aszódi vállalkozó tréfálkozva jegyezte meg: a škodás években erősödött meg benne a márka és a Volkswagen konszern iránti bizalom. Az ilyesmi manapság különösen sokat ér, amikor finoman szólva nem tolonganak az újautó-vásárlók. Az Octavia használtan, totálkárból újjáépítve került Koskár úrhoz, de mint mondja, soha semmi baja nem volt vele a megtett kétszázezer kilométer alatt.

A gondtalan évek után feleségével 2011-ben eldöntötték, hogy rászánják a pénzt egy újra. Szóba került a Touran és a Sharan, végül egy éles kanyarral az akkoriban még új Volkswagen pickup, az Amarok mellett kötöttek ki. Ezt a modellt mi is többször kipróbáltuk és aki ült benne, elégedett volt. Mivel Koskárék sokat autóznak, fontos volt a gazdag felszereltség, ezért a Highline csomag mellett döntöttek. Fehéret szerettek volna, és mivel ilyen színben nem tudtak nekik itthon Highline Amarokot adni, rendelniük kellett. A Lukács és Tamás márkakereskedésben azt mondták, fél évet várniuk kell, ezért letették az előleget, és vártak. A 2011. május 24-i szerződéskötést követően, október 28-án jött el a nagy nap, amikor átvehették a közel kilencmillió forintos Volkswagent. Addig Mihály számtalan cikket olvasott az autóról, izgalma egyre nőtt. Ez az a lelkiállapot, amikor az ember úton-útfélen Amarokokat lát a forgalomban. Aztán megtörtént a csoda, egyik reggel ott állt előttük álmaik Volkswagenje.

Feleségével boldogok voltak, mert egy új autó mindig boldogság. Különösen Magyarországon, ahol nagyon jól kell menniük a dolgoknak, hogy akár egy kis cég, akár egy magánszemély megengedhessen magának ekkora kiadást. Akár kicsiben, akár nagyban gondolkodunk, ez azért egy vállon veregetés az élettől, küzdelmeink kézzel fogható eredménye. Koskár szereti autóját, mert kényelmes, formája megnyerő, a 163 lóerős, 400 newtonméter forgatónyomatékú BiTDI motorral mindig nagyon jól mozog, és hét-kilencliteres gázolajfogyasztása is baráti.

A család öröme csupán néhány hétig tartott. Egy hónappal az átvételt követően először apró, majd egyre aggasztóbb problémák tarkították hétköznapjaikat. A harmadik együtt töltött héten több alkalommal felvillant az elsőkerék-hajtású üzemmódra figyelmeztető lámpa a váltó mellett (az autó amúgy összkerék-meghajtású). Visszatértek hát a kereskedésbe, ahol garanciában kicseréltek egy hibás elektronikai alkatrészt, és a probléma megszűnt. Ha már ott volt, építtettek bele egy váltózárat is.

Egy képet nézegetünk, melyen az Amarok felnyitott motorháztetővel áll a garázsban. A 2012-ben készült felvétel annak állít emléket, amikor elkezdett rendetlenkedni az akkumulátor. Erre a szerviz először azt mondta, néha töltőre kéne tenni, a merülés oka ugyanis valószínűleg az, hogy keveset mennek vele két indítás közt, ezért lassanként merül az akkumulátor. A napi 2-300 kilométer kevés? Mindegy, ezen ne múljon.

A kezdeti tapasztalatok közé tartozik, hogy egy nap lefordult a kézifékkar burkolatának díszkarikája, egy másik, váci kereskedésben, a Dunakanyar Autócentrumban azt mondták Koskár úrnak, az ő hibája, ezért nem garanciális ügy. Talán ragasztással próbálták javítani, sikertelenül. Mindez akkor lett nyilvánvaló, amikor ismét szervizbe kellett vinni az autót, mert egyszerűen bezuhant a keretébe a vezetőoldali ablak. A problémát megoldották, hiszen egy ablak csak nem fog ki egy felkészült szakszervizen, és a Lukács és Tamásnál zokszó nélkül megjavították a kézifékkar törött burkolatát is. Ekkor még nagyon hamvas volt az Amarok.

A tulajdonos tavaly áprilisban úgy döntött, biztosra akar menni, ezért az előírt 30 ezer kilométer helyett már 15 ezer kilométer megtétele után bejelentkezik olajcserére a Dunakanyar Autócentrumba. Koskár úr ekkor kérte a munkafelvevőt, kezdjenek valamit az első lökhárítóval is, az ugyanis lóg. Úgy emlékszik, még vicceltek is vele a szervizben, hogy mégis mit vizsgálgassanak egy szinte új autón?

Mivel a héten nálunk is járt a Volkswagen, szomorúan tapasztaltuk, hogy a helyzet a probléma bejelentése után több mint fél évvel változatlan. Hogy a köztes időből mennyi ideig lógott a pickup orra, nem tudhatom, de most legalább egy centit mozog le-fel. Ne gondolják, hogy ehhez erősen kell rángatni. Koskár urat még aznap hívták a szervizből, hogy leadta az autót. Ezúttal a szervizvezetőnek sem volt kedve tréfálni. Először azt mondták, ezt garanciában nem lehet javítani, majd mégis megszüntették a lógást. Ma már tudjuk, átmenetileg. De legalább beállították az első fényszórót, ami amúgy eléggé keresztbe világított korábban, jegyzi meg Mihály.

Ekkor derült ki, hogy a gyárilag fekete hűtőmaszkon több helyen fehér festéknyomok éktelenkednek. Félő, hogy a hatalmas első lökhárítót újra fújta valaki, valamikor. Koskár úr a beszélgetés elején, és folyamán többször is megesküszik, hogy soha nem használta terepen az amúgy teljesen terepképes Volkswagent. Talán nem tudta, hogy az egyszerű közúti forgalomban is olyan nyomok keletkeznek majd rajta, mintha a mostanáig összegyűjtött 56 ezer kilométer alatt hetente fürdette volna meg valamilyen sebes folyású, jelentős mennyiségű hordalékot szállító folyóban.

Merthogy a fényezés nem csak a lökhárítón különös, bár ott is elkezdett lemállani. Ez talán még nem volna  gond, hiszen az egész egy nagy műanyagdarab, tehát rozsdásodni biztosan nem fog a kritikán aluli felületkezelés miatt. De vajon ki vágyna olyan autóra, amelyről a legváratlanabb helyeken kezd el lehámlani a gyárban felvitt fehér festék, a lakkozás és sajnos az utolsó védelmi vonal, az alapozóréteg is?

Nyilván senki, így Koskár úrék sem, pedig még azokban a hetekben is szerették autójukat, amikor 2012 december 31-én egy egyszerű mosás közben újabb helyeken vált le a fényezés. Felsorolni is nehéz, hol foltos most az Amarok, épp elég drámai, ha felsorolom, ami eszembe jut. A legérthetetlenebb válságterület a vezető- és utasoldali küszöb, melyet az ajtók takarnak. Kívül az ajtók több helyen, az autó alja jelentős hosszban. Utóbbin közelről úgy látszik, meglehetősen amatőr módszerrel megpróbálták már a korábbi festékhibákat javítani, de olyan pocsék minőségben, hogy azzal egy szakipari tanulót sem engednének autó közelébe.

Jobban végiggondolva mostanáig az utolsó érdemben orvosolt hiba az akkumulátoré volt. Azt legalább kicserélték, mert kiderült, hogy hibás. Koskár úr reménytelen helyzetében kapott néhány nagyon kellemetlen megjegyzést is. Ezek közül kiemelkedik, hogy a Porsche Hungária ügyvédje egy Koskár Mihály ügyvédjével közös megbeszéléskor azt találta mondani, hogy a jobb oldali belső küszöbről azért válhatott le a festék, mert Koskárné biztosan ráöntötte a forró madártejet, amikor kiszállt. Egy másik, a kereskedőtől származó teória szerint Koskár úr többször parkolt mezőgazdasági kiállításokon, kertigépek társaságában autójával, ahol az Amarok ajtóit nyitvahagyta, majd járatni kezdte az általa forgalmazott fűnyírókat és fűkaszákat. Azok verhették rá a kavicsokat a fényezésre, írja levelében Lukács Balázs, a nevét viselő márkakereskedés munkatársa, aki képeket is mellékelt. Ezeken ugyan zárt ajtókkal, de csakugyan fűnyírók közt parkol a Volkswagen.

Képzelhetik, mennyire fáj ilyenkor, ha a szerviz úgy nyugtázza a lökhárító lógását, hogy az a használatból ered. Ezt a Lukács és Tamás kereskedésben mondták, állítja Koskár úr. Mint meséli, ott utasították el a garanciális javítás lehetőségét is, pedig akkor még csak a lökhárítóval kapcsolatban volt nyilvánvaló, hogy hibás a fényezése. Mi az, hogy a használatból eredő lógás?

Később ugyanitt azzal örvendeztették meg, hogy vélhetően a gyártás során sérült meg az Amarok, ezért sem az importőr, sem a kereskedő nem tudhatott hibáiról. Ha kicsit mélyebben kezdjük vizsgálni az autó orrát, további érdekességeket fedezhetünk fel. A motorháztetetőt felnyitva mindkét sárvédő rögzítő csavarjain szerszámnyomok láthatók. Ugyanilyen nyomokra bukkantunk az ajtók rögzítésénél is, csak ott ráfestettek ecsettel. Baljós dolgok ezek, ahogyan arról már a Becsületesnepper is írt.

Ezek szerint a típus szülőhelyén, Argentinában még mindig létezik a rettegett hétfői autó fogalma? Mihály mostanában azzal tölti szabadidejét, hogy autóját újra és újra átnézve keresi az árulkodó nyomokat. Szinte mindig talál valamit. A lökhárító alatt ott a hűtő. Alsó műanyagkerete törött. Ez korai felfedezés. De mi lesz ha ismét beköszönt a tél vagy akár jön egy pár napos esőzés? Ahol már most sincs festék, ott biztosan támadni fog a rozsda és a mállási folyamat felgyorsul.

A Volkswagen importőre, a Porsche Hungária akkor került képbe, amikor Koskár úr rájött, a kereskedővel semmire sem fog menni. Mielőtt hozzájuk fordult, részben a maga megnyugtatására készíttetett összesen három szakértői véleményt a problémákról. Ezek tartalmilag egybevágnak, alátámasztják, amit mostanra önök is sejtenek. Valamiért több helyen javítani kellett az Amarok eredeti fényezését, de technológiai hibákat vétettek. A szakértők furcsállják azt is, hogy az alvázon több olyan felületen is komoly rozsdásodás kezdődött, ahol még kemény terepezéskor sem sérülhet a felületkezelés. Mostanra Koskár úrnak van egy működő, de csendben pusztuló kishaszonjárműve, melyet képtelenség volna eladni ebben az állapotban. Az importőr eddig kétféle megoldást ajánlott. Vagy visszavásárolják tőle a hivatalos Eurotax-árfolyam szerinti értékén a mostanra kétéves Amarokot, vagy szakszervizben kijavítják az összes fényezési hibáját, és garantálják a visszavásárlást, szintén a hivatalos árfolyamon. Mindkét megoldás kecsegtetőnek tűnhet, de Koskár úr egyiket sem szeretné.

Ha megveszik az autót, a tulajdonosnak milliókat kell majd költenie, ha át akar ülne egy újba, melyről feltételezhető, hogy nem csak hibátlanul működik, de később sem lesznek vele gondok. A másik megoldás kritikus pontja, hogy ha csak azokat a fényezési problémákat korrigálják, melyek most is láthatók, a Volkswagen egy részben átfényezett autó lesz. Ebben az esetben is az lesz a vége, hogy bár Koskár Mihály új és hibátlan Amarokra fizetett be, ilyen autója csak több millió forintos bukás után lehet. Még órákig részletezhetném a kereskedő és az importőr képviselőinek, a tulajdonosnak adott magyarázatait.

Három szakértői véleménnyel és egy elfogyasztott ügyvéddel a háta mögött Koskár úr újabb, tapasztaltabb jogásszal a háta mögött beperelte a Lukács és Tamás márkakereskedést és a Porsche Hungáriát, illetve feljelentést tett a rendőrségen. A per elindításához közel félmillió forintot kellett befizetniük a bíróságnak, mert ennyi az úgynevezett pertárgyérték hat százaléka. Szeretnék elérni, hogy a cég cserélje ki a selejt autót egy újra, ami hibátlan és pontosan azt tudja, amit a szép színes prospektus ígér.

Igen, akármilyen hihetetlen, Koskár úr pontosan úgy van az autójával, mint Molnár úr a sajátjával. Továbbra is Volkswagen Amarokot vezetne. Megfelelne ugyanezzel a felszereltséggel és a motor is maradhat. Második alkalommal talán barna színben venné, amit már csak azért sem nehéz megérteni, mert mostantól nekem is az ő története jut majd eszembe, ha az utcán egy hófehér Volkswagen Amarok suhan el mellettem.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!