Itt készült az X5-ös, a Nokia, meg a szájvíz

Newbury Park Santa Monicától 60 kilométer északnak, Santa Monica pedig Los Angeles északi tengerpartján található, úgyhogy Malibun keresztül egy jó óra alatt ott is vagyok. Az idő borongós, de nem bánom – napsütésben errefelé még januárban is olyan meleg tud lenni, hogy mintha betolnák az embert egy hatalmas, kék sütőbe, és 2-es fokozatra kapcsolnák. Newbury Parknak két lakóövezete van, Rancho Conejo Village és Dos Vientos Ranch, nekem alapvetően be is jönnek a nevek: Nyúlfarmfalva és Két szél tanya, de Newbury Park nem ezek miatt érdekes. A település egy Newbury nevű földbirtokosról kapta a nevét, aki még az 1870-es években vásárolt több ezer hektárt Conejo Valleyben. Eredetileg egészségügyi okokból költözött ide a feleségével, és ő lett a városka első postamestere, a helyszínen ma már egy pláza emlékeztet a régi postára. Én viszont az ipari parkot keresem.

Newbury Parkba települtek már telekommunikációs cégek, repülőgép-tervezők, elektronikai vállalatok, de még biotechnológia is. Szellős kertváros, reggel 9-10 között alig jár erre autó, az is csak lépésben. Szinte teljes a csönd. Pedig van itt irodája a JD Power fogyasztói elégedettségmérő multinak, a Volkswagennek, és itt indította ipari formatervező stúdióját 1972-ben Chuck Pelly, aki elsősorban ülések tervezésével alkotott kiemelkedőt. Persze nem kizárólag BMW-tulajdonosok használták a műveit, hiszen például Disneyland vonatának üléseit is ő tervezte. A Disney Monorail 1985-ben indult, ekkor kereste meg Pelly a BMW-t, hogy gratulál, az autóik kiválóak, de mit szólnának néhány jobb üléshez? Le is futott egy program a BMW 850i üléseivel, integrált biztonsági övvel. A BMW pedig elkezdte értékelni, milyen jó, hogy van egy partnercég Kaliforniában, aminek egyéb előnyei is lehetnek.

A Designworks-nél ma 135-en dolgoznak, ebből százan itt. Van egy stúdiójuk Münchenben – természetesen nem az övék a nagy BMW-dizájnstúdió, ez inkább csak egy kis iroda, húsz emberrel, és egy még kisebb irodájuk Sanghajban. Az amerikaiak mellett számos német, kínai, thai és svájci formatervezőjük van. Nehéz is lenne nemzetiségi jegyek alapján azonosítani egy-egy terméket, hiszen az ipari formatervezés már régóta elég nemzetközi. A 60-as évek meghatározó amerikai formatervezője, Raymond Loewy is tervezett például 507-es BMW-prototípust.

- Mit tud dizájnszempontból Kalifornia, amit más nem? - kérdezem Jackie Jones-t, a BMW Designworks PR-igazgatóját, miközben elsétálunk a híresebb Designworks-termékek fotóival beborított hosszú fal mellett.

- Van évente 360 napsütéses napunk, ami ebben a műfajban is létszükséglet: ki lehet vinni az autókat a szabadba. Itt a szilíciumvölgy, a világ legkomolyabb technológiai központja, és nem utolsó sorban Kaliforniában van autós kultúra. A dizájnerek nap mint nap látnak az úton Porschékat, Bentleyket, Rolls-Royce-okat, érdekes autókat. És Dél-Kaliforniában az emberek nem márkahűek...

- Abban mi a jó?

- Mindenki sokféle autót vezet, ez is az autós kultúrához tartozik.

Ezért is van ma már sok autógyárnak dizájnstúdiója itt. Kalifornia valóban inspirálja a jó formaterveket, annyi feltörekvő dizájner jön ide dolgozni, vagy már tanulni is. A BMW formatervei korábban Münchenben készültek, de 1995-ben teljes egészében megvették a Designworkst, amit addigra a világ tíz legfontosabb formatervezési tényezője között jegyeztek. Egyre több közös projekt ment végig, és az E46-os kódnevű 3-ast (Derrick, 1999.) már itt dizájnolták, konkrétan Erik Goplen. Lehet tehát, hogy valójában nem is Horst Tappert állt hozzá modellt, és a Zeitgeist egyszerűen átúszta valamelyik óceánt. Goplen pedig, aki a Derrick 3-as után részt vett a 2002-es Z4-es, és az X3-as második generációjának tervezésében, ma már a Designworks igazgatója (és egy De Tomaso Mangusta boldog tulajdonosa).

Folytatjuk utunkat a demófal mellett. Sok a közlekedési jellegű munka, itt van például az Embraer Legacy 12 üléses jet – lehet, hogy nincs sok párhuzam egy autó és e között, de az ülés az ülés. Az Intermarine yachtgyártó is az ügyfelek közé tartozik – a hidrodinamikai tervezést természetesen külső partnerek segítségével végzik, a gépészettel kapcsolatban pedig magukkal az ügyfelekkel egyeztetnek sokat. A fő profil továbbra is az autók, az új X5-ös külsejét is itt tervezték, még Chris Chapman vezetése alatt. Az 1966-os születésű Chapman az Isuzutól érkezett a Designworks-höz, 2012 óta viszont már a Hyundai formatervezési igazgatója. Hogy földrajzilag hol? Természetesen Irvine-ban, Kaliforniában. (A Hyundai állítólag eredetileg Bangle-t akarta, de az ő 9 millió dolláros éves gázsija nem fért bele a költségvetésbe.)

Az BMW X-sorozatot igazából Kaliforniára találták ki, lep meg közben Jackie, aki valószínűleg nem látja a nálunk futó Xdrive falu-hirdetéseket hóval, meg jégesővel. Mert tudják, hogy telik egy jobb nap Kaliforniában? „Reggel lemegyünk a partra, délután meg fel a hegyekbe.” Köszi, gondolom magamban, nektek is csak megszületni volt nehéz, Jackie pedig vezet tovább, bár rajtam kívül kevesen alélnának el az egyszerű piros szék láttán. Én viszont vérbeli tekintélytisztelő sznob vagyok, emellett Van Hooydonk-rajongó, főleg mióta hollandos közvetlenséggel nyilatkozott is nekünk, Bullshitezni a mesterrel címmel. Íme tehát: egy Adrian Van Hooydonk-szék, mondhatni egy korai Van Hooydonk. Egy fejes az Emeco székgyárnál az Ebay-en bukkant a régi, 1951-es termékükre, a széket eredetileg amerikai közintézmények használták. Ezt kellett feltörekvő formatervezőként a Designworksnél Adriannek újraálmodni: egyfelől felismerhetően megmaradjon a klasszikus jelleg, de modernebbek és dinamikusabbak legyenek a vonalak, felszínek. Van Hooydonk aztán később épp a Minin gyakorolhatta ugyanezeket a feladatokat, és mondhatni, kevés ekkora stréber van a szakmában, mert az új Mini az ipari formatervezés történetének egyik általánosan jegyzett sikere.

Mi van?! - akad el egy pillanatra a lélegzetem, ahogy megpillantok egy terítéknyi retrótelefont. A Nokiával egy teljes évtizedig működött együtt a Designworks, a telefontok formájának egységesítésével bízták meg őket a 90-es évek elején. A Communicator billentyűzetét is itt tervezték. A Nokia amerikai központja egyébként ide ötven mérföldnyire van. Jackie azt mondja, az összehajtható koncepció is tőlük származik – őszintén szólva ez nekem már kicsit sok. Pihenésnek megnézhetem a Formula BMW-t: 455 kg 140 LE kevlár-karbon, sor négyes 1,2-es motor a BMW K 1200RS-ből. A Designworks büszkesége, hogy az első szárnyak alakjában megjelenik a BMW-vesék kontúrja.

Na de fogkefe??? És a Robocop-stílusú számítógépes egér gamereknek? Tabletes kezelőfelület egy erőmű számára? És ez még semmi: itt az amerikai bobcsapat bobja, még ha csak a fele is, hungarocellből. A géppel mart tömbön festés sincs, de ha hihetünk Jackie-nek, Szocsiban BMW-emblémás bobbal csúszik az amerikai csapat. (Halványan egyébként ezen a linken az egyik képen kivehető a bob orrán a bajor propeller.) A dizájn a szponzoráció része: nem csak pénzt kapnak a sportolók, hanem a formatervezést is, ami megint nem kis tétel.

Az irodában nem fotózhatok, de még a formatervezőket sem: túl sok az érzékeny projekt. Utólag kapok fotókat, amiket egyébként ugyanitt készíttetett a cég, csak nyilván többen ellenőrizték, nem marad-e rajta valami érzékeny. Molly Evens-szel gyorsan tisztázzuk, hogy nem annyira a kárpitozás tervezésével foglalkozik, hanem magukkal a színekkel, bármilyen termékkel kapcsolatban. Eredeti végzettsége pszichológus, „a színek nagy részben az észlelésről szólnak, az pedig már pszichológia”. Húsz évig dolgozott a Toyotánál, a belső anyagok, szövetek és bőrök mellett a külső színeken.

- Lehet, hogy akkor az 1997-es 4Runnerem bordója öntől származik?

- 97-es? És még megvan! Az igen! Jó autó. És valószínűleg igen, én készítettem a színskálát.

Hogy most éppen min dolgozik, nehezen árulja el, de mivel fotózni úgysem szabad, végül megmutatja. Orvosi eszköz, hüvelykujjnyi vastag műanyag cső. Injekciós készülék lesz, ehhez választ színt, de a pult túloldalán kell maradnom. Úgyis szürke lesz, nem?

- Nem egészen, mert valami megnyugtató árnyalat kell.

- Akkor meg világoszöld, ugye. Nem ez lehet itt a legnagyobb szakmai kihívás... És most tényleg erre keres a panton skálán valami megfelelőt?

- Gondolta volna? Hát igen.

- Hogy áll most az injekció szénája?

- Valamilyen világoskék árnyalatban gondolkodunk. Viszont sokkal többet erről sajnos nem mondhatok. Tudom, sóhajtok, különben meg kell, hogy öljenek, és azt inkább valami érdekesebb információ kedvéért kockáztatnám. Nagyon sokat dolgoztunk egy nagyobb onkológiában használt gép színén. Bizalmat kell ébresztenie, úgy értem, olyan benyomást kell keltenie, mint ami képes meggyógyítani a beteget, de ne legyen túl lehengerlő.

- Régen azt mondták, a világoszöld a megnyugtató. Ez még áll, vagy van valami új zöld?

- A világoskék feljövőben van, és ez az újabb pszichológiai kutatásoknak köszönhető. Egyre több új pasztellszín is felbukkan a gyógyászati iparban.

Hogy ne fulladjunk klinikai unalomba két extrém módon megnyugtató pasztellzöld között, a hölgyek szerencsére BMW-k színein is dolgoznak. Sandy McGill a 7-esen, az Individual Collection-ön, amiről aztán annyit hallunk az autóbemutatókon. Különböző kombinációkat próbálgatnak, amik vonzóak lehetnek az észak-amerikai, vagy a német piacon.

- Itt van például a BMW Individual könyv. Bőrárnyalatok, itt az első kollekció, amit még 1992-ben tervezett Karl Lagerfeld.

- Ázsiában mondjuk nagyon mennek a barna belsők. Dolgoznak új barna árnyalatokon?

- Mi szigorúan az Egyesült Államok piacára dolgozunk.

- Mi megy most errefelé?

- A bézs.

- Akkor most új bézseket próbálnak feltalálni?

- Pontosan. A barnák egyébként feljövőben vannak nálunk, kezdik átvenni a fekete helyét.

- A barna az új fekete?

- Az bizony.

- Egy évtizeddel ezelőtt a fehér nagyon menő külső szín volt. Most mi megy?

- Még mindig a fehér, de újabban a matt barna nagyon feljött.

Tényleg, csapok a homlokomra, egy idióta vagyok, hiszen már mióta nyomja a Bimmer a matt barnát! Mikor is voltam a Gran Coupé-úton? Na jó, annyira nem régen, 2012-ben. De mi lesz a következő matt barna?

- Ezt nem mondhatjuk el – nevetnek, ugyanakkor van az egészben némi ciklikusság, teszi hozzá Sandy, mert közben jönnek vissza a 70-es és 80-as évek élénk színei, amik már eltűntek az utcákról.

- Sárgák, élénk zöldek?

- Igen.

- De nem a BMW-nél, legfeljebb a Mininél, nem?

- A BMW-nél is, bejött nemrég egy nagyon harsány narancs.

- Úristen, hiszen én írtam azt a szörnyű M6-ost!

- Na, az a narancs X6-osban is elég jól megy. A nagy számok persze továbbra is feketében, nagyon sötét kékben és fehérben kelnek el, de ez mindig így volt. És vannak időnként tematikus divatok: amikor valaki nagyon környezetbarát autóval akar előjönni, az valószínűleg világoskék, vagy sápadt zöld lesz.

- Honnan veszik az információkat, amikből dolgoznak? Fókuszcsoporton kapják az adatokat, melyik színre hogyan reagálnak a népek?

Milyen jó kérdés, örülnek a hölgyek, de aztán valahogy velük is arról beszélgetünk, miért van a nyugati parton fejlett autós kultúra, és miért nincs a keletin. Molly 320d-vel jár, Sandytől viszont mohó kíváncsisággal kérdezem, hogy mint X1-es felhasználó, nem gondolja-e, hogy az autója kissé rondára sikerült.

Molly visítva nevet, mert szerinte is csúnya, Sandy meg azt mondja, egy Mini-szervizben kapta csereautóként, és imádja az X1 vezetési élményét. És a lámpák, elöl-hátul?! Próbáld ki, milyen jó vezetni! Próbáltam, ne tudd meg, milyen csúnya hangja van a dízelnek!

Na jó, most már tényleg jön egy kis autós formatervezés élőben, egy Minivel.