Így nyúlták le 215 ezer forintomat

Nándor kollégánk május végi egyhetes szicíliai nyaralásához szeretett volna autót bérelni a barátnőjével, ezért már itthon lázasan keresték a megfelelő ajánlatokat. Az olaszokról sokan mondják, hogy állat módjára vezetnek, de ez merő általánosítás. Az persze igaz, hogy bizonyos régiókban alig látni olyan járművet, amelyet nem tarkít néhány kisebb-nagyobb harci sérülés, és ahogy a BMW 3GT bemutatóján láttam, Szicília pont ilyen hely.

A bérautókat mindig casco biztosítással adják át a cégek, tehát csak nehezen fordulhat elő, hogy egy totálkárral végződő baleset után a kocsi teljes piaci értékét kell kifizetnie az ügyfélnek. Nándorék a rentalcars.com nevű autóbérlési ügynökség oldalán kerestek megfelelő járművet. A hasonló gyűjtőoldalakon a kis és nagy kölcsönzők ajánlatait ömlesztve találjuk, de szűkíthetünk autó- vagy árkategóriára is. Így hamar átláthatóvá válik a dolog.

Nándorék hamar átlátták, hogy a bérleti szerződést valójában nem a közvetítőcéggel, hanem a kölcsönzővel fogják megkötni és neki is kell fizetni. Így foglalták le az ideális, klímás Fiat Pandát és utalták át az összesen 48 ezer forintos bérleti díjat a Target Rentnek.

Az érkezés napján, Catania repterének gigantikus parkolójában kellett megtalálniuk a kocsit. Csakhogy az nem egy Fiat Panda volt, hanem egy Ford C-Max, ráadásul nem a szolgáltatóként feltűntetett Target Rent adta, hanem egy bizonyos Forzese Car Rental, melyet a megrendelőn csak az átvétel helyszíne rovatban említenek. A négysoros olasz mondatokkal és ezek kétsoros angol fordításával megtömött szerződési feltételek közt a Forzesét is kétféle néven említik, de talány, hogy ez a cég milyen viszonyban van a Targettel.

További bonyodalmakat okozott, hogy amikor a Forzese reptéri ügyintézőjével átvételkor végigmustrálták a Fordot, azon összesen kilenc kisebb-nagyobb sérülést fedeztek fel. Az átvételi jegyzőkönyvön két vonalrajzon lehet megjelölni a sérülések helyét az átadáskor az úgynevezett golyóstollazós módszerrel, és van egy rubrika a visszavételkori sérülések felsorolására is. Korrekt megoldásnak tűnt, ezért Nándor és barátnője karcosan is átvette a C-Maxot.

Utólag úgy látják, érdemes lett volna fényképeket is készíteni, hiszen mostanra kiderült, hiába szerepel két helyen is az ügyintéző aláírása a jegyzőkönyvön, nagyon mellényúltak. Mivel a nyaralás végéig semmi rendkívüli nem történt, a hazautazás reggelén egyszerűen leparkoltak ugyanabban a reptéri gyűjtőparkolóban, a kulcsot és a forgalmi engedélyt bedobták az erre rendszeresített ládába. Mivel a gépük hajnalban indult, nem beszélhettek személyesen az ügyintézővel, mert még zárva volt az iroda.

Június másodikai hazaérkezésük másnapján kaptak egy elektronikus számlát, és akkor jött a döbbenet. A számlán a bérleti díjon felül az is szerepel, hogy a Nándor folyószámláján a kölcsönzés idejére zárolt 1500 eurós (körülbelül 460 ezer forint) kaucióból lehívnak 700 eurót, mert sérülésekkel kapták vissza a kocsit. Nándor szerint különös, hogy az általában szokásos 450-800 euró körüli letét helyett, eleve ilyen magas összeget kért a kölcsönző. Persze azt is hozzáteszi, mindenféle biztosíték nélkül ő sem adná oda egy idegennek az autóját. A kölcsönzőknél általános, hogy a casco önrésze egyezik a kaució összegével, ennek nagysága pedig függhet például attól, hogy mennyi havidíjat kér a biztosító, illetve milyen értékű az autó.

Ezért is érdekelte Nándort, hogy pontosan mire ment el a pénze, ugyanis biztosan tudta, nem okozott kárt. A szabályok és a szerződésben foglaltak ellenére üres tankkal adták át neki a Fordot, de jó tíz liter üzemanyaggal vitte vissza, de ez már mellékes. Reklamáló e-mailt küldött, mire az olaszok elfaxolták neki az általuk kitöltött visszavételi jegyzőkönyvet. Tudják, ez az a papír, amelyen feltüntetik a bérautó esetleges új sérüléseit, hibáit.

A kézzel írott olasz felsorolásban ugyanazok az apró sérülések és húzásnyomok szerepelnek, mint amelyekkel Nándor megkapta az autót. Vagyis még ez sem magyarázza, hogy miért emelték le Olaszországban a 700 eurót. A hibák közt szerepel a sárvédőn és a küszöbön lévő húzásnyom, ezekért egyenként 350-et számítottak fel. Csakhogy Nándor állítja, semmilyen sérülés nem keletkezett a kocsin, amíg az nála volt.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy egyáltalán érdekelt volt-e az autókölcsönző abban, hogy sérülésmentesen adja át az autót, esetleg előfordulhat, hogy eleve arra épül az üzleti modell, hogy mindenkin leverik a korábbi karcokat, aki nem ragaszkodik a valóban hibátlan állapothoz. Merthogy az általános szerződési feltételek közt az is szerepel, hogy az autót hibátlan állapotban adják át.

Az ügyben ismét megkerestem Haraszti Gézát, a Magyar Autókölcsönzők Szövetségének (MAKSZ) elnökét, mert ezekről az átverésgyanús esetekrőllegutóbb nem esett szó. Haraszti úr szerint a legfőbb gondot az okozza, hogy bár több magánszemély bérel autót külföldön mint itthon, sokan nem beszélik a helyi nyelvet, nem ismerik a kultúrát és jellemzően már nincsenek jelen, amikor az autókölcsönző lehívja a pénzt a bankkártyájukról.

A mediterrán országokban, és ahol mindennapos üzleti fogás az alku, kockázatot vállalnak azok a magyar autósok, akik végső, személyes elszámolás nélkül, kártyájukon 1500 eurónyi zárolt kaucióval utaznak haza. Utólag, pláne a távolból nagyon nehéz elintézni ezeket az eseteket. A magyar kölcsönzők szövetségének vezetője szerint megoldást jelenthet, ha a lehető leggyorsabban letiltjuk a kártyán lévő zárolást, és megkérjük a bankot, hogy a szolgáltató bizonyítsa a terhelés jogosságát. Erre Nándor szerint már nincs lehetőség, mert a kártyaszerződése csak általános esetekre fókuszál, mint például az igénybe nem vett szolgáltatás vagy meg nem rendelt áru kifizetésének megtagadása. Ráadásul, mint mondja, a bank számára elég bizonyíték, hogy a kölcsönző ügyintézője utólag felírt néhány állítólagos sérülést a visszavételi jegyzőkönyvre, mégha nem is túl pontosan.

Haraszti felhívja a figyelmet, hogy minden kártyatársaságnak külön szabályzata van arra, hogy az ügyfél távollétében hogyan terhelhető a bankkártyája. Ezek szerint ha nincs jelen és utólag megreklamálja a levonás jogosságát, a pénzt vissza kell utalni. 2013. január óta él az Európai Unió új kártyaelfogadási szabályzata, amely egyenesen megtiltja, hogy a szolgáltatók a bankkártya tulajdonosának távollétében terheljék meg a kártyát.

A szövetség elnöke mindenki másnak azt javasolja, hogy mielőtt eldönti mely cégtől bérel autót, alaposan nézzen utána, hogy az autókölcsönző milyen információkat közöl magáról az interneten. A bérautót érdemes a kinti szolgáltató hazai partnerénél lefoglalni, már ha van ilyen. A helyszínen készített, dátummal ellátott fényképek is sokat segíthetnek, akár aznapi újságot is használhatunk a hitelesítésükhöz, tudom meg egy másik szakértőtől.

Haraszti Géza utolsó tanácsa talán a legfontosabb: ha egy mód van rá, legyünk jelen az autó visszavételekor, mert utólag sokkal nehezebben tehetik meg velünk, hogy az aláírt számla ellenére további összeget próbálnak levonni a bankszámlánkról.

A rentalcars.com sok száz szolgáltatóval dolgozik együtt. Mint azt Nándor időközben kiderítette, ezek az autókölcsönzők néha nagyon eltérő szabályok szerint dolgoznak, akikre a brókercég nem tud hatást gyakorolni. Pikáns részlet, hogy az ügyfelek nem minden esetben a bérbeadóval kerülnek jogviszonyba. Esetünkben ez annyit tesz, hogy Nándornak nem a Rental Cars-szal, de még csak nem is az ajánlatot eredetileg adó Target Renttel van elszámolnivalója, hanem a helyszínen megismert Forzesével.

Ezért a megkárosított autós az elmúlt hetekben eleinte az olasz kölcsönzővel próbálta rendezni az ügyet. Az olaszok elhajtották, azt mondták intézze a brókercéggel a panaszát. Most már nem is válaszolnak neki. A brókercég viszont arra hivatkozva utasította el, hogy nem kötött biztosítást a biztosítási (!) önrészre. És valóban, ezzel talán megmenthette volna magát a kellemetlenségtől. Ma már úgy látja, érdemes lett volna erre is költeni. Haraszti úr tanácsával összhangban panaszt nyújtott be a bankjának is, de eddig velük sem jutott sokra.

Miközben lázasan futotta köreit a cégeknél, képbe került az Európai Fogyasztói Központ. A szervezet nem rendelkezik hatósági jogkörrel, így ők sem tudják kényszeríteni az olasz autókölcsönzőt a pénz visszafizetésére, ha Nándor igényét jogosnak tartják. Egyelőre levélben próbálják elérni a Forzesét, de nekik sem válaszol a cég.

Ahogy böngésztem a fogyasztóvédők oldalát, egy már megoldott esetre bukkantam. Az áldozat egy holland brókercégen keresztül bérelt autót Olaszországi tartózkodásához. A leírás szerint a helyi kölcsönző kétszer próbálta megfizettetni vele a káresemények széles körére vonatkozó kiegészítő biztosítást. A fogyasztóvédők az olasz kollégákkal együttműködve végül meggyőzték, hogy adja vissza a mintegy 81 ezer forint, jogtalanul beszedett biztosítási díjat.

Tehát van ilyen is, de ettől Nándor még nem alszik könnyebben. Azt mondja, helyi ügyvédet fogadni nem szeretne, mert úgy tudja, az olasz bíróságok szeretik hosszú ideig elnapolni az ilyen ügyeket. Vagyis, ha igazán nagy pechje van, akár a lenyúlt 215 ezer forintnál többet is bukhat az autóbérlési ügyével. Most már csak érdekes kísérletnek tekinti az egészet.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!