Használtautós aranybánya, óratekerés nélkül

Itthon csupán tervezik a mostaninál bővebb autó-élőéleti lekérdezőrendszer bevezetését, de az elvileg jövőre változó szolgáltatás csak a kétes hatékonyságú eredetiségvizsgálat adataival és képeivel egészíti ki a meglévőt, illetve néhány alapszintű kártörténeti információt is tartalmaz majd. 

Eközben a kevesebb mint fél Magyarországnyi területű Hollandiában évek óta olyan állami adatbázis működik, amely az összes márkaszervizben, vagy más, hivatalos javítóműhelyben tett látogatáshoz tartozó óraállásokat is rögzíti. A rendszer alapjai 1991-óta léteznek, és miközben néhány évvel ezelőtt még a hollandiai autók körülbelül öt százalékának legalább egyszer manipulálták a számlálóját, addig 2014. január elseje óta büntetik az óratekerést és tényleg elég nehéz csalni.

A lekérdezések eredményeit három kategóriába sorolja a rendszer. Ha az időben egymás után következő óraállások emelkedő futásteljesítményt mutatnak, a lekérdezésről szóló jegyzőkönyvön a Logisch minősítés szerepel. Ha valahol megtörik a kilométerszám-emelkedés, az eredmény Onlogisch, ha pedig az autó használtan jött más országból, az eredmény mindig Geen oordeel vagyis ilyenkor nem minősít a rendszer. Ha valahol, valamikor véletlenül elírják a kilométerszámot, utólag javítható az adatbázis, de ez elég macerás.

Aki Hollandiában autózik, maga is hozzájárul a használtpiac tisztaságához, hiszen amikor eladja az autóját, egy bizonyos összeg ellenében lekérdezheti az óraállásokat, illetve a szervizekből megkaphatja a régi munkalapokat, hogy kiderüljön, mikor, mit cseréltek az autón, mikor törték össze, miért javították, és persze, hogy mikor, hány kilométer volt benne. A Tellerrapport netes felületén bárki hozzájuthat az utóbbi információkhoz, és teljesen általános, hogy ezt a szolgáltatást eladók és vevők is használják. Ezért, ha nem is teljesen lehetetlen csalni az autó előéletével, nagyon nehézkes. 

Minderről két hete nem sokat tudtam, majd Balázs írt nekem a kinti helyzetről és levelezni kezdtünk. Két éve él kint, és egyéni vállalkozóként kizárólag használt autók vásárlásában segít, elsősorban magyar megrendelőknek. Azt mondja, nem mindenkinek éri meg a holland kínálatból választani, ezért amikor valaki megkeresi, eleinte igyekszik lehűteni a túlfűtött várakozásait. Ha az illetőről kiderül, hogy elsősorban jó minőségű, követhető előéletű autót akar, nem pedig olcsót, Balázs elkezd keresgélni a kinti hirdetések közt, vagy megnézi az érdeklődő által átküldött linket.

Audi A6 TDI: évi 600 ezer forint adó

Hollandia nagyon magas útadóval sújtja a nagyobb dízel-, vagy benzinmotorral szerelt típusokat. Például egy Audi A6 Avant 3.0 TDI tulaja negyedévente 493 eurót talicskázhat az államkasszába, vagyis átszámítva évente körülbelül 600 ezer forintjába kerül, hogy ilyen dízel Audija van. A dízelek adója egyébként azonos motorméret és teljesítmény esetén körülbelül kétszerese a benzinesekének, tehát nem az évjárat a döntő, hanem a környezetvédelmi szempontok. Nálunk mindez éppen fordítva van.

Mindeközben a kinti kínálat túlvégén egy ezres, benzines Citroen C1 után csak évi 70 ezer forintnak megfelelő eurót kell fizetni, a teljesen elektromos hajtású modellek, például a holland piacvezető Leaf adómentes, és a hibridek után is csak a fenti összegek töredékét szedi be az állam. 

Így nem csoda, hogy a hollandiai új autók kétharmada benzines, többségük kisautó (a C1-en kívül fajtársai a Peugeot 107-108 és a Toyota Aygo viszik a prímet), mindössze ötödük dízel, és európai összehasonlításban magas, mintegy 5 százalék az alternatív hajtásúak, vagyis a hibridek és a villanyautók aránya. Nem kizárólag kis gyöszökből és villanyosokból van kínálat a használtpiacon, mert Hollandiában is rengeteg a hobbiautós. Így többek közt sok a jó állapotú veterán és youngtimer, illetve a sok eső ellenére a kabrió.

Használt autó, pótlapozott szervizkönyvvel

Ha tényleg fontos az állapot, és az ember türelmesen keresgél, könnyen talál olyan használt autót, melyet akár évtizedeken át márkaszervizbe hordtak, így Balázs szerint előfordul, hogy egy húszéves autó szervizkönyvét a mai napig vezetik, vagy ha nem, akkor is megvan. Ha elveszett, az autót nagyon nehéz eladni, ahogy a két gyári kulcs meglétét és elvárják a vevők.

Mit érdemes venni?

Balázs mikrovállalkozásának nagy lendületet adott, amikor két éve Magyarországon is bevezették a plug-in hibridek és a villanyautók egyedi zöld rendszámát. Azóta sok ilyen hajtásláncú autót keresett a magyar vevőknek. Hollandiában az első öt évben jelentős cégautóadó-kedvezmény jár ezekre a modellekre, így a vállalkozásoknak megéri legfeljebb ötévente lecserélni a meglévő flottát. Most a 2012. környékén gyártott Opel Amperák, az egész családnak tökéletes Mitsubishi Outlander PHEV, illetve a Toyota Prius, illetve ennek konnektorról is tölthető plug-in verziója a sláger.

A fenti okok miatt a hibrid- és villanyautó-választék amúgy hatalmas, amit a mobile.de és a holland gaspedaal.nl hirdetési oldalakon végzett gyorskeresés is igazol. A cikk írásakor éppen 896 darab hollandiai Toyota Prius hibridet hirdettek, miközben Németországban csak 532 találatot dobott fel a rendszer. Opel Amperából Hollandiában 105:40 az arány, míg a már szintén említett Outlander PHEV-ből Hollandiában 339 darab eladó, Németországban pedig csak 90.

Ha ismét felidézzük két ország közti sokszoros terület-, lakosságszám-, illetve autóállománykülönbségeket, ez az arány még megdöbbentőbb. Persze kint is lehet találni H Astrát, illetve mindenféle Audit, vagy éppen a nagyon népszerű Volkswagen T5 különböző változatait.

Tényleg rohadnak?

A holland tél decembertől januárig tart, és bár egész évben sokat esik az eső, télen is szinte csak éjszaka megy fagypont alá a hőmérséklet, hó pedig annyi szokott esni, hogy egy hóembert csak nagyon kemény munkával lehet összehozni, írja Balázs. Az útsózás maximum ónos esőben jellemző, ami évente legfeljebb pár napot jelenthet. Ettől függetlenül nyilván ott is vannak rohadó autók, ezt ő sem tagadja, de szerinte tévedés amit a tengermellék sós levegője kapcsán itthon sokszor emlegetnek az ottani autók állapota kapcsán.

Akit kicsit mélyebben is foglalkoztat a rohadás kérdése, pörgesse végig az emberiség egyetemes technikatörténetének legrohadósabb személyautója, a Mercedes W210-es E osztályának hirdetéseit a holland háztáji hirdetési oldalon, a gaspedaal.nl-en. 

Hogyan vesz kint autókat?

Bár Hollandia kis ország, Balázs néha heti 2000-2500 kilométert vezet belföldön, így nagyon hasonlóan dolgozik, mint a München mellett élő Robi, akinek több autóvásárlási történetét olvashatták már a Totalcaron. Autókat keres, az ígéretesebb példányokat személyesen nézi meg, és ha elvégezte rajtuk a saját szempontjai szerinti állapotfelmérést, a hibák ismeretében kezd alkudni az árból az eladónál. A lealkudott összeg egy részéből adódik a jövedelme egy része és az itteni vevő mindig pontosan tudja, hogy mennyiért hirdették kint az autót, hiszen megkapja a számlát.

A holland kereskedők zöme nem simliskedik, hiszen valóban számonkérhetők, mint minden autós vállalkozást, őket is gyakran látogatja a Közlekedési Felügyelet, ráadásul a törvények szerint a gyakorlatban is garanciát kell vállalniuk az eladott használt autókra, melyet a vevő extra biztosítással erősíthet meg. Nem ritka az sem, hogy három-négy generáció óta ugyanaz a család visz egy-egy céget, vagyis márcsak a piaci logika miatt sem engedhetik meg maguknak a csalásokat.

Váltanak, ha úgy hozza az élet

A helyi autótulajdonosok zöme nem preszítzstárgyként, hanem egyszerű tartós fogyasztási cikként tekint az autóra. Fizeti az adót és a biztosítást, amely szintén nem csekélység, körülbelül a magyar kötelező átlagárának hatszorosa, és ha kell, szakszerűen javíttatják, szervizelteti az autót. Amikor más cikkeimben a magyarországi tárgykultúra csökevényessége miatt sóhajtozom, éppen ezt a hozzáállást hiányolom. Nyilván ott sem mindenki szent, de nem lejt úgy a pálya a bűnözőknek, mint nálunk.

A hollandok általában akkor váltanak nagyobb vagy kisebb járműre, ha megváltoznak az életkörülményeik, a napi közlekedési szokásaik vagy az anyagi lehetőségeik. Valahogy úgy csinálják, ahogy nekünk, magyaroknak kéne, ha nem lennének ilyen reménytelenül erősek a fogyasztási görcseink.

Aki kint megvásárol egy használt autót, annak holland jogosítvány ellenében akár maga a kereskedő is elindítja az átíratási folyamatot, vagy ha ő nem, akkor megteszi ezt a közeli postahivatal, illetve a Közlekedési Felügyelet (RDW). Az átírási költség 9,98 euró, vagyis alig több mint 3 ezer forint és nincs eredetiségvizsgálat meg vagyonszerzési illeték.

Visszanyert regadó

Frissen kötött kötelező biztosítás nélkül persze egy métert sem mehet az autóval az új tulaj, de azt is elintézheti percek alatt, elektronikus úton. A 2006. október 16. után forgalomba helyezett benzines és dízel személyautók nagy részére után regisztrációs adót kellett fizetni, amelynek egy részét elvileg vissza lehet igényelni, ha az autót kiviszik Hollandiából és egy másik európai uniós országban helyezik forgalomba. Pár száztól több ezer euróig is terjedhet a visszatérítés összege, figyelembe véve a befizetés óta eltelt időt és az eredeti adó mértékét.

A visszaigénylési kérelmet csak az utolsó hollandiai tulajdonos nyújthatja be az államnak, ezért Balázs cége sok esetben nevére veszi az autót, amúgy hivatalos közvetítőként szerepel az ügyletekben. Az adóhivatal által vállalt hivatalos ügyintézési határidő tizenkét hét és a kérelemhez csatolni kell a magyar forgalmi másolatát is. A visszatérítésből származó pénz fedezheti az autó hazaszállításának költségeit, amelyért a vevő maga is kiutazhat, vagy rendelhet trélert, illetve várhat a gyűjtőkamionra. A három különböző megoldás ára és időigénye nagyon eltérő. 

A Holland Királyság fővárosa, Amszterdam 1400 kilométerre található Budapesttől, de ahogy láthatták, a két ország használtautó piaca közt még ennél is nagyobb a távolság. Balázs történetét azért tartom érdekesnek, mert apró mozaikdarabjait látva teljesen világos, hogyan kellene működnie a mi közigazgatásunknak, ha tényleg minimálisra akarnánk szorítani a csalásokat. Mielőtt a két világ végre elkezd közeledni egymáshoz, maradnak a heti-kétheti rémtörténetek a Totalcaron, és persze a küzdelem, hogy ne kelljen ezer kilométereket utazni, ha a magyar vevő normális használt autót szeretne a pénzéért.