Így dolgoznak az autóhirdetési csalók

2017.02.07. 06:26 Módosítva: 2017-02-07 07:36:54
Marhaság februárban azzal kezdeni, hogy nekem ez az év sztorija, de vegyük úgy, hogy ma nem látszik, mivel lehetne felülmúlni a csalást, amely miatt Péter és rengeteg hozzá hasonló szerencsétlen pillanatok alatt elvesztett 1,5 millió forintot. Egy hete még semmit nem tudtam a finn kardiológus valódi kilétéről, vagy az autózási szokásairól, most pedig le merem írni, hogy a Dr. Larsson Markus Pekko név mögött románok álltak, és egyszerre több autót is hirdetnek a mobile.de-n. Amikor még jobban beleástam magam az ügybe, kiderült, hogy a módszerek is változatosak, de lebuktatni sem lehetetlen őket.

Dr. Larsson Markus Pekko halott. Távozása nem érte váratlanul a közeli hozzátartozókat, és mivel a finn kardiológus mindvégig becsülettel szolgálta az ügyet, amelyre született, helyébe lépnek majd mások. Az életéről, munkásságáról, a családról és a gyerekekről szóló preparált Wikipedia-szócikket péntek reggelre törölték, a Larsson Medical Center honlapja sem elérhető már. Emléküket, ahogy Dr. Pekkóét is, örökké őrzi egy magyar cikk és a Google webcache.

Lehet, hogy én öltem meg, amikor megírtam: valaki 4400 eurót, vagyis 1,5 millió forintot csalt ki olvasónk, Péter zsebéből egy finn orvos nevében. Nem minden életforma bírja a napfényt. Olvasónk annyira vágyott a 2003-as Mercedes ML 270 CDI-re, hogy néhány baráti levél, illetve az eBay nevében küldött hamis rendszerüzenet, állapotlap, illetve adásvételi szerződés kézhez vétele után átutalta az autó árát egy dán bankszámlára, a titokzatos B. Vivien nevére.

Két felhasználót is találtam a Facebookon ezen a néven, de annyira biztos nem amatőr a mobile-n portyázó társaság, hogy egyik tagjuk nyilvános accountot tartson fenn, vagy akár saját nevén nyisson bankszámlát. A pénzt benyelték, és nem tűnik úgy, hogy a január 8-i rendőrségi feljelentés után vissza akarnák utalni Péternek, akinek sajnos elfelejtették elküldeni a Mercedest Magyarországra. 

Több mint tíz levelet kaptam a cikk után. Néhányan szerették volna megüzenni Péternek, hogy balfácán, aki előre átutalja egy autó árát, mások értő módon vizsgálták meg az autóról készült fotókat, és kiszúrtak néhány fontos részletet. Nézzék a narancssárga házfestéseket, illetve az utcán, a villanyoszlopok közt lengedező rengeteg vezetéket. Sem Magyarországon, sem tőlünk nyugatabbra nem látni ilyen mennyiségű légkábelt a közönséges utcai oszlopok közt.

Véletlen, hogy a Mercedesről készült egyik képet éppen egy román telekocsis apróhirdetéshez használták fel újra? A hirdetés feladója, egy bizonyos Claudiu németországi használt autókat is árusít a román OLX-en. Egy VW Passatot, egy Audi A4 Avantot és egy fekete Mercedes ML-t.

A Pekko úr életrajzát tartalmazó, hirtelen elérhetetlenné vált Winkipedia-oldal írója sem ügyelt minden apróságra. A pályafutásáról szóló bekezdésnél felsorolják, hogy a doktor úr mely országokban szerezte és osztotta meg szakmai tapasztalatait: Germania, Franta, Suedia, Belgia... Nem angolul, hanem románul írták az országneveket. Most még megnézhetik a Google archívumában.

Két olvasónk szintén találkozott a finn álkardiológus autóhirdetéseivel a mobile.de-n. Az egyikben egy 2007-es Volkswagen Cross Touran-t kínált 4300 euróért, a másikban egy Ford Ranger pickupot 2600-ért.

A VW belterét ábrázoló fotón elfelejtették elmosni a bekapcsolt autórádió kijelzőjét, amelyen éppen az RMF FM nevű lengyel, országos kereskedelmi állomás szólt. Alatta néhány további, szintén lengyel rádió nevét látni. Más autók is álltak azon az udvaron, ahol a Cross Tourant körbefotózták, és bár az összesnek kitakarták a rendszámát, az egyik tábla országjelzésénél megcsúszott a nagy bábjátékos keze, így az is olvasható: PL, vagyis Lengyelország.

A levélben, amelyben Sándort ugyanúgy jégre akarták vinni, mint Pétert, Dr. Pekko nagyon hasonló magyarázatot ad a Volkswagen eladására, mint amit már ismerünk: az eddig Németországban használt egyterű most Finnországban parkol, ott magas regadó, a felesége pedig vett egy másik autót. Sándort nem győzte meg a Péter történetéből ismert, szuperbiztonságos eBay-es fizetés ötlete, majd következő levelében a lényegre tért: Sie denken, dass ich dumm bin? (Magyarul: Azt hiszi, hülye vagyok?) Pekko úr válasza: Ja, und idiot.

A Ranger fotózásakor okosabbak voltak a csalók, mert az összes rendszámot letakarták, az autórádióról sem készült felvétel, ráadásul a képkészítés helyszínén, egy hatalmas parkolóban kerestek egy mindentől távoli pontot, ahonnan nem azonosíthatóak más autók. A háttérben egy Fashion House felirat és egy lélekvesztő outlet-falanszter körvonalai buktatják le őket.

Talán az osztrák Parndorf? Nem. Valószínűbb, hogy a Fashion Outlet Centre bukaresti központja ez, egy másik fotó hátterében a Kikával, középen a csak a jellegzetes kupolával, vagyis a finn kardiológus Fordja nemhogy nem Finnországban parkol, de nem is Németországban, ahol állítólag használta. 

Már majdnem leírtam, hogy február 5-én, délután mindössze ennyit tudhatunk a módszerről és a csalóról, vagy csalókról. Aztán elkezdtem átolvasni Szilvi leveleit, aki férjével éppen egy Opel Vivaro kisbusz érkezését várja, Németországból. Az autót egy bizonyos Juha Metsapeltótól vásárolták. Az illető többször is meghirdette a kisbuszt, szintén a mobile.de-n. Szilvi és férje autókereskedők, így találtak rá a 2009-es Opel hirdetésére, amely akkor 4800 euróért volt fent. 

Hiába próbálták levélben elérni a tulajdonost, nem válaszolt, majd három nap hallgatás után sms-t írt, amelyben egy új e-mail címet ajánlott a kommunikációhoz. A Metsapelto-mese egy építészről szól, aki csupán néhány hónapot töltött Németországban, és most, hogy visszatér a finnországi Seinajokibe, már nincs szüksége a buszra. A további üzenetekből kiderül, hogy aki ezt a történetet szövi, nem Dr. Pekko módszerével dolgozik, hanem szállítócéget ajánl Szilviéknek, amelynél letétbe helyezheti az autó árát, majd azt a szállítás és az autó ellenőrzése után veheti fel az eladó. 

Miután Szilvi hamarosan kapott egy fotót Messapelto úrról és kedves nejéről, illetve egy másikat ahol a gyerek is látható, illetve még egyet az állítólagos finn építész útlevelének fényképes oldaláról, elindított 4800 eurót az Alon számlájára, majd várta, hogy a cég, amely a honlapján azt állítja, évi 150 ezer jármű mozgatását intézi Európában, visszaüzenjen, hogy az autó elindult Magyarországra egy tréleren. Január 23-án kapott is egy üzenetet tőlük, hogy a szállítmány késik, majd később arról, hogy az eladó visszalépett, ezért hamarosan visszaküldik a pénzt Szilviék cégének bankszámlájára. Ezt 26-án újabb rövid levélben erősítették meg, persze azóta sem utaltak. Olvasónk és férje azóta saját bankján keresztül kiderítette, hogy az ál-Alon portugál számláját, ahová pénzüket átutalták már megszüntették. 

A több mint 1,5 millió forintnak nyoma sincs, és az eladó sem elérhető. Kifinomult átverésnek tűnik ez. Szilvia korábban egy követőkódot, vagyis tracking numbert is kapott levélben, amely tényleg szokványos megoldás egy csomó egyéb, netes áruvásárlás alkalmával. Amikor az Alon, auto-logistical.com címen levő oldalán megadtam ezt a számot, nem jutottam tovább. 

Hiába tehát huszonhárom mobiltelefonos kép a hóban ácsorgó Vivaróról és hiába látszik kettőn is a mobillal fotózó alak, karosszériáról visszaverődő tükörképe, ez most kevés. Van azért humor azon az oldalon is: az Alon 2016 októberében regisztrált honlapján figyelmeztetnek, hogy valaki visszaél a névvel. Mindenkit kérnek, hogy Western Unionon és Money Gramen keresztül ne küldjenek pénzt.

Nagyon valószínű, hogy ez az Alon nem létezik, és a figyelmeztetés valójában figyelemelterelés. A cég 2015-ben létrehozott Facebook-oldala is erre utal. Tizenhat követője van, de az utóbbi öt napban ketten jelezték, hogy csalásról van szó. Abdullah Gül, Frankfurt Am Meinből azt íjra: I'll fuck you guys, I'm gonna find you their deceiver...

Alon nevű szállítócég amúgy létezik, még Twitter-fiókja is van, de nem azonos a szóban forgó vállalkozással. Ráadásul a kamu-Alon honlapjához nagyon hasonló címen, az auto-logisctics.com-on működik egy harmadik cég is, de annak nem Alon a neve.

Juha Metsapelto nevét a Facto24.de nevű blogszerűségen láttam viszont, amelyen két kommentben is a Szilviékéhez hasonló esetről írnak. Ok, maga az oldal nem erős referencia, mert egy barkácsmű, de amit ott írnak mindent megerősít, amitől tartottam. Ezekben az ügyekben egy 6800 eurós Ford S-Max egyterű árát akarták kicsalni valakiből, egy másikban pedig 4500 eurót kértek egy Volkswagen Multivan kisbuszért. A kerettörténet, a finn építésszel és a szuper megbízható szállítmányozó céggel együtt szinte tökéletesen fedi azt, amelyről a Vivaro kapcsán értesültünk az olvasótól.

A Facto24-es poszt elindítója több mint két tucat további e-mail címet és nevet gyűjtött össze az első bejegyzés publikációja óta. Valami olyasmit szeretne elérni mint én a múltkori és a mostani cikkel: hogy önök, ott mind a monitorok előtt, ébredjenek fel végre, önöket át akarják verni. Tömegjelenségről van szó, amellyel szemben szinte hatástalanok a szokványos rendőri eszközök.

Pedig a csalók rengeteg nyomot hagynak maguk után a neten. A finn kardiológus életének nyomait ugyan törölték, de az ingyenes képmegosztó oldalon ott vannak az autófotók, és aki mindezt irányítja, biztonságban teheti fel, majd veheti le ugyanazokat a hirdetéseket a netre. Mintha csak egy horgász lógatná be a pecabotot a csalival, majd rántaná ki a hirdetéstengerből, amikor kapás van. Kicsit tologatja az árakat, és mire az áldozat magához tér, már rég továbbutalták a pénzt az eredeti számláról, így az átutalás-visszahívásnak is kicsi az esélye.

Bár a hagyományos rendőri módszerek látszólag fabatkát sem érnek ezekkel az emberekkel szemben, egy román férfit, név szerint Dimitru Daniel Bosogioiut már 2012-óta keresi az FBI. 750 ezer dollárt kínál annak, aki érdemi információval szolgál az európai felületeken nem létező autókat hirdető Bosogioiuról. A leírás alapján ő is pontosan ugyanolyan hamis számlákra várta a naiv vevők pénzét, majd tüntette el azt, mint a fenti történetek mögött álló csalók. Egy másik bűnözőről, Nicolae Popescuról három éve a Magyar Nemzet írt, ő 1 millió dollárt ér az amerikai Szövetségi Nyomozóhivatalnak. Nem tudom, hogy a fenti ügyekhez van-e köze ennek a két embernek, de a két körözési felhívás annyit mindenképpen bizonyít, hogy ezek a csalásokkal döbbenetesen nagy pénzeket kaszálnak velük a hálózatok tagjai.  

A kommersz használt autók közt nem létezik olyan vétel, ami miatt érdemes volna akárcsak félmillió forintot kockáztatni és látszik, hogy sem a mobile.de, sem a hasonló hirdetési oldalak nincsenek felkészülve arra, hogy bűnözőhordák legelésznek a felületeiken. A magyar rendőrség az első cikk megjelenése után nagy erőkkel nyomozni kezdett Péter ügyében. Meglátjuk, mire jutnak.