Tuti vétel: használt autó német gyári alkalmazottól

Autóvásárlás Németországban: Audi A4 Avant

2017.08.07. 17:45

Gerencsér Robi autókat vásárol Németországban és hoz be Magyarországra. A legutóbbi találat egy Audi A4-es, amit egy Audi-fejlesztőmérnöktől vett meg - az alkalmazottaktól autót venni bizony jó üzlet.

A múltkori csalós eset után egy valós autóról írok, amelynek van némi aktualitása a dízelbotrány miatt. Most júniusban kaptam a megbízást egy Audi A4 kombi beszerzésére. 2,0 dízel, 177 LE, quattro, tiptronic, S Line 2014-2015-ös évjárat, maximum bruttó 27 ezer euróba kerülhet, maximum 50 ezer kilométer lehet benne, és nem áfás.

Az utóbbi paraméter lehet, hogy magyarázatra szorul: mivel cég vásárolta saját céges autónak (azaz nem bérbeadás céljából), az áfa nem visszaigényelhető, ráadásul a magyar 27 százalékos áfát kellene utólag megfizetni, szemben a német 19 százalékkal. Azaz ha egy “netto Kauf möglich” kereskedésből venném, a végén nyolc százalékkal többe kerülne az autó. Ha viszont mondjuk egy magánszemélytől veszem, nincs ilyen probléma. A nettó áras vásárlás csak látszólag olcsó, hiszen egy kisebb ár szerepel a hirdetésben, de az áfát itthon meg kéne fizetni. Persze megesik, hogy a magyar áfát elfelejtik befizetni itthon, így lehetséges, hogy Magyarországon olcsóbb az autó bruttóban, mint Németországban. Legalábbis addig, amíg le nem foglalja a NAV.

Visszatérve az Audihoz: a Németországban működő autógyárak alkalmazottai úgynevezett Werk autóvásárlások esetén kapnak kedvezményeket. A Werk-autó: a gyár dolgozója által céges autóként használt autó, amit vagy ő magának konfigurálhat, vagy egy készletes autót beállítanak neki. Ezeket rövid ideig használják, megszabják a maximális kilométert és kort. Az autó felkerül egy belső értékesítési listára, és ha valaki jelentkezik, egy átlátható matek alapján kiszámolják neki a vételárat. Természetesen jár a házi bank által adott, baráti kamatozású finanszírozás is a kocsihoz.

Korábban már vettem egy szedán A4-est gyári dolgozótól, 2012-est, 70 000 valós kilométerrel. Ezek az emberek relatíve akár sűrűn cserélgetik az autóikat, van, aki 1-2 évente. Természetesen nem korlátlan az autómennyiség, amit megvehetnek egy évben, és van egyfajta megtartási kötelezettségük is, azaz nem adhatják el azonnal. Az Audi esetében a tapasztalatom szerint (de ezt nem szabályként írom) 5 év/100 ezer kilométeres garanciakiterjesztéssel adják el az autókat a dolgozóknak, akik erről kapnak egy alvázszámra szóló igazolást.

Az aktuális autó, ami a képeken is szerepel, 2015 június 23-i forgalomba helyezésű, első tulajdonosa az Audi AG Ingolstadt volt, második pedig az az ingolstadti mérnök, akitől én közvetlenül vettem meg. Ő 2015 november 9-én vásárolta 6361 kilométerrel, 32 ezer euróért, ezt elárulta.

Külön jogi bejegyzés szerepel a szervizfüzetben az AG tulajdonlásról. Fő eladási oknak amúgy, amiért 46 ezer kilométerrel eladta, a dízelbotrányt adta meg, beszélgettünk kicsit, és ő azt szokta meg, hogy az autókon nem igazán bukott eddig, ezen közel 6000 euró volt a mínusz. Másik ok részben a “lelkiismeret”, amíg nem rendeződnek a dolgok, nem vesz másik dízel autót, benzinesben gondolkozott következő autóként.

Az autóhoz megkaptam 16”-os Audi alufelnin újszerű Michelin téli gumikat is. 2017-től állítólag kötelező lesz nekik azzal venni, az Audi biztonsági protokollja miatt, hogy véletlenül se járjon valaki nyári gumival télen, azaz jól jár, aki ilyen embertől vesz később (feltéve, ha nem tartja meg).

2016 október 8-án végezték el a kötelező szervizt 31 490 km-nél, természetesen Audinál. Erről van szervizfüzet bejegyzés és szokásos munkalap is. A fickónak még nem volt gyereke, az autó belül újszerű volt. Minimális használati nyomok voltak a karosszérián is, törve, újrafényezve fém elem nem volt, a lökhárítót fújták egy karc miatt, amiről még fotót is mutatott. Teljes fedélzeti irodalom, kulcsok, kulcskód, mappa, gyári szőnyeg járt az autóhoz.

Ilyen, és hasonló fiatal autókat érdemes megvenni, a gazdáik általában korrektül szervizelik, a garanciakiterjesztés miatt érdekeltek a hivatalos szervizben történő karbantartásban. Ezek a kocsik nem kulcsos autóként tengődnek, csak egy vagy két használójuk van, felszereltségben általában az átlag felettiek, árban kedvezőbbek.

Az Audi gyár esetében a Briefben, azaz a törzskönyvben az Audi AG szerepel első tulajdonosként, innen lehet megismerni, hogy nem kereskedő vagy lízingcég, bank. Az alkut segítheti, ha emberünk már kinézte magának az következő autóját, ilyenkor engedékenyebb, mert szeretne mihamarabb beleülni, érdemes parkolóba tenni a kiszemelt autókat. Ennél az autónál amúgy nem volt óriási alku, csak 400 eurót faragtunk. 26 500 euró volt a vételára, de  a hirdetési ára a piacon lévő társaihoz képest eleve kedvező volt, figyelembe véve a magas felszereltséget.

Helyén kell kezelni az értékeket (téli kerék, füzet, tiszta múlt, garancia stb.) és így nagyon rendben volt a vétel, nem attól lesz jó egy autó, hogy ezer eurókat engednek az árából.

Kis érdekesség még: a volt tulajdonos a maga 33 évével megjárta már a Lamboghinivel valamelyik északi országban lévő a téli tesztpályát, fő feladata a hajtásláncfeljesztés, ő és kollégái elemzik az általában három hónapos tesztutak eredményeit, keresik a megoldást a hibákra. Megkérdeztem, mi a jövőkép: a VW-csoport nem fejleszt tovább dízel irányban, az elektromos hajtás és az üzemanyagcella a jövő, bár a kutak hiánya miatt nem az utóbbin van a hangsúly. Állítólag megállapodtak a gyártók, hogy az elektromos hajtást fejlesztik először, a hidrogén-infrastruktúra kiépítetlensége miatt. A dízelbotránnyal kapcsolatban természetesen semmi konkrétat nem mondott lojális Audi-dolgozóként, szerinte túl van fújva az egész, és a szabályalkotók a hibásak a lehetetlen célokkal. Az autón a kötelező dízeljavítást már elvégezték amúgy.