Az ufó, a szivar és a trafikos bódé
Balatonfüred Concours d’Élegance, azaz autó szépségverseny, 2018
A hétvégén lezajlott az ötödik Balatonfüredi Concours d’Élegance is – sem emberből, sem autóból nem lett kevesebb, s ugyanúgy jöttek a cseh, osztrák, bolgár és a többi országból származó versenyzők, ami mind azt mutatja, hogy egy ilyen minőségi rendezvényre jókora nagy-térségi igény volt, van és lesz. Szeretik a nézők, mert az autók szép helyen, óriási placcon hevernek szerteszéjjel, és akármilyen sok is a néző, nincs egymás lábára lépés, fagyival a másik ingének összekenése, lehet mozogni, bámészkodni. Jók az információs táblák, értelmes szöveggel éppen az szerepel rajtuk, amit okvetlenül tudni kell a kocsikról, a közelben meg ezer fagyizó, étterem, kávézó, halsütő tanyázik. Lazaság van, madárcsicsergés, információbeszívás, gyönyörérzet; minden adott egy kiváló szombati vagy vasárnapi kikapcsolódáshoz. Idén pedig extra nagy igény lett volna a Kínában még csak mostanában fejlesztés alatt álló, állfelszedő gépre, mert furaságból sokkal több akadt, mint korábban bármikor, jó szórakozás volt belehallgatni a nézelődök hüledezésébe, bár tudjuk, hallgatózni nem illik, de ha valaki ilyen hangos... Aki nem jutott el (ejnye, jövőre tényleg kötelező lesz elmenni!) most, annak álljon itt egy képcsokor a látottakból.
Aki nem veszi észre, hogy különlegességet lát, mert neki ez csak egy Skoda 1000MB, dörzsölje meg kicsit a szemét. Itt csak két ajtó van és nincs B oszlop, tehát egyetlen, óriási lyukká nyílik ki az oldalüveg. Ez az 1969-es 1000MBX (ez volt a típus neve) Csehországból érkezett. Összesen 1114 darabot gyártottak belőle, részben kézzel, a farmotor 1,1-es, 52 lóerős.
Amikor ez a forma 1934-ben megjelent, olyan lehetett az utcán, mint egy földre szállt ufó, bár akkor még nem tudták, hogy lesznek valaha ufók. Egyébként ma is pont olyan. A Csehországból érkezett autó már nem az ős T77-es, hanem az eggyel újabb T87-es, tehát ez már 1939-ből származik.
2,8-as, léghűtéses V8-as farmotor hajtja a szuper-áramvonalas Tatra T87-et, és ahogy szombat este elhúzott a színpad előtt, csak pihegni tudtunk a földtöntúli hangtól és látványtól. Zikmund és Hanzelka, a két útiregény-író pont ilyen autóval autózta körbe a világot, s Jay Lenónak is egy ilyenje van, igaz, feketében. Nekünk nem lesz már, mert már bőven százmillió fölötti érték. Idén meg is nyerte a Concours fődíját, abszolút érthető.
A füredi concours talán legértékesebb autója volt ez a Hispano-Suiza J12-es, a kilencfeles, 250 lovas 12-hengeressel hajtott. Hihetetlen, hogy ez az óriási, díszes szekér csak öt évvel öregebb a ma is hipermodernnek tűnő, Tatra T87-esnél.
1931-től 1938-ig összesen 110 darab készült a Hispano-Suiza J12-esből. Miután valaki látta a finom, intarziás, teljesen összefázott belsőt, a kazánlemeznyi bőrből precízen varrt kárpitokat, a tengernyi műszert, már kezdi sejteni, miért oly csekély ez a szám.
Masszív lábakon áll, mármint a Hispano-Suiza. Nekem annyira nem jött be a francia Million-Guillet-karosszéria, kicsit magas és ügyetlenül téblábol a kocsi kerekei fölött, Saoutchikék, az Erdmann & Rossi jobbat tudott kihozni az alapanyagból.
Keletiautó-guruk figyelem! Ha valaki azt hinné, valamiféle 50-es évekbeli Ziszt lát a képen, kis híján igaza is van, az oroszok ugyanis az akkori Packardokról lopták a formatervet és sok egyéb műszaki megoldást. Ez viszont itt egy eredeti Packard, a 110-es típus 1941-ből, a motorja négyliteres, 100 lóerős, sorhatos. Egészen az ezredfordulóig Amerikában használták, 2001-ben Hollandiába jutott át, majd mai magyar tulajdonosa 2016-ban vette meg, erősen felújítandó állapotban. A restaurált Packard a Concours-on mutatkozott be.
Hogy valaki fel tudja mérni az autós tudását, arra találós kérdésnek is jó lenne a következő: 1912-ben vajon hány köbcentiből tudtak kiszedni 30 lóerőt? Mivel ez nem kvíz, megsúgom: 3695-ből. Mindenki tudja, mi az a Studebaker (naná: híres amerikai autómárka, amely a 60-as években szűnt meg), de hogy az EMF? Merthogy ez az autó egy EMF-Studebaker 30-as. Valójában az EMF volt az autó igazi gyártó, a Studebaker csak a karosszériát készítette, mint a legnagyobb amerikai szekérgyártó, de végül felvásárolta az EMF részvényeit. Ezt a kocsit Ausztráliából vette a mostani szlovák tulajdonos, itt, Európában fejezte be a restaurálását.
Egy gömbölyített végű rúd és egy fekete, íves nyílás találkozását látjuk a képen. Nem kell 18-as karika, egyik egy Wikov 35 Kapka, a másik egy T43-ös Bugatti.
Itt van a Wikov egészben, a kép címe lehetne akár az "Ijedt péló" is. Az amúgy vaskosan konzervatív autókat készítő, cseh Wikovnál összesen öt ilyen áramvonalas "Kapka", azaz "csepp" készült, simán el tudom képzelni, hogy nem volt rá nagyobb érdeklődés. De ettől még baromi érdekes. Ez a példány rekonstrukció, mert egy sem maradt az eredetiek közül.
A Concours VIP-zug környékén a terítőt abrosznak, a hűtőszerkrényt fridzsidernek, a pedálos gokartot villanyhajtású Mercedes 300S-nek és VW Sambának mondják.
Hihetetlen, hogy a Skoda ilyen autókat gyártott egykor. Persze sok nem készült efféle burzsuj termékből - még az alapjául szolgáló roadster/kupé Popular Monte Carlóból is csak hetvenet gyártottak, de ilyen áramvonalas De Luxe-kivitelből összesen négy lett.
Még mindig a Skoda Popular Monte Carlo De Luxe: a nevét onnan kapta, hogy egy ilyen autó lett a második az 1936-os Monte Carlo-ralin.
Maci, maci, mit bámulsz? A Velie 38-as tűzoltókészülékét! Amúgy a Velie autómárka tényleg létezett, ez egy 1918-as példány, aminek az akkudobozán az oltó és medve lakik.
Azt a feliratot ma is érdemes komolyan venni. Az Alpina B10 Biturbo 3,5-ös, két turbóval megnyomott sorhatosa 360 lóerőt tudott, s mert ennyi ló rúgta, el is érte a 291 km/h-s sebességet. Mindez 1993-ban történt, 507 példány erejéig.
A B10 Biturbo alapja az E34-es 535i volt, de az eredetiben biztosan nem volt ilyen töltőnyomásszabályzó potméter. Ha belegondolok, hirtelen más utcai autót nem is tudnék mondani, amiben hasonlót láttam.
Angol derekak és fenekek a hatvanas évekből. Ezek itt nem öregszenek - Austin-Healey 3000 (1960) és Jaguar E-Type (1966).
Japán autó nemigen jutott Kelet-Európába a hetvenes évek elején, pláne nem egy olyan Toyota-kupé hathengeres változata, aminek az oroszlánrészét négyhengeres blokkal szerelték. Ez a teljesen eredeti, restauráltatlan, 100 ezer kilométert futott autó a cseh Toyota-klub elnökéé, húsz évet alkudozott rá, hogy megvehesse. Ezt a 2,2 literes sorhatossal szerelt Corona MkII-t egy Svájcba emigrált cseh mérnök vette 1972-ben, de idős korában már a régi hazájában tárolta, így lett cseh az autó.
Igen, szerepelt már a Concours ajánlójában ez az autó, de a belét muszáj megmutatni, mert csodás: Alfa Romeo 1600 Junior Zagato 1974-ből. DOHC, öt gang, négy tárcsa, 109 LE, istencsászárság.
Ez az autó az, aminek bárki a hátsó lámpája alapján gondolná: egy Fiat 850-es. De nem akármilyen. A kisszériás kocsikat előállító Lombardi-műhelynél készült ez a részben alu-, részben műanyagkarosszériás, farmotoros autó, amelyet a Fiat 850 Coupé alapjaira tettek. 1969-71-ig gyártották - ez a példány pont felezi modellciklus idejét.
Á semmi, csak egy első szériás Range Rover, igaz, már az ötajtós változat. Akkor most lehet mutatni másikat, amelyik majdnem negyven éves, használatban van és még eredeti a fényezése, a belseje, a motorja és minden egyebe.
Egyik egy régi Lancia, másik pedig egy még régebbi - Delta HF és Flavia 1800 pihennek a füredi téren. Előbbi 1987-es, és egy sornégyes, kétliteres turbómotor viszi 130 lóerővel, utóbbi 1967-es és egy bokszer négyhengeres, egynyolcas szívómotor vonja 102 lóerővel.
Amikor egy nyolchengeres Horch elvonul a tömeg előtt, olyankor nagyra nő az áhítat. Ezt a 750-es szériát 1932-33-ig gyártották, rendelt belőle a Wehrmacht is. Mivel a németek a második világháborúban még nagy örömmel nyúzták ezeket a kocsikat, ezért java részük megsemmisült. Ez a példány csak azért kerülhette el a végét, mert törött főtengellyel Csehszlovákiában maradt. 1995-ben újította fel a cseh tulajdonos, azóta pedig az egyik legnevesebb autósszépség-versenyen, a német Schloss Dyck-en kategóriagyőztes lett.
Betekintés a Horch 750-esbe, amely mellesleg a férfinézők szavazatai szerinti közönségdíjas autó lett a Concours-on.
Mercedes-Benz 170, de nem az a 170-es, ahogy mi ismerjük, négyhengeres motorral, döntött maszkkal, acélkarosszériával meg minden. Nem, ez a korábbi, 170/6 modell a harmincas évek első feléből, amelyet még hathengeres motor hajtott, karosszériájában sok volt a fa, ráadásul az első, igazán olcsónak szánt Mercedes volt.
Egy csinosabb hajtás a BMW még erősen háború előtti szerkezeti elemeket hordó, alvázas szerkezetű, 500-as sorozatú fájáról. Mert ugye, az 501 és 502 volt a Barokk Angyal, amely miniszteri kocsitól taxin át rendőrautóig minden volt, az 507 volt a légiesen könnyű, annél még sokkal laposabb építésű, Albert Goerz-formatervezte roadster, a kettő között volt pedig az 503-as kupé- és kabriókivitele. 2,9-es, 140 lóerős V8-as mozgatta az 1959-es kupét.
A Ford az F-szériával letarolta az amerikai pickup-piacot, a Chevrolet válasza erre pedig az Advanced Design kisteherautó-széria lett, már széles, egybehegesztett bódéval, zajcsillapítással, nagy, személyautó-szerű orr-résszel. Ez itt már egy újabb evolúciós lépést jelent, mert már egy 1952-es, 3100 típuskódú autót látunk, sorhatos, 3,5 literes, 92 lóerős motorral, nyomógombos kilincsekkel, elefántfüles ablakokkal.
Nem igaz, hogy nem kellett valamiféle kisgépvezetői tanfolyam az 1918-as Detroit Electric 75 sokféle kütyüjének kezeléséhez. Azt mindenesetre megtudtuk, hogy a hosszú kar a kormány, a rövid a sebességszabályzó. Az idén pont százéves villanyautó életképességét bizonyítja, hogy amikor a vele szinte egyidős EMF-Studebakert nem lehetett reggel beindítani, ez húzta ki a kiállításra a füredi mélygarázsból. Lazán.
Ez a kompresszoros Mercedes-Benz 400 volt a Concours-t beharangozó nagy cikk főszereplője, de ettől még jó volt újra látni abban a közegben, ahol sokan értékelik.
Minden Chevrolet Impala közül nekem ez a legszebb - pedig akkoriban évente váltott kinézetet a típus. Tehát itt az 1959-es Sport Coupé, a jellegzetes, óriási szárnyakkal, ívelt szélvédőkkel, B oszlop nélküli oldallal, nagy orrlyukakkal a maszk fölötti sávban.5,4 méter, 5,7 liter, 250 lóerő.
