Jó hangulatú leánynézés volt, sok benzinagyú ember összegyűlt a parkolóház tetején, sztorik röpködtek, milyen jó is lenne mindennap autót eladni, gondolja ilyenkor az ember. Mostantól felgyorsulnak a dolgok: szerda délután lejár a Vatera-aukció, tartsanak velünk!
Hétfő délután megvolt az, amit Vatera-aukcióknál ritkán szokás - még a leütés előtt a leendő vevők megtekinthették az autót. Jó páran összejöttünk a szerkesztőség melletti parkolóház tetején, Vasfogat még egyszer utoljára lemostam, kiporszívóztam, hadd csillogjon. Már amije csillogni tud.
Négytől hétig tartott a szeánsz, ami, ahogy arra számítottam is, afféle Belsőség-tali szerű valamivé alakult át. Jöttek márkatársak is, persze arról, hogy ki lenne vevő és ki nem, diszkréten nem beszéltünk, hiszen a háttérben ott ketyeg az aukció, az szent. Mondtam is a többieknek: ha valaki e szent helyen felkínál nyolcmillió forintot a Volvóért, nem adom oda, mert nem kerülünk szolgálati utat.
Sajnos az addigi fő licitálónk, NEMETHSL500 hozott magával egy centit. A centivel pedig az volt a baj, hogy megmérte vele a Volvót széltében. Tükörtől tükörig, aztán megvakarta a fejét, s megmérte a szélességet behajtott tükörcsonktól tükörcsonkig. Majd félrehívott, és kibökte - sajnos meggondolatlanul licitáltam, egy barátomnak venném az autót, aki hirtelen kocsi nélkül maradt, bejárni, de nem fér be a garázsába. Sehogy.
Tehát lett megint egy licittörlés, immár a harmadik, de ő korrekt volt, a saját maximális licitjéből kivonta a következő licitáló legmagasabb értékét, a különbözetet, a különbözetet, egy húszast pedig átadott nekem. "Ha nem miattam megy feljebb a licit, akkor vedd kompenzációnak, ha magasabbra jut, akkor legyen ez támogatás a Rulettkerék-projekthez" - tette hozzá. Köszönjük, az ilyen mindig jól jön, a következő autóval már nagy terveink vannak.
Udvarias társaság jött össze, mert mindenki megjegyezte, hogy a fényezés egész jó lett. Azt pedig tényleg csak unszolásra tették hozzá: ahhoz képest, hogy én csináltam, azaz ahhoz képest, hogy mit vártak. Mert úgy már egészen fedi a valóságot.
Jól elbindzsiztük az időt estig, aztán Vasfogat eltettem a céges garázsba aludni. Már nem akartam megkockáztatani, hogy összetörjék, horpadtra verje a házunk előtt a jégeső, kiboruljon benne az ivójoghurt. Eleget nyúztuk, mostantól robogóval járok, hűen igazi régi önmagamhoz.
Ne feledjék: az aukció szerda délután fél háromkor jár le, ami addig bejön, bejön. A pénzt már most látom, hogy csak részben fordítjuk másik autó vásárlására, mert a 250-300 ezres kategóriát tartani fogjuk, a terveink ugyanis arra szólnak. Viszont jól jön majd a maradék, mert a kitalált programokat rögtön el tudjuk kezdeni vele, nem kell várni, hogy összegyűljön a szponzorálás. Biztatóak a kilátások, robogunk.
Vasfog most a fél-ördögi 333 333 forinton áll, de internetes aukciónál mindig az utolsó negyedóra az érdekes - viszont 108 ezer megtekintés már van a Vaterán, nem tudom, hogy láttam-e már ott hasonlót... Üljenek velünk együtt a képernyő előtt holnap, délután fél három táján, szurkoljunk.
Apropó, a meglevő szponzorainknak ismét köszönöm a segítséget: a Franco & Stefano konyhabútoros cégnek az elsőséget, a vasalásmentes elegáns ingek forgarmazójának, a nemvasalok.hu-nak és a veresegyházi Dézi Kávéháznak a későbbi szponzorációt, a Makitának a polírozógépet. Ők azok, akik nélkül most nem forogna tovább a Rulettkerék.
