Miatta ilyenek a Renault-k

Meg kell hagyni, jól adja el magát és a terméket a hollandus, nem volt még szerencsém ennyire laza sajtóeseményhez. Azzal kezdődött, hogy az egész hacacáré egy pozsonyi mélygarázsban zajlott, ahol mindenféle rongyrázás nélkül mesélte el nekünk, mit és miért csinálnak a Renault dizájnerei. A mélygarázs nem csak szokatlan, de célszerűtlennek is tűnik, mivel két nappal a rendezvény előtt kétségbeesett levelet kaptunk a szervezőktől: sapka, sál, meleg ruha, mert nem tudják rendesen kifűteni. De mindent megtettek, a meleg levegőt befújó gépeken kívül gyömbéres narancsitallal igyekeztek melegen tartani a közönséget.

2010 óta több olyan koncepcióautóval jött elő a Renault, amik az új rendszerbe illeszkednek: az emberi életciklusoknak megfelelően álmodják meg a modelleket. Nagyon mutatós, jól prezentálható koncepció,  csak egy színes kisvirágot kell rajzolni: multikolor margarétát, aminek szirmaiba beleírja az ember, hogy szerelem, felfedezés, család, munka, játék, bölcsesség.

Aztán ugyanennek a kisvirágnak a szirmaiba a megfelelő helyre meg be lehet írni az Alpine, Twingo1, a Koleos, a Scenic, Espace és társai, a valamint a kisteherautók neveit, meg a Renault Sportot és az elektromos járműveket. Hiszen az Alpine igazi imádnivaló dolog, egy SUV-val az ember elmehet a világot felfedezni, az egyterűekkel a család igényeit elégítheti ki, a kisteherautókkal dolgoznik, a sportos autókkal jót lehet játszani, és amikor már iszonyúan bölcs valaki, vesz magának valami elektromos autót. Mint minden marketing-rizsa, ez is erőltetett kicsit, de azért nem egy klasszikus bullshit, van a párhuzamokban valami. Mondjuk a megállapítás, hogy, a fiatalok fiatalos autót, a családosok családi autót, a vállalkozók kisteherautót vesznek, nem fogja alapjaiban megrengetni a világot, valahol legbelül azért mind sejtettük ezt.

A koncepcióautókat át is ültetik a valóságba, pontosabban a margaréta megfelelő szirmához kapcsolódó koncepcióautóknak meg fogják, illetve már meg is teremtették a valódi megfelelőjét. A 2010-ben bemutatott DeZir néven bemutatott álom a 2012-es Clio IV formájában ölt testet, a 2011-es Captur koncepció a 2013-as Capturnek melegítette elő a piacot. Az R-Space, a Frendzy, a Twin’Z és a Twin’Run illetve a Z29 mind, egy jövőben megszülető típus előfutárai, amik természetesen a margaréta-koncepcióba tökéletesen illenek.

Mit sem ér az ilyen koncepció egy egységes arculat nélkül. Az egységes arculatot van den Acker nem úgy képzeli, mint sok más gyártónál, hogy egyforma orr-részt, egyen-lámpákat használnak, mert úgy az egyes modellek különlegessége háttérbe szorul. Szerinte úgy kell egyformának lenniük a kocsiknak, hogy teljesen másmilyenek. Ezért kitaláltak egy logót-hűtőrácsot-fényszórókat körülölelő sziluettet, aminek mutációját majd minden új Renault orrára rárajzolják. Nagyon fontos, hogy a Renault-logó már a mérete okán is nagyon hangsúlyos legyen, de igazából ez egész fekete sziluett is a logót hivatott kiemelni. Így hiába nagyon más a Captur, a Clio és a koncepcióautók formája, mégis mindenki azonnal látja, ezek bizony egy családból származnak.

A trükk működik, ha egymás mellé tesszük az új modelleket, tényleg olyanok, mint egy erős genetikájú család testvérei és unokatestvérei. Mindenki boldog, megvan az arculat, ami igen hangsúlyos, de a palettán vannak még régi modellek is. Amelyeknek mégis csak illeszkednie kellene a sorba. Ezért kapott a Mégane új arcot, ami valóban frissebb, látványosan más, mint az előző. Ez volt az esemény apropója is, de nem sok szót vesztegettek a fészliftre, a hangsúly inkább van den Acker jelenlétén volt. Aki végig nagyon közvetlen volt, csak annyira maszatolt és volt hivatalos, amennyire nagyon muszáj. Például mikor más gyártókról beszélt, konkrét márkákat nevezett meg, sőt, a prezentációjában is egy jól felismerhető BMW Z4-gyel utalt az olyan gyártókra, akik autóközpontúak. Jó, a bolygó központúakat (jelentsen ez bármit is) nem nevezte néven, csak annyit mondott ezek a japánok. A Renault-t magát pedig emberközpontúnak látja, illetve akarja láttatni.

Van den Acker laza ürge, és ezt nem csak az egyedi Captur feliratú Adidas csukája mutatja (egyébként van neki vagy negyven pár mindenféle színes edzőcipője, kimondottan jeles alkalmakra, öltönyhöz). Az előadása végén, mikor a szokásos, kinek van kérdése rész jött, az első kérdező megszólalása előtti feszült csendben a nézők közé slattyogott, ezzel is mutatva, hogy szívesen beszélget bárkivel.

Mintegy mellékesen megjegyezte, hogy bár a margarétán nem szerepel, azért a nagy limuzinokról sem tesznek le, a Laguna utódján dolgoznak, 2016-ra várható, műszakilag a Renault-Nissan-Samsung csapat adja az alapokat. A klubdélután csúcspontja volt, mikor a van den Ackerra rajongó bakfisként pillát rebegtető szlovák Renault-marketinges, Jana Rajcova átadta a helyiek ajándékát, a legósdoboz színvilágú Botas edzőcipőt. Hogy ez az egyébként elég klassz retró csuka leszorítja-e van den Acker személyes kedvencét, az Adidas Superstar modellt a trónról, a legközelebbi sajtóeseményen kiderül.

Szerencsére lehetőség adódott egy rövid személyes beszélgetésre is, aminek végén házi feladatot is adhattam a dizájn-gurunak. Gyorsan kiderült, számára az nem egy vaszisztdasz, hogy hollandként, ahol az autóipar manapság nem éppen húzóágazat,  a világ jelentős autógyárainál fontos modelleket, márkaarculatokat hozott létre, hiszen ott van a béemvés Adrian van Hooydonk, aki szintén holland. De már csak azért sem nagyon filozofálgat ilyesmin, mert állítja, az, hogy idegen közegben kell helytállnia valakinek, kimondottan inspiráló és fejleszti az embert, hiszen nem hagyatkozhat ismerősökre, léphet kitaposott utakra. A kérdésre, hogy nem okoz-e súrlódást hogy egy nagyon francia gyártónál van külföldiként igen magas beosztásban, csak annyit mondott, hogy egyrészt sok külföldi munkatársa van (köztük egy magyar, bizonyos Tibor), ráadásul a Renault vezetői direkt választottak Patrick le Quément helyére a belsős jelöltek helyett egy külső szakembert – tudják, hogy így fontos vérfrissítéshez jut a cég.

Laurens van den Acker karrierje során sokféle gyártónál, több kontinensen is dolgozott, része volt a kilencvenes évek elején megálmodott Bugatti EB110 belső terének megalkotásában, kicsit dolgozott azután az Audinál, majd kiment Amerikába a Fordhoz. Több koncepcióautóhoz is köze volt (427, Concept U, MA) és nevéhez fűződik az első generációs Ford Escape, amelynek vezető tervezője volt. A Fordtól a cégcsoporthoz tartozó Mazdához igazolt, és bár a Mazdánál csak 2006 és 2009 között dolgozott, ő jegyzi a 2006-os Nagare, a 2007-es Ryuga és a szintén 2007-es Hakaze koncepcióautókat. Azt igazán nem lehet mondani, hogy egysíkú lenne a portfóliója, még ha túlnyomórészt koncepcióautókból is áll.

Mindig is érdekelt, milyen autót tervezne magának egy befutott dizájner, arra kértem van den Ackerst, rajzolja le, hogy nézne ki az ő vágyainak tárgya. Ne egy szép Renault arcú autót rajzoljon, mert most nekik dolgozik, hanem egy kimondottan az ő elképzeléseit tükröző autót. A házi feladatot elvégezte Laurens, és ezt küldte a TC olvasóinak:

Picit azért csalt, mert a kerekek közepén ott a p… Renault embléma, de egy jópofa retró hangulatú SUV-szerűséggel ajándékozott meg minket. Még a Renault 4 formáit sem nehéz meglátni benne. Ahogy elnézem, a margarétán vagy a felfedezés, vagy a játék sziromba stimmelne, ami nem is csoda, mert maga is azt állította, még nem tart az érettség stációjánál (de talán majd egyszer), illetve a hétköznapokban egy Clio RS-sel jár. Ez pedig jó jel, mert az ilyen emberek tényleg szeretik az autókat, és élvezni is akarják őket, akár a vezetési élmény, akár az űrhajó hangú motorhang-szimulátor miatt.