A fénykorban, bő negyven éve se lehetett volna akkora csődületet összehozni ezekből, mint most, pedig akkor még a központi autós cég, a Merkur is forgalmazta őket – nem is kis számban. Félszáz 500-as, igazából nem mind Fiat, nem is mind pont olyan, amilyennek ismerjük. De legalább valamennyi egy helyen, Szentendrén, boldogan, csillogóan avagy kopottan.
Szentendre, a faltalanított Duna-korzó, sztészórva egy óriási marék, színes üveggyöngy, valamennyi alatt négy kerék. Pontosabban ezek Fiat 500-asok, no meg az ő nagyszámú rokonságuk. Összesen 46 régi 500-as gyűlt össze (Fotó: Csikós Zsolt)
Április közepe 2014 Magyarországán, de lehetne akár egy márciusi nap Rómában, valamikor Monica Vitti fiatal éveiben. A Fiat 500 Club Hungary szervezőit is meglepte, mennyien eljöttek a találkozóra (Fotó: Csikós Zsolt)
Nem mind volt olyan ártatlan, amilyennek látszott. Mert vastag kipufogót feltesznek mindenféle tüdőbeteg csoffadékra, de egy Abarth-feliratos hűtött alu-olajteknő már drágább cucc, ott illik komolyabb módosításnak is lenni. Egy komoly tuningszettt akár a duplájára is feltornázza az eredeti lóerőmennyiséget. Mennyivel is kezd egy 500-as? 18-cal... (Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar)
A Fiat 500 motorja szinte az utolsó csavarig megegyezik a 126-os Polskiéval, ami nem véletelen, műszakilag a két autót csupán egy erős modellfrissítés választja el. Ha úgy gondolják, hogy a motor a képen viszont nem hasonlít semmiféle Polskiéra, jól vették észre: egy Steyr-Puch motortere látható, amelynek a bokszere sokkal inkább hasonlít a Bogáréra (vagy a Porschéére), mint bármilyen olasz járműére (Fotó: Csikós Zsolt)
Ha 500-as Fiat és olaszidézés, akkor a Vespa sem maradhat el. Akadt belőlük egy csomó, de a leglátványosabb ez az erősen mod-stílusú PX125-ös volt (Fotó: Csikós Zsolt)
Fiat 500 ez is, csak egy másik érából. Egérke, azaz Topolino a harmincas évek végéről, olyan állapotúra restaurálva, amilyenre százéves Rolls-Royce-okat szoktak. Megjegyzés: a Topolino-fajta, orrmotoros, négyhengeres, vízhűtéses Fiat 500 valódi utódja az 1955-ben bemutatott Fiat 600 (nálunk Zastava 750) volt, s a későbbi 500-as, akkori nevén Nuova 500 egy fél mérettel kisebb autónak minősült (Fotó: Csikós Zsolt)
Végtelen elegancia, szívfájdító szépség és ijesztő primitivitás egyesül egyetlen alkatrészben: nézzék a Topolino belső tükrének szerkezetét - két hajlított lemez, ezeket csavar fogja össze a rögzítőgolyón (Fotó: Csikós Zsolt)
Ez a szárnyas embléma nem Fiaté - a Steyr-Puchokon volt ilyen jelzés 1959-től. Érdemes tudni: a Puch csak a karosszériájában egyezett meg a Fiatokkal (legalábbis 1966 végéig), minden más alkatrésze a motortól a belső téren át, a fékrendszeren keresztül az elektromosságig saját, illetve nagyrészt német fejlesztés volt (Fotó: Csikós Zsolt)
Igazi ritkaság az ilyen, még a hazájában is: úgynevezett tévémaszkos Puch, még a legelsők közül, az ötvenes évek végéről. Ez az autó 1980 óta ugyanannál a gazdánál van (Fotó: Csikós Zsolt)
Szabó Attila és felesége Pécsről érkeztek az 1958-as Steyr-Puchhal. 34 évvel ezelőtt került hozzájuk az autó - "nagyon fiatalon vettük a pécsi vásárban 15 ezer forintért, még húszévesek se voltunk" - jegyezte meg a feleség. A kocsi azóta is folyamatos használatban van, a motorja 50 ezer kilométerrel ezelőtt lett felújítva, de rövidesen a teljes kocsi átesik egy drága felújításon, s az utólagos teli tető helyett visszakapja az eredeti vásznat is. 2010-ben a lányuk esküvői autójaként szerepelt, a restauráláshoz szükséges alkatrészek pedig már megvannak hozzá (Fotó: Csikós Zsolt)
Ez a szekció már valamikor órákkal a kemény mag után érkezett. 500-asok között kék vajon a fekete bárány? (Fotó: Csikós Zsolt)
A találkozó legzajosabb és legerősebb autója Eisztrich Ádám kontyos Puch 650 TR-je volt. Hogy miért olyan fura? Az osztrákok az ötvenes évek végén rájöttek, hogy a Puch-bokszer kevesebb helyet foglal, mint az eredeti, álló sorkettes Fiat-motor, ezért hátrébb helyezett hátsó tűzfallal kérték a karosszériákat Torinóból, s a szívórács is elmaradhatott a szélvédő alól. Így már lett elég hely a hátsó üléseken, hogy két kisebb felnőtt be tudjon ülni, ezért a végig legurítható vászontető helyére konstruáltak egy meredek, nagy hátsó szélvédős, felcsavarozható tetőt, hogy a fejeknek is jusson hely (Fotó: Csikós Zsolt)
Nem csak szedán, hanem kombi 500-as is akadt a sorban - ha nem látják jól, akkor a zöld autó az. A kombi előnye, hogy nem áll, hanem fekszik benne a kéthengeres blokk, emiatt van hátul csomagtartója is, ráadásul a tengelytávjába is betoldottak egy kisarasznyit, így hátul is lett az ülésein hely (Fotó: Csikós Zsolt)
Dögös a fekete alufelni az öreg 500-ason. Sajnos Puchokra nem lehet feltenni ezeket, mert ott egész más az osztókör (Fotó: Csikós Zsolt)
Amíg a menet Szentendrétől Esztergomig megtette az utat, négy autót kellett szerelni - legalábbis ennyit láttunk, mert a mezőny nagyon szétszakadt. Itt is egy gyorssegély az út szélén, de végül mindenki odaért a Bazilikához. Mi pedig idén nyáron egy pont ilyen technikájú autóval készülünk Rómába, családostól... (Fotó: Csikós Zsolt)
Az 500-as egyesíti a népeket: Szlovákiából is érkeztek fityósok, méghozzá egyikük egy csodásan eredeti, az összes díszlécet tartalmazó, napszítta autóval (Fotó: Csikós Zsolt)
Egyike a legtöbbet használt, leginkább világot látott magyar 500-asoknak Kozma Pisti (az évtizedekkel ezelőtti klubalapító) világos mogyoróbarna-metál, strandkorlátos kocsija (Fotó: Csikós Zsolt)
Nem csak dísz, hanem szükséges kellék is egy limuzin 500-as hátán az utazóbőrönd. Elöl ugyanis a tank, az akku és a pótkerék lényegében az összes helyet felemészti (Fotó: Csikós Zsolt)
Kétféle tuningirányzat, és a vicc, hogy az 500-asnak mindkettő jól áll (Fotó: Csikós Zsolt)
Én sajnos nem tudtam összevakarni az Autobianchi Bianchinát a találkozóra (pedig az is Fiat 500, maximum nem annak néz ki), ezért a családi Zöld Szoborral mentünk. Az utolsó útja volt jó darabig, mert mint kiderült, nem lehet megint levizsgáztatni, köszönhetően az érvényben levő jogszabályoknak. Páran azért észrevették az 500-asok között (Fotó: Csikós Zsolt)
Ha valamit, hát ezt az autót érdemes volt észrevenni a sok kis gömbölyű cukiság tengerében. Lancia Beta Monte Carlo, ami eredetileg Fiat X 1/20-nak készült, de a központi vezetés végül átlanciásította. Középmotoros, ma már rendkívül ritka és értékes. No meg gyönyörű is (Fotó: Csikós Zsolt)
A tumultus apró töredéke az esztergomi bazilika előtti téren. A következő találkozó nyár közepén lesz (Fotó: Csikós Zsolt)
Nem trükkfotó, csak picike. Egy szlovák fiatos ember félarasznyi távirányítós 500-assal villantott, amíg a nagyok álltak. Persze, igazából nem is olyan sokkal kisebb, mint a valódiak (Fotó: Csikós Zsolt)
Steyr-guru, Bogár-tudós, VW Transporter-szakértő, F500 és P126 machinátor, Autobianchim rendszeres megmentője, Tóth Gábor a túra végcélja, Kemence felé távozik Steyr 650 T-jével (Fotó: Csikós Zsolt)
