Kétmilliós kár egy kátyú miatt

Károly egy Porsche 997 Turbóval autózott Budapesten fővárosban. Az autó alacsony építésű, ezért az átlagosnál is jobban ki van téve a kátyúkból eredő kockázatnak. A szaknyelv „útfolytonossági hibának” nevezi a kátyúkat, függetlenül attól, hogy nagyobb repedések vagy tankcsapda méretű szakadékok az úttesten. Károly óvatosan, 50 km/órás sebességgel haladt éjszaka a félreeső úton, amikor hirtelen a jobb első, majd a jobb hátsó kerekével is áthaladt egy termetes kátyún. Ez megütötte az autó alját, károsította a felniket, a gumikat, az első és hátsó futóművet és a légterelőket, illetve a Porsche küszöbjeit is. Aki egy kicsit ismeri az újként körülbelül 40 millió forintos 997 Turbó alkatrészárait, az már sejti, hogy Károly autójában néhány másodperc alatt körülbelül kétmillió forint kár keletkezett.

Az érintett útszakasz kezelője, egy kerületi önkormányzat nyilván hallani sem akart a kártérítési igényről, nem akarták kifizetni a Porsche javítását. A kárbejelentést elintézték annyival, hogy a kedves autós máskor vezessen óvatosabban, az úthibát pedig biztos, ami biztos, gyorsan feltöltötték ideiglenes tömítőanyaggal. Károly nem hagyta annyiban, perre ment és nyert. Érdemes a perben kirendelt igazságügyi szakértő nyilatkozatát megismerni a kátyúk észlelhetőségéről, elkerülhetőségéről, mert ez tanulsággal szolgálhat mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül, vagy már került is így tél végére.

Megtörtént a baj? Ezt tedd először!

Az ilyen és hasonló kártérítési igények későbbi érvényesíthetőségét nagy mértékben befolyásolja, hogy a baleset időpontjában, helyszínén milyen jellegű dokumentáció készül a helyszínről, illetve a kátyúról. Ha nincs szakszerű helyszínelésre lehetőség, akkor is fontos, hogy több irányból készüljön sok-sok fotó az autóról, a sérülésekről és persze az úthibáról.

Ha tudjuk, mérjük le a kátyú mindhárom térbeli kiterjedését (hossz, szélesség, mélység) mérőszalaggal, és ezt is fotózzuk le. Ha nincs kéznél mérőszalag, a fotókon demonstrálhatunk egyéb eszközökkel, például egy italos palackkal is, amihez viszonyíthatók a kráter méretei.

A fotóknak nemcsak közvetlenül a kátyút, hanem annak tágabb környezetét is célszerű megörökíteniük. Ebből látható az elhelyezkedése, kikerülhetősége és más adatok. A dokumentációnk terjedjen ki az autó sérüléseire is. Létezik már olyan mobiltelefonos applikáció, amely hiteles(!) módon rögzíti a helyszínt (gps-koordináták), a fotó elkészítésének időpontját, illetve a készítő személyét. Ezt a DOQdrive nevű applikációt ide kattintva ismerhetik meg és tölthetik le mobiltelefonjukra.

Ez rendkívül hasznos lehet, mivel így kivédhető az egyébként szokásos ellenvetések egy része, úgy mint a káresemény pontos időpontja és helye. Ez az applikáció előzetes regisztrálást igényel, ezért célszerű előrelátóan letölteni a telefonunkra, a helyszínen ez már nehézkes vagy lehetetlen.

Mit lehet észrevenni és mit nem?

Éjszakai sötétségben az emberi szem úgynevezett fénysűrűség-különbséget észlel. Amennyiben nincs az emberi szem számára észlelhető tartományban a fénysűrűség-különbség a megfigyelt útszakaszon (pl.: nincs közvilágítás), összefüggő sötét foltként észlelhető az útburkolat, függetlenül attól, van-e rajta úthiba vagy nincs.

Károly esetében éjszakai sötétség mellett azt kellett figyelembe vennie a bíróságnak, az autó lámpája és a közvilágítás elég volt-e, hogy időben észrevegye a kátyút. Hamar kiderült, hogy a Porsche-gyilkos kátyútól legalább harmincöt méternyire volt a legközelebbi villanyoszlop, így ez aligha segíthetett. Az autó tompított fényszórója menet közben 40-50 méter távolságból teszi lehetővé az útburkolat szintjében megjelenő fénysűrűség-különbség észlelését. Ekkor még csak egy, a környezeténél sötétebb foltot lát az autó Porsche vezetője, amelyről nem állapítható meg, hogy úthiba, útjavítás, ruhadarab, vagy valami más.

Ahogy az úthiba felé közeledik az autó, a látószöge is folyamatosan változik, míg 20-30 méterről már felismerhető, hogy mindjárt belemegy egy gödörbe, azonban annak mélysége (veszélyessége), hossza még mindig nem mérhető fel. Károlynak először akkor tűnhetett fel, hogy valóban úthibához közeledik, amikor a Porsche 10-15 méternyire volt a kátyútól, azonban ekkor még nem tudhatta, milyen mély.

A fentiekből következik, hogy a perbelihez hasonló méretű kátyúk mélysége és veszélyessége hasonló körülmények közt egészen addig nem ismerhető fel, amíg az autó bele nem hajt, és az hanghatással, a kocsiszekrényre átadódó gyorsulással nem jár. A Porsche kerekének sérülését érintőleges horzsolás okozta, ami sebességtől függetlenül bekövetkezhet. A nyilatkozott 50 km/h-nál 13-14 m-t tesz meg egy másodperc alatt az autó, ami azt jelenti, hogy ennél a sebességnél a reakcióidő határán válik felismerhetővé az úthiba hossza. 

Észlelési késedelmen a veszélyhelyzet elvárható észlelése és tényleges észlelése közötti időtartamot értjük. Egyéb baleseteknél a veszélyhelyzet felismerése olyan szempontból egyértelmű, hogy tudjuk következményét, ha egy gyalogosnak vagy autónak ütközünk, így azt akár (a forgalom többi résztvevőjét veszélyeztető) vészfékezéssel is igyekszünk elkerülni. A perbelihez hasonló eseteknél azonban az úthiba veszélyessége már csak az abba történő belehaladáskor válik felismerhetővé.

20-30 méterről, tehát amikor az úthiba felismerhető válik, de a mélységét még nem lehet megállapítani, már a féktávolság határán jár az autó, tehát a mostani ügyben is felvetődik, hogy egyáltalán volt-e Károlynak esélye időben megállni a Porschével. A vészfékezésen kívül kikerülő manőverrel is elkerülhetők a kátyúkárok, azonban ennek is kétséges az eredményessége abból a szempontból, hogy az újonnan megválasztott nyomvonal épségét is ellenőriznie kell az autósnak.

Az úthiba észlelésére és a nyomvonal biztonságos megváltoztatására tehát 1,4-2,1 másodperc marad, ami az alacsonyabb időtartamnál (1,4 másodperc) irreális, figyelembe véve, hogy az alap reakcióidő 0,8-1 másodperc, az úgynevezett kormánybeállási idő, néhány fok elkormányzásnál pedig 0,3-0,4 másodperc. A fenti megállapítások forgalommentes útszakaszra érvényesek. Egy szemből érkező jármű a kátyú korábban részletezett észlelésének esélyét tovább rontja.

A konkrét esetben az igazságügyi szakértő azzal zárta szakvéleményét, hogy a hasonló balesetek defenzív vezetés mellett nagyobb eséllyel lennének elkerülhetők. A hasonló kártérítési ügyekben a bíróság alkalmazhat kármegosztást, ha a bizonyítási eljárásban kiderül, hogy a károsult magatartása (mulasztása) is közrehatott a kár bekövetkeztében. Ez akár oda is vezethet, hogy a kár nagyobb része nem térül meg.

Károly esetében végül megítélte a kártérítést a bíróság, ám mivel az autó nem volt teljesen új, a kétmillió forintnyi sérülés ellenére összesen másfél millió forintot kapott a Porsche javíttatására. 

A cikk szerzője a DAS Jogvédelmi Biztosító jogtanácsosa.