Újszerű Ford tetősérüléssel, márkakereskedésből
A bizalom kulcsfontosságú az autóvásárlás folyamatában, főleg akkor, ha használt járműről van szó. Sokan tartanak a használtautó-vásárlás buktatóitól és elkerülik a rafinált nepperek lerakatait. Egy márkakereskedésről nehezebben feltételezzük, hogy ott is átverhetik az embert. Imre elképesztő autóvásárlási története a Gombos ügyet követően tovább rongálja ezt a mítoszt.
Imre egyéni vállalkozó, villanyszerelési munkákkal foglalkozik. Máskülönben talán ki sem derült volna az az átverés, amit elkövettek vele szemben egy Veszprém megyei Ford márkakereskedésben. A cége számára keresett megbízható munkagépet, így választotta végül a kétliteres TDCi Ford Custom kisteherautót.
Mivel a kereskedésben éppen nem volt ilyen Ford raktáron, Imrének megmutatták a bemutatóautót, amellyel mentek is egy próbakört. Ezt a kisteherautót a kereskedés munkatársának tájékoztatása szerint saját részre helyezték forgalomba. A fogalomba helyezést követően a kereskedés vezetője használta, és próbautakra vették elő. Amikor Imrének is megmutatták, körülbelül 6100 kilométer volt benne.
Mivel a kereskedésre előre jelezte, hogy Customöt a futott kilométertől függetlenül a garanciaidő hátralévő részét leszámítva az új autókéval egyező garanciális feltételek adják át, Imre úgy döntött, megveszi. Vonóhorgot és tetőcsomagtartót is rendelt hozzá, és megegyezett az 5,3 millió forintos árban a kereskedéssel. Ezért a pénzért, a szerződés értelmében 6100 kilométert futott, sérülésmentes autót kellett kapnia.
Minden rendben ment, a Fordot lízingkonstrukcióban, a kereskedésen keresztül megfinanszírozták, és nem sokkal később Imre át is vehette, ám a vonóhorgot és a tetőcsomagtartót nem szerelték fel rá az átadás előtt. Az előbbit egy hónapon belül pótolták és le is vizsgáztatták az autót. A tetőcsomagtartó viszont még ekkor sem került fel, mert ehhez karosszérialakatossal is kellett volna egyeztetni, ami elnyújtotta volna időben a vonóhorog felszerelését is.
Imre maga kezdett (volna) neki a tetőcsomagtartó felszerelésének, azonban észrevette, hogy az autó tetejét rozsdapöttyök borítják. Az első gondolata az volt, hogy a műhelyben szikrával járó munkát végezhettek a Custom közelében, és előtte nem takarták le a karosszériát. Utána az is feltűnt, hogy a tetőcsomagtartó rögzítési pontjain lévő kupakok széle jobb oldalon festékes, a jobb oldali középső és hátsó helyeken. Ekkor Imre rájött, hogy ezen a kocsin valamit vágni kellett, mert további vizsgálódások után elég jól látszott a jobb oldalsó borítóelem (tolóajtótól hátrafelé) javítási nyoma.
Imre azonnal állapotfelmérésre vitte az autót, ahol megerősítették, hogy már javították, ráadásul olyan minőségben, hogy Imrének az általa megkeresett, komoly karosszériaműhelyben nem is adtak árajánlatot, mivel nem tudták vállalni a Ford elemeinek megfelelő minőségű helyreállítását. A független, karosszériajavítással és biztosítókkal szerződött műhely vezetője szerint eleve rossz technikával bontották meg a cserélendő elemnél a karosszériát.
A tetőlemez normál, gyári festékréteg-vastagsága 90 mikron körüli, a kocsi bal oldalán is hasonló értékek mérhetők 88-115 mikron között. A jobb hátsó részen viszont több helyen 200 feletti, egy helyen 248 mikront mutatott a készülék.
Kiderült tehát, hogy a hatezer kilométert futott Fordot valamilyen komolyabb sérülés érte korábban, majd szakszerűtlenül javították meg. A tolóajtó szigetelése sem megfelelő, a lemezek időjárásnak való ellenálló képessége és tartóssága csökkent, esztétikailag is csökkent az autó értéke.
A Ford lekérdezhető állapotlapján nincs semmi nyoma a sérülésnek, és a javításának. Ezt tehát eltitkolták Imre elől.
Ő természetesen kártalanítást kért a kereskedéstől. Az ember azt gondolná, hogy miután kiderül egy ilyen hiba, a kereskedő minden erejével igyekszik rendezni az ügyet. Ehhez képest Imre írásos megkeresésére egy darabig semmilyen válasz nem érkezett, senki nem kereste a kereskedéstől, pláne nem a kereskedés vezetője.
Imre nem adta fel, személyesen is egyeztetett a céggel, ahol elismerték, hogy náluk javították az autót. Türelemmel várta a megegyezést, kérte, hogy cseréljék ki az autót egy másikra, mert ezt nem lehet tökéletesen eredeti állapotúra javítani.
A kereskedés azonban csak azzal a feltétellel cserélte volna ki a Fordot, ha előbb Imre leadja náluk, és majd ezt követően valamikor, közelebbről meg nem nevezhető időpontban be fognak szerezni neki egy másikat. Ez a megoldás természetesen elfogadhatatlan volt Imre számára, hiszen vállalkozását nem teheti parkolópályára amíg vár az új autóra. Arról szó sem esett, hogy bérautót biztosítanának számára a kieső időre.
Egy idő után minden kommunikáció megszűnt Imre és a márkakereskedés közt, a cég a jelek szerint egyáltalán nem keresi a megoldást. Mivel Imre úgy érzi, a cég megszegte a vele kötött szerződést, pert fog indítani a kereskedéssel szemben. Ez sem lesz fáklyás menet. A lízingkonstrukció miatt Imrének meg kellett kérnie a finanszírozó bankot, hogy engedményezze rá a jótállásból eredő követelés érvényesítését, mivel jogilag nem ő a Ford tulajdonosa. Ilyenkor ténylegesen a banknak, és nem a lízingbe vevőnek van olyan jótállási/szavatossági igénye, amelyet érvényesíteni lehet az eladóval szemben.
Megkérdeztük a Ford importőrét
Az ügyben megkerestük a Ford hivatalos magyarországi importőrét is. A cég szerint a márkakereskedés ugyan valóban nem adott mindenre kiterjedő tájékoztatást a kisteherautó eladásakor, de ennek részben az az oka, hogy a tető korábbi sérüléséről nem tudott az az értékesítő, akivel Imre, a Ford Custom gazdája megállapodott. Az importőr szerint a magyar előírások alapján az új autók fényezésének rétegvastagsága 300 mikronig gyárinak tekinthető, ennek ellenére a márkakereskedés többféle megoldási javaslattal is előállt az ügy rendezése érdekében. Ezek közül fényezés javításának lehetőségével Imre nem kívánt élni, pedig a munka idejére csereautót is kapott volna. A tetősérült autó kicserélése lett volna a másik megoldás, ez utóbbit a Ford egy új, Imre által kiválasztott, azonos felszereltségű Custömmel oldották volna meg, melynek árába beszámították volna a mostani autó már kifizetett árát és nem vették volna figyelembe azt sem, hogy Imre már 3 ezer kilométert megtett a tetősérült és rosszul megjavított Forddal. Imre nem jelent meg az autó átvételére. Érdekes részlet, hogy a Ford rendszere nem tárolja az autók karosszériajavításait és sérüléseit, csak a karbantartásokat. A sérülésekről szóló információk a finanszírozási lapokon sem szerepelnek és ezeket csak az autók előző tulajdonosának beleegyezésével adhatják ki harmadik félnek (ennek a kitételnek nincs jelentősége, hiszen az autó előző gazdája a kereskedés). Az importőr szerint a márkakereskedés az ajánlatát február 25-én írásban is megtette, melyet Imre írásban elutasított. A kereskedés többször egyeztetett vele telefonon is.
Imre azért utasította el a javítást, mert nem hitt abban, hogy miután ez az első alkalommal nem sikerült tökéletesen, másodszor majd sikerülni fog. A visszavásárlás feltételeit pedig azért nem találta megfelelőnek, mert aszerint az árkülönbözeten felül további költségei keletkeztek volna például a finanszírozás lezárása miatt, de más feltételeket sem érzett elfogadhatónak. Például azt, hogy az autót le kellett volna adnia, mielőtt megkapja a másikat, hogy ne nőjön a futásteljesítménye.
A bank válaszra sem méltatta a megkeresést, noha igazolhatóan átvette a levelet. Így hát Imrének muszáj a lízingcég képviselőjeként fellépnie és ekként kérnie az autó cseréjét. Mást nem is nagyon tehet, mivel az árleszállítást és az elállás jogát csakis a lízingcég kezdeményezhetné. Az új polgári peres eljárási szabályok ettől függetlenül is gondoskodnak arról, hogy senkinek ne legyen könnyű a dolga a perindításnál. Olyan formai hibák miatt utasítanak vissza kereseteket a bíróságok, amelyeknek semmi közük az ügy lényegéhez, például a képviselő ügyvéd telefonszámának hiánya is ezen okok közé tartozik.
Imre természetesen nem akar pert, vállalkozóként éppen jobb dolga is lenne annál, hogy bíróságra járkál, a kiesett idejét ugyanis nem téríti meg senki. Más módon ugyanakkor nem boldogul a márkakereskedéssel. Hajlandó lenne értékegyeztetéssel, ráfizetéssel cserélni az autót, de erre sem kapott eddig lehetőséget. Az új autóra adott kedvezmény mindössze 3 százalék lett volna, a felajánlott cserautó pedig egy olyan típus, amellyel Imre nem tudott volna dolgozni, ráadásul pár napon belül vissza kellett volna adnia.
Az ügy különlegessége, hogy miután Imrét át akarták verni, még neki kell minden követ megmozgatnia, hogy orvosolják a vele szemben elkövetett jogsértést.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
