Amikor ennyi rendőrt lát az ember egy helyen, még a szabályos helyre is félve parkol le. Komisz kölyök voltam, az én generációm félte a karhatalom dolgozóit, nem tisztelte. Nem tudom más hogy van ezzel, de fiatal koromban sokszor fordult elő, hogy a közlekedési pókerjátszmában szánalmas lapokkal a kezemben próbáltam nyerni. Hol a jogosítvány hiányzott a sorból, hol a műszaki vizsga igazoló pecsétje nem adta ki a párt, hamarabb akartunk a közlekedés résztvevői lenni, mint ahogy a feltételek engedték volna.
Ha jól emlékszem, még Zsiguli elől is menekültem Simsonnal, de inkább a kettes Golfok sziluettje rémlik a csibészkedések záróakkordjaként. A rendszerváltás éveiről van szó, a szocializmusban kikristályosodott ügykezelés és hozzáállás nem kényeztette el a magunkfajta problémákat. Azóta eltelt 30 év, megváltozott minden. Egész jó lapokkal kártyázom, és a rendőrbácsik is többnyire fiatalabbak nálam.
Szerencsére a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság által megrendezett motoros-, gépkocsizó járőr és karos forgalomirányító versenyen már jó eséllyel nem vehetett részt olyan rendőr, aki a földhöz csapta a sapkáját, amikor siheder koromban a szűk lépcsőn lekanyarodva megléptem előle az akkor még nem annyira felkapott Rózsadombon. A közutakon dolgozó rendőrök éves versenye ez, ahol szellemi és fizikai képességeiket mérik össze először megyei, aztán országos szinten. Négy helyszínen történt az erőpróba: KRESZ elméleti teszt, motoros ügyességi pálya, autós ügyességi pálya, forgalomirányítás a 11-es út egyik gonosz kereszteződésében.
A csapat fele elvonult a számítógépek mögé tesztet írni, én a motorosokkal mentem pályabejárásra. Minden rendőrmotoros kiképzőtisztje álmodta aszfaltra az emberpróbáló vonalvezetést. Megyei szinten elég vegyes képet mutat a rendőrmotor-állomány, de leszögezhetjük, hogy 300 kiló körüli gép mindegyik. Szlalom, hollandkapuk, labdás-köteles ügyességi feladatok voltak egymásra fűzve, kigyorsítási megkötésekkel. A szűk vonalvezetés szintén kihívás volt, mert a bukócsövek és oldaldobozok is nehezítették a pálya teljesítését. Egymás után hörrentek a motorok, csattant az egyes, surrogott a gumi. Egyre erősebben sütött a nap, mindenki az árnyékot kereste.
Hirtelen megjelent rengeteg tányérsapka a parkolóban, vége a KRESZ vizsgának, indultak az autók egy másik helyszínre, ahol már készen állt a rutinpálya és az időmérő kapu. Együtt vonult az összes egység, a forgalom biztosítását végző rendőr engem is besorolt utolsónak a konvojba. Pazar látvány, ahogy 200 méter rendőrautó együtt vonul, egészen addig élvezhettem a társaságukat, amíg fel nem kapcsolták a fényhidat, és elporoltak előlem. Ekkora halom rendőrautót nehéz eltéveszteni, könnyen megtaláltam a helyszínt. Időre kellett teljesíteni itt is a trükkös pályát, tolatással, szűk fordulókkal, precíziós megállással. Végre változott a nemek aránya, hölgyek is beneveztek a futamra, az egyetlen RS Octaviát is női kézre bízta a parancsnoka. A nap delelőre hágott, szokatlan volt a meleg.
Néhány versenyző produkciója után elindultam a harmadik helyszínre, ahol karos forgalomirányítás volt a feladat. A verseny legegzotikusabb részéhez értünk, mert ügyességi versenyt már biztosan látott mindenki villogóval, vagy anélkül. Kikapcsolt közlekedési lámpa alatt megrendezett forgalomirányítási küzdelembe ritkán csöppen az ember, nekem is ez volt az első. Joggal merül fel a kérdés: lehet-e objektíven pontozni egy forgalomirányító rendőr munkáját? Igen is, meg nem is. Négy kategóriába sorolták a versenyzők karos forgalomirányítását úgy, mint szakszerűség, forgalomdinamika, mozgáskultúra, egyéb kommunikáció.
A szakszerűség a szakmai színvonalat mérte, a karjelzések szabályosságát. Forgalomdinamikailag megfelelni a kihívásoknak már sokkal összetettebb feladat. Figyelni kell a fázisváltások ütemét, és összehangolni a kereszteződést megelőző lámpák által ütemezett forgalommal. Ne kelljen túl sokat várni egyik iránynak sem, a gyalogosok is biztonságban átérjenek, az össze-vissza kanyarodók se kaszálják el egymást. Nem olyan egyszerű feladat, ha jól kell csinálni. A mozgáskultúra teljesen szubjektív tényező, de nyilvánvaló különbségek láthatók.
Egy dolog biztos, a nők sokkal határozottabban vezényelték a 11-es út forgalmát, adódhat ez a nemi különbségek miatt magukra húzott védelmi funkciókból. Kecses mozdulataikból sokkal markánsabban villant ki az összehúzott szemöldök, ha valamelyik autós belezavarodott a kottába. Utolsó kategóriába tartozik minden egyéb kommunikáció, szabálytalankodókkal szembeni reakció, beszéd, síp használata.
A közlekedés résztvevővői voltak a verseny vesztesei. Félelmetes, hogy mennyire fogalmunk sincs a rendőri karjelzésekről. Minden versenyzőt legalább kétszer megtáncoltatott valamelyik sofőr, mert logikából sem tudták összerakni a kereszteződés közepén sztendápoló rendőr jelzéseinek jelentéstartalmát. Vagy az oktatás volt régen és/vagy nem elégséges, vagy ennyire leblokkolnak a sofőrök, ha rendőrt látnak az út közepén. Valamit érdemes lenne kezdeni a helyzettel, mert amit láttam, attól elképedtem. Hét ágra sütött a nap, hirtelen lett meleg az aszfalton.
Miután minden helyszínen az összes nevező megmutatta, miben jó, újra összeverődött a csapat, hogy elinduljunk az ebéddel összekötött díjkiosztóra. Most már ügyesebb voltam, nem én zártam a sort, főnök lehettem azon négy kilométeren.
Néztem a fáradt embereket, ahogy ebédeltek, beszélgettek, ugratták egymást. Talán ez volt az év második igazán meleg napja, a hirtelen jött napsütés jó néhány arcot rákvörösre égetett, az enyémet is. Ha egy valós idejű képszerkesztő programmal kicseréltem volna a ruhájukon lévő Police és Rendőrség feliratokat bármelyik cég nevére, nem vettem volna észre a változást. Ott és azok az emberek pont olyanok voltak, mint bármelyik kollektíva egy csapatépítő verseny első napján. Azért elsőn, mert a második általában már fájni szokott.
Nyilván mindenkinek van legalább egy horrortörténete az intézkedő rendőrökkel kapcsolatban, biztosan vannak túlkapások, felesleges retorziók. A leszerelési hullám és a kontraszelekció dacára egészséges értékrenddel rendelkező emberekkel ismerkedtem meg, picit beleláttam az életükbe, higgyék el, nekik sem könnyű. Ha elfogadnak egy tanácsot, rendőri intézkedés esetén az udvariasság, egy kedves szó nagyon sokat segít az ügymeneten. Pici odafigyelés, és nem lesz annyira fából az a kabát.
