Nem indult vidáman a reggel Budapest III. kerületében. Valahogy megszoktuk már a 740-es Volvót, és mivel Csikós már elutazott nyaralni, nekem jutott a feladat, hogy az árverés nyertesének átadjam az autót.
Igen, valaki megvette a magyar autópiac egyik legjobban dokumentált használt autóját. Csikós egyfajta menetnaplót és szervizkönyvet is legyártott az eltelt 6500 kilométerről egy noteszbe, ezt is oda kellett adnom. Mivel az autót győztesként 333 333 forintért leütő vaterás nem tudott azelőtt érte jönni, mielőtt Zsolt távozott volna az ötgangosított állólámpájával Franciaországba, így én vállaltam el az átadást. Kicsit féltem, mert a vevő nem volt itt a megtekintésen, vagyis akár sokkot is kaphatott volna a látványtól. Annak ellenére, hogy a fényképek nem sokat szépítettek a Volvo belsején.
Az egyetlen megnyugtató körülmény az volt, hogy Zsolt tényleg mindent leírt róla, nemcsak az aukciós oldalon, hanem nálunk is. Vagyis amennyiben nem egy gyámság alatt lévő agybeteg jelenik meg az ápolóival, akkor tényleg elbúcsúzhatunk a 740-estől.
Zsolt alapos ember, megtanított, hogy hány másodpercig izzítsak (mivel nincs visszajelző), és egy ilyen öreg dögön télen tényleg egy perc az izzítás télen, de most nyáron is a lelkemre kötött 25 másodpercet. Továbbá itt hagyta ugyanazt a tollat is, amellyel ő is kitöltötte az adásvételi Eladó oldalát, hogy egyforma legyen. Elvégre alapos ember, és ügyel minden részletre.
Természetesen a toll nem fogott a nagy pillanatban, de mindegy.
Valóban megjelent drgraf_a kilenc órakor, a forintra kiszámolt végösszeggel. Mármint úgy forintra, hogy keresett otthon egy régi kettest meg egy egyest is, semmi kerekítés. Azt mondta, hogy a fiának veszi, mert mindig az ő kocsiját használja. Aztán ha nem tetszik neki, akkor használja ő, amikor épp nem motorozik.
Rövid megtekintés a parkolóház tetőszintjén, papírok rendezése és fizetés (itt kiemelve azt a 25 ezer forintos visszatérítést, amit az elfáradt tápszivattyú miatt járt vissza). Majd ismét irány a tető, Vasfog megteszi utoljára az öt emeletnyi utat az utcaszintig, kipittyent a kártyával a garázsból, kiszállok, elköszönünk. Vasfog jobbra el, az olajkályhaszagot ellibbenti a szél. Így megy ez, felszabadult egy parkolóhelyünk.
Azt pedig már, hogy mi álljon a helyén, már keresi Stump Bandi. Hamarosan jelentkezünk, valami nagyon mással.
