Az egymillió forintos autó 3 milliós hibája

2017.12.13. 14:08

Édesapám lassan négy éve él Németországban, de ha bármelyik autóját javítani kell, hazahozza őket. Ha az ottani fizetésekhez mérten drága a szerviz, milyen lehet az átlag magyarnak? Utánajártunk, milyen árkülönbségek vannak az itthoni és a kinti szervizek között.

Az összehasonlítás alapja két különböző kategóriájú, középkorú autó. Az egyik egy 2004-es Kia Sorento, 170 ezer kilométerrel, a másik egy 350 ezer kilométert futott, 2006-os Mercedes E osztály kombi (S211). A Kiát egy 2,5 literes, 140 lóerős dízelmotorral szerelték, és összkerékhajtásos.

Több fórumon is írják, hogy ennek az autónak az osztóműve a gyenge pontja. Meg is adta magát, és mivel ekkor épp Németországban volt az autó, ezért először egy ottani Kia-márkaszervizbe került. Ott azt mondták, nem javítják meg az osztóművet, kompletten kicserélik egy újra. A tulajdonos kért egy árajánlatot, erre a szerviz egy 10 000 euró körüli összeget adott meg, ami kicsit több mint hárommillió forint. Az autót 3700 euróért, azaz nagyjából 1,1 millió forintért vásárolták anno, így nem rentábilis rákölteni majdnem a háromszorosát.

Magyarországi szervizárakkal próbálkoztak tovább, hátha itthon olcsóbban megoldható. Pont ugyanazon a sablon alapján dolgozik a magyar Pappas szervize, mint bármelyik német, így az alkatrészárak különbségét maximum az áfakülönbség indokolná, tehát elvileg itthon tízezrekkel kellene drágábban adniuk az alkatrész. Legalábbis ez lenne a logikus, de mégsem így van.

Ha egy német a magyarországi javítást választaná, akkor is euró ezreket spórolhatna meg. Az alkatrész önmagában nagyjából 930 000 forint lenne, és még 70 000 szerelési díj. Ez persze nettó ár, de bruttó értékben is csak 1 280 000 forint, ami picit több mint 4000 euró. Ez azért lényegesen kevesebb, mint a németországi 10 ezer.

Ebben az esetben nem meghatározó, de a rezsióradíj sem egyforma a két országban. Nálunk a Pappas átlagosnak tekinthető 12 300 Ft + áfa (15 620 Ft) rezsióradíjjal dolgozik. Németországban egy márkaszervizzel vettem fel a kapcsolatot, ahol 81 euróért, átszámolva 25 000 forintért szerelnek egy órát. Annak ellenére, hogy a rezsióradíj nagyjából egy tízessel kevesebb, és az alkatrész ára is csak szűk harmada a kinti árnak, mégsem a magyar márkaszervizek mellett döntöttek apámék.

Az interneten találtak egy autószerelőt itthon, aki javít Sorento-osztóművet és differenciálműveket. Az esetükben a kuplungot kellett kicserélni, és azt a négysoros láncot, ami a hajtást átviszi a felezőről a kardánokra. A szerelő szerint olyan 160 ezer kilométereként érdemes cserélni ezt a láncot, mert elkezd megnyúlni.

Az eredeti Kia alkatrészek árával együtt 800 euróért csinálta meg, ami nagyjából 250 ezer forint, és két év garanciát adott rá. A javítás ára még így is majdnem az autó értékének az ötöde, de mégsem hárommillió forint. Az úr egyébként osztóművek javításával foglalkozik, és egy márkafüggetlen szervizben dolgozik. Elmondása szerint rendszeresen van külföldi vendége, főleg osztrák, de megfordulnak nála németek is.

Az osztómű hibájától eltekintve az autóra nem volt panasz. A kötelező szervizek, mint az olajcsere, fékbetétcsere, futómű-ellenőrzés vagy izzócsere miatt sosem járt műhelyben, mert mindent itthon csináltak. Ha azonban valakinek erre nincs ideje, türelme vagy egyáltalán nem ért a szereléshez, akkor is jobban megéri Magyarországon gondozni azt.

Itthon a Pappas autónál érdeklődtem az árakról, kötelező tételekről. Egy olajcsere általában nem vesz igénybe többet egy óránál. Az óradíjra rájön az olaj ára, ami 32000 Ft, az olajszűrő (5600 Ft), végül az új olajleeresztő csavar és féktisztító folyadék, ez nagyjából 700 Ft összesen. A végeredmény picit több mint 53 ezer forint.

Érdeklődtem még egy egyszerű fékbetétcsere után is, de a Pappasnál azt mondták, hogy külön ilyen miatt soha nem tolnak be Sorentót, általában ellenőrzés során derül ki ha kopott, ilyenkor automatikusan cserélik. Egy ilyen átnézés során természetesen ellenőrzik a futóművet, a hajtást, az elektromos rendszert, a dízelek esetében a porlasztókat és a fékeket. Egy ilyen Sorento éves kötelező szervizének a díja nagyjából százezer forintban megáll.

Egy egyszerű olajcsere a németországi Kia-szerviznél 235 euró, átszámolva 73 ezer forint. Ebben pont ugyanazok a dolgok vannak benne, mint a Pappasnál, mégis bő 20 ezer forinttal többe kerül. Az ottani átlagfizetéshez mérten ez mégis reális ár, arányaiban pont ugyanaz, mint Magyarországon.

Az E osztályos Mercedesnek sem volt töretlen a pályafutása. Az autóban egy turbós, háromliteres V6-os dízelmotor van (E 280 CDI), ami egy hétfokozatú automata váltóhoz kapcsolódik. Az autó már a kezdetektől hajlamos volt vészüzemmódba tenni, nem tudni miért. Amikor ezt már idegesítően sűrűn adta elő, kivizsgáltatták. A turbó ment tönkre, egész pontosan a vezérlőelektronikája nem működött. Jelen esetben is azonnal cserélték volna egyben az egészet, mert nem lehet kapni külön elektronikát, így ismét hazakerült a Merci. Itt nem volt semmi csoda, semmi külön szerelő, egy egyszerű autóvillamosságos megoldotta a csere árának töredékéből. Nagyjából 100 ezer forint és több ezer kilométer után az autó tökéletes, jól húz és hibakód sincs.

Természetesen bizalmi alapon szintén a márkaszerviznél kezdtünk. Magyarországon a Pappastól adott hivatalos árajánlatot egy turbó cserére. Maga az alkatrész körülbelül 700 ezer forint lett volna, amire rájön még 86 ezer forint óradíj. Az egészhez még hozzáadják az áfát és a kiszerelt alkatrész kezelési díját, ebből kijön a nagyjából egymillió forintos javítási költség.

Ekkor jött a váratlan fordulat. Egy németországi márkaszerviznél érdeklődtem, hogy mennyiért cserélnék ki a turbót. A rezsióradíj hallatán ledobtam a láncot, munkától függően 140 és 150 euró között mozog, ami 45 ezer forint környéke. De az alkatrész cseréje még ezzel a horribilis rezsióradíjjal is még mindig olcsóbb, mint itthon. Az alkatrész ára, a rávonatkozó 19%-os áfával 2020 euró, ami 636 ezer forint, a szerelés költsége pedig 550 euró (ami 174 ezer forint). Összesen az egész 810 ezer forint.

Kötelező szerviznek tekinthető a kombi Mercedesek légrugócseréje is. A gyár szerint nagyjából hét év, mire az anyag elhasználódik, ilyenkor érdemes cserélni. A hátsó légrugó darabját 100 és 160 ezer forint között találtam magyar oldalakon, de Németországban kicsit olcsóbban, átszámítva 70 és 110 ezer forint körül volt. Akkor még elmaradt a csere, és a rugók kilencedik életévükben elkezdtek sziszegni.

Az autó pont Németországban volt, ezért pánikszerűen egy helyi márkafüggetlen szervizbe került. Hiba volt, ugyanis a műhelyben ferdén tették be a légrugót. Miután észrevették, visszavitték az autót, és a szervizben megigazították. Kifizettették a csere árát, ami 50 euró (18 500 Ft) volt, majd megnyugtatták apámat: nem lesz vele gond. 750 kilométer után azonban megadta magát, Budapestről tréler hozta Esztergomig. Valószínűleg nem bírta, hogy ferdén ránehezedett az autó, és a helyére rángatás sem tett neki jót. Itthon vettek egy új párat, nagyjából 210 ezer forintért, és beszerelték egy helyi műhelyben, de már sajátkezűleg. A rugók köszönik, jól vannak, és valószínűleg még hét évig jól is lesznek.

Apám soha nem vitte olajcsere miatt szervizbe az autót, mert otthon, akna felett meg tudta oldani saját maga is. Valószínűleg tényleg ez a legköltséghatékonyabb módja, persze csak ha az embernek van ideje, kapacitása és kellő szaktudása. Ha nincs, a Pappas Auto egy ilyen cserét nagyjából 76 000 forintért, átszámítva közel 250 euróért csinál meg. Az összeg túlnyomó részét a az olaj teszi ki. Egy ilyen 280-as Mercedesbe 8,5 liter, 5W-40-es olaj kell, ami önmagában 51ezer forint. A maradékot az olyan apróságok teszik ki, mint az olajszűrő, különböző tömítések, az új leengedő csavar, és természetesen a rezsióradíj, ami ebben az esetben 8 700 forint. Kint ez kicsit drágább, ugyanis ott csak az olaj 220 euró (70 000 forint). Erre rájön a 150 eurós óradíj, így összesen 370 eurót, azaz 116 000 forintot fizethetünk egy egyszerű olajcseréért. Németországban ez a 120 eurós különbség egyáltalán nem jelent gondot, de Magyarországon a 40 ezer forintos különbség már nem mindegy.

Senki ne higgye, hogy a nagy márkaszervizek az autó bizonyos részegységeit azért nem javítják meg, mert le akarják húzni szegény autótulajdonost. Ezek a szervizek a gyártó által kiadott szerelési technológia alapján dolgoznak és attól nem térhetnek el. Ha a gyár egy alkatrészt a meghibásodása esetén egyben cseréltet velük, akkor azt a márkaszerviz köteles így javítani még akkor is, ha a kisipar ismer tartós javítási módszert a teljes csere árának töredékéért.

A márkaszervizek ugyanezért nem használhatnak más olajat sem, csak amit előír a márka az adott modellhez. Sok esetben csak eredeti gyári alkatrészekkel dolgozhatnak, kivéve, ha az autó tulajdonosa viszi a cseredarabot.

A cikkben bemutatott esetek tanulsága nem pont az, amire talán most sokan gondolnak. Minden javítás és karbantartás előtt érdemes több műhelytől árajánlatot kérni a munkákra, megtudni, hogy milyen módszerrel javítanak egy hibát és azt is, hogy mennyi időn belül kaphatjuk vissza az autónkat. A márkaszervizek árai szinte mindig magasabbak, mint a magánműhelyeké, ugyanakkor az előbbieknél minden típus szerelési feladataihoz előre meghatározott normaidők tartoznak, melyeken belül a szerelőnek el kell végeznie a munkát. Az ilyen helyeken az egyes típusokra vonaktozó gyári oktatás költségét is beépítik az árakba, gyorsabban találják meg a hibát és nem lesz drágább, mint amennyi az árajánlatban szerepelt, legalábbis elvileg. Fontos még, hogy bár az időszakos karbantartásokat sokan az olajcserével azonosítják, a valóságban egy rendes műhely, legyen az akár márkaszerviz, akár független műhely, egy sor egyéb ellenőrzést is elvégez az autón, hogy időben kiderüljön, ha karbantartáson kívül esetleg fékbetét- illetve tárcsacserére vagy valamilyen javításra is szükség ven. Az időközben felmerülő költségekről persze a szerviznek tájékoztatnia kell az autóst, aki nemet mondhat a pluszmunkákra. 

Azt pedig, hogy kinek éri meg kompletten cseréltetni egy Kia Sorento osztóművét és ki az, aki inkább töredékáron megjavíttatja, nagyban függ attól, hogy ki a tulajdonos. Amíg az autó garanciális, nem kérdés a kérdés, mindenki örül az ingyen kapott komplett új alkatrésznek, a garanciaidő után viszont borul a képlet. A céges flottaüzemeltető valószínűleg arra koncentrál majd, hogy az autó biztosan ne dőljön ki az ügyfél alól, nem fog kis műhelyek után kajtatni, a magántulajdonosok viszont keresni fogják a milliós alkatrészcsere pár százezres alternatíváit. Mindenkinek más lesz majd a legjobb döntés, de az okos autós tájékozódik mielőtt dönt.