Gábor Mercedesről álmodott, most a háta közepére kívánja

Gábor gyerekkora sok más sráchoz hasonlóan a menő autók csodálatáról szólt. Gyűjtötte a rágós papírokat, a kártyákat, később az újságokat is. Mindig is kedvelte a német márkákat, különösen a Mercedeseket. Nem is volt kérdés, hogy milyen családi autót választ, ha eljön az ideje. A büdzsé sajnos nem volt adott egy fiatal autó megvételéhez, ezért Gábor - hasonlóan sokakhoz – a tízpluszos importautók kínálatában nézett szét, végül talált egy 2002-es Mercedes-Benz Vaneo 170 CDI Familyt 189 ezer kilométerrel.

Az első megnézésre magával vitte egy ismerősét, hogy ha létrejön az ügylet, segítsen elvinni az autót. A hirdetésben megkímélt állapotúként és sérülésmentesként jellemezték a Vaneót, és a kereskedő élőben azt ígérte, hogy ha valami mégis elromlik az autón, azonnal megjavíttatja, kicseréli. Mint mondta: nagyon sokat kell még menni vele, hogy komolyabb szervizre lenne szüksége.

Gábor ezt akarta hallani. Rövid körbejárás, kisebb próbaút következett, de az autó szépen gurult, nem produkált gyanúsat. Kicsit furcsa volt, hogy bár a hirdetésben ezt írták, a kis Mercedeshez nem adtak váltógumi-szettet, így viszont Gábor alkudott az árából. Az adásvételi szerződésben magánszemély szerepelt eladóként, ami bevett gyakorlat (nyitott adásvételinek hívják sokan), ám jogilag kétséges.

A nyitott adásvételi szerződés hasonlít a bizományosi szerződéshez, noha fogalmilag nem felel meg annak. A gyakorlatban, főleg ha becserélt járműről van szó, a kereskedő sajátjaként kezeli a nála hagyott autót, mert az árával korábban már elszámolt a másik kuncsafttal. Az ilyen esetekben az adásvételi szerződésen szereplő adatok ellenére formálisan nem a kereskedő az eladó, gyakorlatilag viszont igen. Azért fontos ez, mert magánszemély és a kereskedő közötti ügyletben a törvény jobban védi a vevőt, igyekszik őt kedvezőbb helyzetbe hozni, ami jól jöhet egy jogvita esetén. Így is lett.

A Mercedes átvétele után Gábor első útja a szervizbe vezetett. Rászánt egy összeget a vásárlást követő karbantartásokra, javításokra, és remélte, hogy nem kell komolyabban belenyúlni a kocsiba. Csak kiderült, hogy a sérülésmentes és megkímélt állapotúként hirdetett autó jobb oldali első és hátsó ajtaját utólag fényezték, a hátsó futómű rugóit is cserélték, de nem gyáriakra, illetve világított a műszerfalon az „SRS” kontrollámpa. A váltóból folyt az olaj, a szerelők kiderítették, hogy nagy a kartergáz a motorban, ráadásul ki kell cserélni a kettős tömegű lendkereket, mehetnek a kukába a lengéscsillapítók, erősen korrodálnak a küszöbök, a bal oldali vezetőülést pedig korábban pillanatragasztóval „kezelték”, hogy egyben maradjon.

Gábor úgy döntött, nem íratja a nevére az autót, és nem vállalja a sok százezer forintos azonnali javítási költséget. Ennyi hibára nem számított, és ennyi vásárlás utáni javítási költséget nem tervezett be. Tény, hogy az átvizsgálást végző szerviz sem hívta fel Gábor figyelmét a légzsákkal kapcsolatos hibajelzésre. Mivel azonban a járművet enélkül sem merték használni (hát ha még tudták volna, hogy az utasoldali légzsákkal is baj van), nem is derült ki ez a hiba. Gábor láthatta, hogy világít a kontrollámpa, és igaza van, aki szerint egy percig tart az interneten kikeresni, mit jelentenek a rövidítések a műszerfalon, tehát ő is hibázott.

Ezzel együtt avatatlan szem – mert az autókért való rajongás sajnos nem egyenlő a műszaki ismeretekkel – számára nem túl beszédesek a manapság elharapódzott hárombetűs rövidítések. Nem mindenkinek egyértelmű, hogy ezeknek ott kell-e virítani a műszerfalon. De azoknak is igazuk van, akik ezt minimum nem kellő körültekintésnek minősítik.

Mindenesetre Gábort elhajtotta a kereskedő, hallani sem akart a kocsi visszavételéről, így a Mercedes Vaneo ügye bíróságon folytatódott. A perben a kereskedő azt állította, ő nem ad ki olyan autót, amelynek komolyabb hibája van. Ez azért elgondolkodtató, mert lehet, hogy Gábor benézte az egycentis, hárombetűs feliratot a műszerfalon, de hogy a kereskedő is, az már tényleg furcsa, ráadásul a későbbi nyilatkozataiban sem ismerte el, hogy a vásárlás előtt megígérte Gábornak, visszaveszi az autót ha kiderül, hogy mégsem olyan jó, mint a hirdetés szerint. Gábor felesége tanúként megerősítette ugyan Gábor állításait, de ez kevés volt a bíróságnak, mert Gábor felesége annak jelét is adta, hogy ismeri a peranyagot. Ami nem túl meglepő házastársak esetén.

Mire a per eljutott odáig, hogy egy igazságügyi járműszakértő is megvizsgálja a Mercedest, üzemképtelenné vált. Ez egyébként nem volt akadálya annak, hogy a szakértő szakvéleményt alkosson. A légzsák hibájára figyelmeztető SRS-kontrollámpa más hibajelzésekkel együtt már ekkor, a legelső szemle alkalmával is világított a műszerfalon, a szakértő mégsem említette meg ezt a tényt, nemhogy utánajárt volna a hiba okának. Igaz, a feladatait meghatározó kirendelő végzés ezt nem is írta elő. Azért nem, mert Gábor eddig nem tudta, hogy ilyen hibája is van a kocsinak. A szakértői vélemény nagyon halványan igazolta vissza Gábor állításait, sőt arra jutott, hogy a Mercedes, amibe Gábor nem mert beleülni, voltaképpen korát meghazudtolóan jó műszaki állapotban van. Igaz, be sem indul. Értik?

A bíróság a Gábornak rótta fel, hogy a műszaki szemle idején már üzemképtelen volt a Vaneo, és nem tájékoztatta arról, hogy az üzemképessé tétel a felperes vevő kötelessége a perben. Ezen mulasztás – egyebek mellett – később oda vezetett, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás folytatását írta elő a bizonyítás kiegészítésével. Közben pedig rengeteg homokszem pergett le Gábor képzeletbeli óráján.

A szakvéleményt 2015. november végén küldték el a kereskedőnek és Gábornak, majd a türelemjáték végén, 2016. februárjában született meg az elsőfokú ítélet, vagyis csaknem két évvel azután, hogy a Mercedes új gazdájához került. Gábor első fokon elvesztette a kereskedő ellen indított pert, de fellebbezett. 2016. november közepén kézbesítették a másodfokú bíróság végzését, ami hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. A megismételt elsőfokú eljárás 2017 február végén, vagyis csaknem három évvel az autóvásárlást követően kezdődött. Az eltelt évek alatt Gábor múzeumi kiállítási tárgyként vigyázott a Vaneóra, mert használni nem tudta, és nem is akarta.

Hogy mindenben megfeleljen a bíróság elvárásainak, és a szakértő ezúttal alapos jelentés készíthessen az autó állapotáról, Gábor indítható állapotra hozatta egy szerelővel. A szakértő hozzáállásán eleve érződött, hogy mondhat itt bárki bármit, rendelkezhetnek a bíróságok így vagy úgy, ő már megmondta, hogy ez a jármű márpedig korának megfelelő, sőt, annál jobb műszaki állapotban volt az adásvételkor. Ez egy szubjektív álláspont, formálisan minden szabályosan zajlott.

2017. szeptember megszületett a második műszaki szakvélemény. Ebben a mechanikai és fényezési, ill. korróziós hibák bagatellizálását követően végül leírták, hogy a kormányszög-jeladó, az oldallégzsák, vezetőülés melletti érzékelő, gyerekülés érzékelő, légzsákérzékelő, ABS és ESP kontrollámpák is világítanak. Kész karácsonyfa a műszerfal. A szakértő szükségesnek érezte, hogy valami magyarázattal szolgáljon, miért is nem került be az első szakvéleménybe a légzsákkal kapcsolatos anomália, és tudják milyen frappáns választ adott? Nem volt egyértelmű, hogy a külső áramforrásról működtetett járműben mit jelez a műszerfal. No meg azt, hogy a többi hiba vélhetően természetes elhasználódás és a tartós állás eredménye. Vagy ki tudja. A kontrollámpák kigyulladhatnak akkor is, ha elromlott az érzékelő.

Ezt azért jó tudni, vagy mégsem? Ha azt mondja a kocsi, ne indulj el, mert nem működik a légzsákod, lehet esetleg orosz rulettet játszani, hogy eldurran a patron ütközésnél vagy sem? Nem értik? Gábor sem érzett rá a szakértői gondolatmenetre.

Itt kanyarodjunk vissza egy fontos gondolatsor erejéig a másodfokú döntéshez. Ebben az alábbiakat rögzítette a bíróság: A jármű vevőjét az adásvételkor nem terheli megvizsgálási kötelezettség. Ha azonban a jármű hibáit megismerte vagy felismerhette, avagy a jármű tulajdonságai alapján számításba kellett vennie, akkor az eladó felelőssége nem állapítható meg. A jármű átadását követően hat hónapon belül felismert hiba esetén az eladó kereskedőnek kell bizonyítania, hogy az adott adásvételi szerződés alapján milyen tulajdonságú, milyen minőségű járműre kellett a vevőnek számítania. A bizonyítás szempontjából annak van jelentősége, hogy a kifogásolt hibákra konkrétan kellett-e számítania a vevőnek a gépkocsi korának és használtságának tudatában.

2018. január végére elkészült a kiegészítő vélemény kiegészítése (tehát már a harmadik szakértői irat). Ebben már egyértelműbben nyilatkozik a szakértő arról, hogy az SRS-lámpa hibát jelent, és ez már az első szemlén is látható volt. Leírja azt is, hogy a hibakódok nem törölhetők a Mercedes memóriájából, bár ezzel kapcsolatban léteznek eltérő vélemények is.

Ha a hibakód nem törlődik, amíg a hiba fennáll, és az autót nem használták az adásvétel óta, önök is arra következtetnek, hogy már az átadáskor is megvolt a hiba? Talán igen, a szakvéleménybe mégis az került, hogy a hiba keletkezésének időpontja nem állapítható meg. Ez egyébként korrekt állítás, csak a per szempontjából nem ennek van jelentősége, hanem hogy 2014 márciusában is megvolt-e a légzsák betegsége, amikor Gábor szemet vetett a Mercedesre. Erre azért lehetett volna bátran következtetni.

Az elsőfokú bíróság újfent elutasította Gábor kereseti kérelmét, amiről a leiratot idén áprilisban kézhez is vette. Most már több mint négy év telt el a vétel óta, a Mercedes Vaneo közben tizenhat éves lett. Ebből tizenkét évig használták korábbi tulajdonosai. A kocsit a jobb oldalon fényezték, 80 ezer kilométer táján volt egy nagyobb beavatkozás rajta, és a jobb oldali légzsákkal bajok vannak. Azért ebből már egy képzetlen konteórajongó is körvonalazhat valamiféle előéletet.

Gábor most a második fellebbezésében bízik, ugyanis még egyszer nekiveselkedett. Nem neki áll a zászló ebben a perben, de erről nem kizárólag ő tehet. Mert bár Gábor jóhiszeműsége is kellett a súlyos helyzet kialakulásához, vastagon benne van a jogszolgáltatási rendszer hungarikuma, a lassúság és a szakértői tévedhetetlenség újratáplált mítosza. A pereskedés idegőrlő és nagyon lassú folyamat, ráadásul rettentően költséges. Éppen ezért éri meg a vásárlás előtt időt és pénzt szánni a tájékozódásra, átvizsgáltatásra, mert sokszorosan megtérül.

A cikk szerzője a DAS Jogvédelmi Biztosító jogtanácsosa.