Rulettkerék: mi lett a Volvóval?

Használtautós tartalmak a kezdetek óta vannak a Totalcaron, hiszen mi is látjuk, hogy évek óta stabilan tíz, Magyarországon eladott autóból kilenc használt. Cikkeinkkel, műsorainkkal, és sorozatainkkal szeretnék megmutatni a téma minden összefüggését, sőt, sokszor belevágunk a kalandba, amit használtautó-vásárlásnak és fenntartásnak hívnak. Éppen ilyen kaland a Rulettkerék című sorozat is. Mottója összesűrítette szándékainkat: "Megvesszük, amit te nem mersz".

 Az ötlet Csikós Zsolté, aki így emlékszik a kezdetekre:

Lefektettünk néhány alapszabályt is, hogy az egyes Rulettkerék-évadok igazán gördülékenyek, fordulatosak, vagyis az Totalcar közönsége számára végig élvezhetőek és hasznosak legyenek. Ezek, illetve az eredeti koncepció végül nem feltétlenül úgy valósultak meg, ahogy Zsolt megálmodta, ám az érdekes és kockázatot ígérő autókra épülő sorozatot sokan szerettétek.

A Rulettkerék házigazdái pénzt kaptak, majd vettek egy izgalmasnak ígérkező autót. Használni kezdték, és közben a nyilvánvaló hibákon túl a kevésbé nyilvánvalókat is felderítették, illetve javították, vagy végszükség esetén megkeresték a megfelelő szakembert a hibák elhárításához.

Néhány hét, vagy hónap múltán általában használhatóvá váltak a Rulettkerék-autók, jöhettek a kalandok. Rengeteg jártunk más országokban, hosszan hajtottuk őket autópályán, sőt, versenypályán, végül eladtuk, illetve elárvereztük mindet, így kialakulhatott egy kép arról, hogy jól választottunk-e, hogy valóban léteznek-e olcsó, de mindenki számára elérhető megoldások a gondokra, és persze az is, hogy mindez mennyi időt harap ki az öreg autó gazdájának életéből, végül, hogy ezt mennyire kompenzálja az eladási ár. 

Mivel Zsolté volt az ötlet, ő pörgette meg először a Rulettkereket. Kis tétben játszott, 150 ezer forintot kapott, hogy megtalálja a megfelelő autót. Eleinte Fiat Tempra S.W.-t, Renault R21-est, Mitsubishi Coltot, Citroen AX-et nézegetett. A Hahu böngészése közben azonban elhangozott az infó a szerkesztőségben, hogy a Volvo kivinne pár embert a néhány héten belül esedékes, németországi, veterános kiállításra, a Techno Classicára. Sőt, a Volvo ott, Essenben ünnepelte a 780-as típus harmincadik születésnapját is. Zsolt fejében ekkor már körvonalazódott a gondolat, sőt, az a bizonyos nagy cél is: Volvót kell venni, hogy azzal tegye meg az 1250 kilométeres utat a kiállításig.

A keresgélés ennek függvényében folytatódott tovább, és a választás végül egy 1984-es Volvo 740-re esett, 2,4 literes, sorhatos Volkswagen LT dízelmotorral. 140 ezer forintért került Zsolt nevére az öreg svéd, így kezdődött a Totalcar emlékezetes kalandja, amellyel szerettünk volna szerethető szenvedéstörténetet mutatni arról, hogy mit kezdünk egy filléres használt autóval, ha elég nagy a mozgásterünk és a tettvágyunk.

A cikkek minden stációt pontosan mutattak meg. A vásárlás után javítások sorozata következett. Csík a házuk udvarában javítgatta a fényezést, viszont cserébe az autó rengeteg élményt okozott, mivel - a nagy célt teljesítve - tényleg eljutott vele Essenbe, különösebb műszaki probléma nélkül. Azt a 3-4 hónapnyi történést, élményt, helyenként szenvedést, amíg aukcióra nem került Vasfog, lehetetlen pár sorban összefoglalni, ezért ha valaki bővebben kíváncsi rá, itt hagyom az első részhez vezető linket.

A Volvón kívül egyébként még másik négy autó is szerepelt a Rulettkerékben, Vasfog után a Fiat következett, majd a Mercedes, aztán az Audi, és a Peugeot zárta a sort. Persze mindegyik Rulettkerék jóval többről szól, mint amit leírtam a fenti pár sorban, ez csak a dolgok menete. 

Mi történt azóta a Vasfoggal? Licitre bocsátottuk, amelyet Miklós nyert meg. Három évet töltött nála és családjánál az autó, ennek nagyjából a felében volt üzemképes - amikor nem volt az, az a műszaki vizsga hiánya miatt volt, vagy mert éppen darabokra szedve állt Vasfog, és várták a javításához szükséges alkatrészeket. Ez elég brutálisan hangzott az e-mailben is, az meg még inkább, amikor a volt tulajdonos elkezdte sorolni, hogy miket kellett megjavítani.

Miklós szerint az egyik fő baj az volt, hogy rettenetesen rozsdás volt a karosszéria alja. Ezt már Vasfog megvásárlásakor is gyanította, mert a vezetőülés kissé mozgott - a rohadó padló miatt. A rohadás a későbbiekben is gondot jelentett a családnak, és nem csak a mozgó ülés miatt, bár ezt akkor még nem tudták. A Volvo folyamatosan beázott, eleinte a tetőablakra gyanakodtak, mert az sem működött teljesen jól az elejétől fogva, de ezt a problémát egy kis WD40-nel tökéletesen orvosolták. Ennek ellenére továbbra is beázott az autó, és csak évekkel később, 2018-ban derült ki a lakatosnál, hogy igazából miért is: a kétoldali taposólemez és sárvédőív találkozásánál elrohadt, és az oda befolyó víz szépen becsorog az utastérbe, közben természetesen a szőnyeget és a padlót is eláztatja.

Egyébként az első nyáron (2015-ben) Miklós nagyobbik fia folyamatosan használta a 740-est, mindennap járt vele Budaörsről Újpestre, edzésre. Ha éppen meg nem volt nála az autó, Miklós is szívesen ült bele. Sőt, levelében azt írta, hogy

Az ősz beköszöntével az idő egyre hidegebbre fordult, emiatt az autó is egyre nehezebben indult be. Mint utólag kiderült, ezért az izzítógyertyák voltak a felelősek, pontosabban az, hogy egyik sem működött. Ezek cseréjével aztán ismét jó lett a Volvo, de azért voltak még problémák, például az intenzív olajszivárgás. Nem sokkal később, 2016. januárjától áprilisig hosszú hónapokat töltött szervizben a Vasfog.

Négy hónap alatt rendbe rakták a fékeket, de ezen felül finoman szólva sem volt rövid a lista, amit Miklós küldött. Ki kellett cserélni a munkahenger dugattyúkat, a vezérlést, a kézifék hátsó dobja alatti szerkezetet - mivel teljesen széthullott - és az automata szívató hőpatront is, ebből állítólag az utolsó darabot rendelték meg egy svédországi raktárból. Ezenfelül az olajpumpát és tömítést, a futóműben egy-két szilentet, és a szervószivattyú tartókarjának szilentjeit is ki kellett cserélni - persze csak miután meghegesztették, mivel az is el volt repedve. Sajnos még itt sem ért véget a lista, a kuplung is túlesett egy komplett felújításon, átmosták a váltót és a difit, olajat cseréltek, felújították a porlasztócsúcsot és az adagolót, állítottak a szelephézagon, illetve a felső toronycsapágyak gumirészéhez is szereztek új alkatrészt bontóból, mivel az is meg volt repedezve.

Mindezek ellenére úgy tűnt, megérte a hosszas szervizelés, mivel Miklós nagyobbik fia nyáron gond nélkül tudta használni az autót, még a Balatonra is elmentek vele. Őszre azonban lejárt a műszaki, így a Volvo ismét parkolópályára került, ez alkalommal több mint egy évre.

2018 tavaszán aztán a család elhatározta, elviszik lakatoshoz, és amennyire lehet, rendbe szedetik a karosszériát. Azonban ezt csak úgy vállalták el, hogyha Miklósék szedik szét a komplett belteret, így az új családi projekt a Vasfog kibelezése lett. Mivel ez nem a műhelyben történt, értelemszerűen az autót még el is kellett juttatni oda, ez úgy nézett ki, hogy Miklós a pótkeréken ülve gurult át a lakatoshoz. Sajnos erről nincs kép, de a többi nagyrészt a nem mindennapi út előtt készült.

Amint visszakapták, Miklós fiainak ismét volt egy használható autója, ez azért sem volt rossz, mivel idő közben a kisebbik fiú is megszerezte a jogosítványát, így a Vasfog duplán elláthatta azt a feladatot, amiért eredetileg megvásárolták. 2018 őszére aztán egyre kellemetlenebbé vált a hidegindítás, mivel kicsit akadozva járt az autó, ráadásul iszonyatosan füstölt.

Novemberben végül eladták, 80 ezer forintért vásárolta meg egy cég. A Milóséknál töltött időszak alatt összesen kb. 10 ezer kilométert ment az autó, ennek nagy részét az első nyáron tették bele. Pozitívum, hogy a sok gond ellenére is csak egyszer kellett menteni, akkor is azért, mert az üzemanyagszint-mérő többet mutatott, mint amennyi valójában volt a tankban. Természetesen ez a probléma egy rövid vontatás és tankolás után megoldódott.

Miklós mondhatni keretbe foglalta nekem küldött levelét, az első és utolsó mondatával elég lényegre törően összefoglalta Vasfog vásárlásával, illetve náluk töltött időszakával kapcsolatos gondolatait:

A Miklóst követő tulajdonos egy második autóra vágyott, a meglévőben is teljesen ugyanilyen, Volkswagen LT motor volt. Sajnos Vasfog nála, illetve a cégénél töltött élete nem volt túl hosszú, mivel egy autópályázás alkalmával eltört a vezérműtengely. Ezen a ponton ért véget Vasfog földi pályafutása. Elbontották, de motorja még most is megvan.

Azontúl, hogy az öreg Volvo 740 az első rulettkerekes autó volt, most abban is elsőséget élvez, hogy története felidézésével indul az idén húszéves Totalcar örökségvédelmi programja, a Totalcar Heritage. Sorozatunkban először a Rulettkerék-autókról, illetve az utóéletükről olvashattok, később viszont további emlékeket idézünk fel és megpróbáljuk megmutatni az újság történetének korábbi fontos ügyeit, illetve ezek folytatását.

Továbbá, ha van olyan autó, ügy, vagy szereplő amelyről vagy akiről szívesen olvasnátok a TC Heritage-sorozatban, írjatok nekünk "TC Heritage" tárggyal, és mi újra felvesszük a szálakat. Akkor is írhattok, ha esetleg nálatok landolt az egy korábbi tesztautónk - a rendszámok a kezdtek óta szerepelnek a fotóinkon - vagy közvetlen-közvetett érintettek voltatok egy közügyben, és tudnátok mesélni a folytatásról.