Ötmilliós kártérítés ezért?

Péter saját, magyar vállalkozása kisteherautójával egy walesi címre tartott. Rutinos vezetőnek számít, a Nagy-Britanniában jellemőz bal oldali közlekedéshez is hozzászokott a hosszú évek alatt. Általában került minden kétséges közlekedési helyzetet, hiszen a megélhetése függ a vezetéstől. Egy átlagos munkanapon egy kétsávos úton haladva körforgalomhoz érkezett, ahol meg kellett állnia, hogy elengedje a többi autót. Ahogy megkezdte a behajtást a körforgalomba, a mellette lévő (az ottani külső) sávból egy E46-os BMW 330 kabrió vezetője úgy döntött, hogy sávváltással megelőzi Péter kocsiját és bevág elé.

Az autós valószínűleg nem akarta, hogy a körforgalomból kifelé kelljen előznie a lassabb kisteherautót, inkább le akarta tudni a manővert a körforgalomban. Péter jóformán még el sem tudott indulni a saját sávjából, mire a BMW már felgyorsult és bevágott elé. Csakhogy a kabrió vezetője rosszul mérte fel az oldaltávolságot, és a BMW bal hátuljával végighúzta Péter kisteherautójának jobb első sarkát. Az utóbbinak gyakorlatilag semmilyen sérülése nem keletkezett, a BMW hátsó sárvédőjén, illetve a lökhárító sarkán viszont látható húzás- és horpadásnyomok keletkeztek.

Eléggé nyilvánvaló volt mindkét fél számára, hogy mi történt. A BMW vezetője kiszállt, a fejét csóválta, testbeszéde elárulta, hogy saját magát hibáztatja. Péter azonban biztosra akart menni, és felhívta a rendőrséget, majd elmesélte nekik a történteket és kérte, hogy küldjenek helyszínelőt.

A helyi rendőrség azonban csak arra volt kíváncsi, történt-e személyi sérülés. Mivel egyik autósnak és utasnak sem esett baja, Péter és a BMW-s magukra maradtak a baleset utáni papírmunkákkal. Magyarországon ilyen esetekben szintén érdemes kihívni egy helyszínelőt, különösen, ha a baleset résztvevői nem tudnak megegyezni abban, hogy ki felelős a történekért.

Péterék koccanása után is előkerült a kék-sárga színű nemzetközi baleseti bejelentő lap, ennek magyar nyelvű változatát kitöltötték, és mielőtt tovább indult volna ki-ki a dolgára, Péter készített néhány fotót a járművekről és a helyszínről, ami ebben az esetben is nagyon hasznosnak bizonyult, igaz, ez csak hat évvel később derült ki.

Volt zöldkártya

A walesi baleset előtt mindössze két hónappal Péter kikérte saját kötelező felelősségbiztosítójától a zöld színű nemzetközi biztosítási igazolást, a kötelező biztosítás menedzselésére pedig írásban bízott meg egy kisebb alkuszcéget. Ebben a cégben Péter évek óta megbízott, hiszen megkeresték neki a legjobb tarifájú biztosítót, és gondoskodtak a szükséges felmondásról, átkötésekről, illetve közreműködtek a díjfizetésben is. Minden hibátlanul működött a baleset előtti évfordulóig, amikor az előző biztosítást az alkusz Péter nevében felmondta és új szerződést kötött neki.

Ennek az új biztosításnak a díjfizetési értesítője azonban nem jutott el Péterhez, emiatt a kötelező biztosítási szerződése díjnemfizetés miatt megszűnt, de ő erről sem tudott. Péter évek óta az alkusszal intéztette ügyeit és mivel egyidőben többféle biztosítási díjat fizetett, nem észlelte, hogy baj van a kisteherautó kötelezőjével.

Új biztosítója nem küldött írásos figyelmeztetést a díjhiányról, az alkusz is elmulasztotta figyelmeztetni őt, ráadásul az új biztosító annak ellenére kiállította Péternek a zöld kártya igazolást, hogy akkora már bőven eltelt minden díjfizetési határidő, a szerződés jogilag már nem létezett. Bár a szerződés a baleset időpontjában már megszűnt, törlési értesítőt sem küldtek ki, ami alapján tisztázhatta volna a történteket. Péter mindezek után el is felejtette volna az ügyet, ám 4 évvel és 10 hónappal az ütközést követően kapott egy fizetési meghagyást, ajánlott levélben.

Fogalma sem volt, miről lehet szó, hiszen senkinek nem tartozott. A fizetési meghagyást áttekintve észlelte, hogy a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetége) követel tőle bő ötmillió forintot. Péter először tévedésre gyanakodott, biztosan összekeverték valakivel, majd érdeklődött a MABISZ-nál, ahol megerősítették, hogy kárt okozott, és azt nem térítette meg.

Péter ellentmondással élt, aminek folytán az ügy a bíróságon folytatódott. A bíróság megküldte a MABISZ kereseti kérelmét, annak mellékleteivel együtt. Ezekből derült ki, hogy a csaknem 5 évvel korábbi angliai baleset másik résztvevője bejelentette kárigényét Péter biztosítójához. Az ügyben azonban nem az fizetett, hiszen Péternek nem volt érvényes, díjrendezett szerződése.

Könnyedén fizettek milliókat a BMW-snek

Emiatt az angol károsult az ottani zöldkártya (vagyis nemzetközi biztosítási) irodához fordult, és tőlük kért kártérítést. Úgy fizettek neki, hogy gyakorlatilag csak összeíratták vele, hogy mi sérült a BMW-n, és mennyibe került a javítás. Péter azt hitte, rosszul látja, amit olvas: az "angol MABISZ” 5 millió forintnak megfelelő fontot fizetett a BMW tulajdonosának.

Ebből azonban „csupán” 3,8 millió forintnak megfelelő összeg volt a javítás költsége, a fennmaradó rész ügyvédi munkadíjból és költségekből állt. Péter ekkor elővette a fotóit, amelyeket valami érthetetlen okból megőrzött. A fotókon jól látható volt a BMW sérülése, látszott, hogy fényezésjavítással eltűnthethető a koccanás összes nyoma. Egy ilyen javításért még egy angliai márkaszervizben sem gombolnak le közel 4 millió forintot a tulajdonosról, bár hozzá kell tenni, hogy Nyugat-Európában minden szolgáltatás ár magasabb, mint nálunk.

Megmagyarázhatatlan, hogy a kinti biztosítók szövetsége miért nem kérdőjelezte meg a kártérítési összeg nagyságát, illetve miért kellett ügyvédi munkadíjat téríteni. És egyáltalán: milyen alapon jutottak arra a következtetésre, hogy a balesetért Péter volt a felelős? Jogos kérdések, de Péter nem kapott rájuk választ sem a keresetlevélben, sem annak mellékletében, ezért a bíróságon tekintett bele az aktába. Ekkor jött rá, hogy a MABISZ már a baleset utáni évben eljárást akart indítani vele szemben, csakhogy a szövetség beadványai különféle okokból minduntalan fennakadtak a bíróságon, így Pétert évekig nem is értesítették.

Éppen az ügy ötéves elévülési idejének lejárta előtt, egy fizetési meghagyás révén csak sikerült perré alakítani az ügyet. A Wales-melletti koccanás utáni hatodik évben jutottak el az érdemi bizonyítási szakig, ezért hat év távlatából kellett rekonstruálnia a bíróságnak, mi történt a baleset napján a körforgalomban, illetve volt-e Péternek érvényes biztosítása azon a napon.

Az eljárás során nem derülhetett ki, milyen disznóságot követett el együtt Péter alkusza és az akkori biztosító, mivel a bíróság megkeresésének időpontjáig az iratokat selejtezték. Volt ugyan Péter kezében egy irat, amelyet a biztosító állított ki a biztosítása díjrendezettségéről, megvolt még a zöldkártya igazolása is, mindezek azonban nem bizonyították kellően a díjrendezettséget.

Ehhez befizetett csekket vagy egyéb fizetési bizonylatot kellett volna bemutatnia Péternek, aki ebben annak az alkusz segítségére szorult, de annak vezetőjét a személyes meghallgatása idejére láthatóan minden emlékezőtehetsége elhagyta. Nem tudott nyilatkozni, befizették-e a díjat a korábbi évek gyakorlatának megfelelően vagy sem, illetve hogy az alkusz kapott-e megbízottként értesítést a biztosítás díjhiányáról, később pedig a törléséről.

Nem volt érvényes biztosítás

A bíróság - későbbi ítéletéből kiolvashatóan – nem találta bizonyítottnak a díjrendezettséget, ezért elfogadta a felperes MABISZ azon állítását, hogy Péternek nem volt érvényes, díjrendezett biztosítása. Márpedig ha Péter okozta a balesetet, valóban a MABISZ-nak kellett helytállnia,  így a szervezet követelése jogos. A bíróságnak meg kellett vizsgálnia, hogy a felperes MABISZ által követelt összeg mennyiben bizonyítható, és azt is, hogy Péter mennyiben felelős a hat évvel korábbi balesetért. Kiderült, hogy a MABISZ (és még előtte angol társszerve) ebben a konkrét ügyben valamiért egyáltalán nem ellenőrizte sem a kártérítési igény jogalapját, sem annak összegszerűségét.

Bekérték ugyan a számlákat, és azokat a perben becsatolták, de nem vizsgálták, ki felelős a balesetért, és a BMW kárképe mennyiben egyeztethető össze a kiszámlázott javítási költségekkel. Az angol károsult ügyvédjének nem kellett perelnie, vagy egyáltalán megerőltetnie magát az igényérvényesítéshez, egyszerűen fizettek neki, amennyit kért.

Néhány levélváltás alapján el is rendeződött az ügy Angliában, majd az angol biztosítási szövetség „továbbszámlázott” a MABISZ-nak, ami egyébként általános gyakorlat. A kialakult bírósági gyakorlat e téren elég kedvező a MABISZ-nak, mivel nem követel túlságosan alapos vizsgálatot az ún. regressz igény érvényesítéséhez, bár valamilyen minimális szinten illik utánajárni a regressz követelés alaposságának, hiszen egymagában a tény, hogy a MABISZ kifizetett valamekkora összeget egy külföldi károsultnak, nem bizonyítja sem annak mértékét, sem a jogalapot.

Péter perében végül azért veszített a Magyar Biztosítók Szövetsége, mert nem tudta igazolni, hogy fizetés előtt legalább minimálisan leellenőrizte volna az angliai biztosítók szövetségének követelését. Egyáltalán semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy akár csak részben is Péter okozta volna a balesetet. Nem volt rendőrségi határozat, szakértői baleseti mechanizmus vizsgálat, egyéb magyarázat a felelősségre vonatkozóan.

Még a helyszíni fotókat is Péter csatolta a per során, ezeken kívül a bíróság nem is látott más egyéb felvételeket, csupán iratokat a kár kifizetésére vonatkozóan. A bíróság a kár összegét rendszerint szakkérdésnek tekinti, ha azt valamelyik fél vitatja. A BMW-ről készült kép láttán a bíróság saját maga is kételkedett. Mindezek alapján Péternek nem kellett fizetnie.

Az ügy tanulságai

Minden forgalomban lévő autóra kötelező biztosítást kell kötni, és ezt egyetlen napig sem érdemes halogatni. Egy használt autó vásárlásakor a szerződéskötés pillanatától érvénytelen az előző kötelező biztosítás, vagyis a vevő csak akkor mehet haza az autóval, ha előtte megkötötte saját kötelezőjét.

Amennyiben a bármilyen okból nem fizetünk időben, a szerződés hatvan nap után megszűnik. Ez nagyon veszélyes helyzet, mert egy káreseményből fakadóan az üzembentartót és a járművezetőt is kártérítési kötelezettség terheli. Teljesen mindegy, és jogilag irreleváns, hogy miért nem fizettük be az esedékes díjat, az üzembentartónak elsőrendű feladata meggyőződni arról, hogy a díjat határidőben megfizette a biztosítónak. Akkor is így van ez, ha a postás nem viszi ki, vagy rossz helyre dobja be a biztosító figyelmeztető levelét, ez sem számít mentesítő oknak a felelősség szempontjából. A megszűnt szerződés az adott biztosítási évben csak ugyanannál a biztosítónál köthető újra, és fedezetlenségi díjat is fel fognak számítani a mulasztónak.

A saját biztosítónk által másnak kifizetett kártérítési összegről a jelenleg hatályos törvényi szabályozás, és a biztosítók gyakorlata alapján sajnos csak annyit lehet megtudni, milyen jogcímeken és milyen összeget fizettek meg a biztosításunk terhére. Ezt vitatni csak akkor célszerű, ha a bónusz romlásából eredő díjnövekmény nagysága összevethető a kárösszeggel. A konkrét számlákat és más adatokat csak peres úton lehet beszerezni, emiatt nem jellemző, túlnyomórészt nem is célszerű az ilyen vitát túlfokozni a saját biztosítónkkal.

Fotózz és hívj rendőrt

A fenti eset alapján pedig látható, hogy ha többszörös pech vagy figyelmetlenség miatt abba a helyzetbe kerülünk, hogy a MABISZ regressz igényt támaszt velünk szemben, még peren kívül járjuk körül, mennyire alapos a követelés, milyen iratok, fotók és adatok támasztják alá azt a felelősség és az összegszerűség vonatkozásában. Nem árt, ha egy akár magyar, akár más országban történt baleset után magunk is készítünk néhány fotót a helyszínről és a járművek sérüléseiről, és ha egy mód van rá, rendőrt is hívunk, mert bár ez csak akkor kötelező, ha valaki megsérült, a helyszínelők által készült jegyzőkönyv és a saját fotóink később rengeteget segíthetnek a helyzet tisztázásában. Utóbbiak, Péter esetében milliókat értek.

A cikk szerzője a DAS Jogvédelmi Biztosító jogtanácsosa.