Pécsi Büssingek

A Totalcar.hu-n a Veterán Autó és Motor magazinból átvett cikkeket is publikálunk kéthetente. Fogadják szeretettel ezeket az írásokat, amelyek közül a jelenlegi a 2003/1-es számban jelent meg.

Miután Pécsett átvonult a második világháború, az 1941. évi 22 darabos autóbusz-állományból mindössze öt maradt, közülük három roncs. A további roncsok begyűjtésével és felújításával kialakított készletben volt hat Büssing NAG LD6 is, s ez a típus üzemelt legtovább az Ikarusok korszakában is Pécsett.

A Büssingeket korábban a Malert (Magyar Légiforgalmi Rt.) használta, egy pedig magánfuvarozóé volt. Motorjaikat a pécsi Közlekedési Vállalatnál Austro-Fiatokra cserélték. Csodálkozhatunk, mi beavatatlanok, milyen jelentős volt akkoriban az osztrák autóipari importunk: Austro-Fiat, Saurer, Steyr-licenc Csepel... Ehhez érdemes azért tudni, hogy az osztrák teherautó-gyártás átmenetileg szovjet tulajdonban volt.

Kezdő technikusgyakornokként az autóbusz-szerelő szakmában helyezkedtem el, s katonai behívóm előtt még alkalmam volt a PKV-nál (Pécsi Közlekedési Vállalat) a Büssingeken dolgozni. A háborús rongálások ellenére megbízható járművek voltak, az akkori pécsi autóbuszok legnagyobb befogadóképességével, 37 ülő és 30 álló utas kapacitással. A technikai paraméterek részletezése előtt meg kell jegyeznem, hogy kettős fékrendszere (levegő-hidraulika) kitűnő hatású volt, amelyre nagy szükség volt a pécsi terepviszonyok között. Utoljára az Ecseri úti bontótelepen találkoztam az egyik pécsi Büssinggel 1959-ben egy Rába Botond szomszédságában. Együtt várták szomorú sorsuk beteljesülését.

A típusgyártás kezdetéről nem rendelkezem pontos adatokkal. Az 1938-as Autotypenbuch még nem tartalmazza, s valószínűnek tartom, hogy 1940-től kerülhettek Magyarországra, amikor az átmeneti területgyarapodás miatt a magyar légiforgalomnak szüksége lett földi utasszállításra.

Gyűjteményem egyik féltett példánya egy Büssing-prospektus. Tanúsága szerint a magyar képviseletet a pécsi Hamerli József Kft. Vasnagykereskedése látta el (a Hamerli bélyegző jól látható a prospektuson). A trambusz típus ekkor még csak rövid múltra tekintett vissza, így a reklám ennek előnyeit taglalja a konzervatív csőrösökkel szemben.

Szellemes, színes ábrák hívják fel a figyelmet az előrelátási holttér rövidülésére, az útkereszteződés beláthatóságára, a jobb fordulékonyságra, a megnövelt utastérre. A kiadvány két típust jelenít meg, érdekes módon nem a befogadási képességgel, hanem terhelhetőséggel megkülönböztetve, mégpedig a 6000 és a 8000 kilogrammos típust. A PKV statisztikája szerinti 67 fős befogadóképességből nyilván az következik, hogy nálunk a kisebb terhelésűt forgalmazták. A két típus adatait a mellékelt összehasonlító táblázatban közöljük.

A terhelési, méret- és teljesítményadatokból az következik, hogy a nagyobb típus volt eredetileg a városi forgalomra tervezett. A hozzánk került LD típus befogadóképessége három repülőjárat forgalmi igényeit elégítette ki. (JU 52: 17 fő, Savoya: 24 fő). Egykori sajtóképek tanúsága szerint a háború utáni légi közlekedés is használta a Büssingeket az Ikarusok megjelenéséig. Néhány korabeli képünk mutatja be Pécs közlekedését a Büssing autóbuszokkal. A téma a mellékelt prospektuskép tanúsága szerint kapcsolódik a magyar autókereskedelem tárgyalásához is.

	Büssing 6000	Büssing 8000
Hengerûrtartalom	7,4 l	13,5 l
Hengerek száma	6	6
Teljesítmény	95 LE	135/145 LE
Hosszúság	8675 mm	10 150 mm
Szélesség	2315 mm	2500 mm
Tengelytáv	4500 mm	5400 mm
Terhelhetôség	6000 kg	8000 kg
Sebesség 4. fokozatban	57 km/h	41 km/h
Sebesség gyors fokozatban	76 km/h	61 km/h
Fogyasztás	22 l/100 km	30 l/100 km