Két baleset, egy lerobbanás: az öthengeres Rulettkerék-autó kalandjai

Rulettkerék: mi lett a Fiattal?

2020.06.16. 15:00

A 740-es Volvo utóéletének feltárásával méltó búcsút vettünk az első Rulettkerék-autótól. Mint kiderült, Vasfog egy vezérműtengely-törés és számos egyéb, élettel összeegyeztethetetlen probléma miatt bontóba került. A második Rulettkerék főszereplőjéről nem kell gyászjelentést közölnünk, az 1996-os Fiat Marea 2,0 20V nemrég tette meg 100 ezredik kilométer azóta, hogy elhagyta a szerkesztőséget. Pedig Gergely csak egy mindennapi használós hülyegyerek autónak vette. Az ő történetével folytatjuk a Totalcar Heritage sorozatot.

Rulettkerék című használt autós kalandsorozatunk 2015-ben indult és öt évaddal jelentkezett eddig. Amikor kitaláltuk, azt terveztük, hogy 200-250 ezer forintonként felfelé ugrálva válogatunk majd a kínálatból, ezzel bemutatva a piac különböző - alsóbb - szegmenseit. Az autók gazdái a szerkesztőség tagjai voltak, ők pörgették a Rulettkereket hónapokon át és reménykedtek, hogy nem lesz túl sok a nulla a játék végén. Az egyes évadok házigazdái gondozták, javították és használták autóikat, rengeteg fontos tapasztalatot szereztek és adták át nektek, végül elárvereztük vagy eladtuk mindet.

Talán még izgalmasabbá tette az amúgy sem kockázatmentes vállalkozásokat, hogy a vásárlás-javítás-eladás folyamaton felül minden autó esetében tettünk egy erős vállalást. Kihívást kerestünk az autóhoz és megpróbáltuk teljesíteni vele.

Két hete indított új cikksorozatunkban, a Totalcar Heritage első epizódjában felidéztük, hogy Csikós Zsolt egy 31 éves Volvo 740-et vásárolt, feljavította az állapotát és el akart vele jutni egy németországi veterános kiállításra, a Techno Classicára. Terve sikerült, de nem volt minden zökkenőmentes.

A Vasfognak keresztelt öreg Volvóra végül Miklós csapott le az első évadot lezáró árverésen, aki fiának szánta az autót. Sajnos bőven volt baj a 740-nel, új gazdái számtalan órát töltöttek a javításával, emiatt hosszú időn keresztül nem is tudták használni. Ennek ellenére rengeteg szép emlék fűződik Vasfoghoz, ami nem utolsósorban megszolgálta eredeti célját: Miklós két fia is megtanult rajta vezetni.

Megvesszük, amit te nem mersz - így hangzik a Rulettkerék-sorozat mottója. Ennek a volvóshoz hasonlóan a második évad is megfelelt, mert mozgatórugója talán még az elsőnél is meredekebb volt. Stump András elhatározta, hogy választott autóját alaposan rendbe rakja, lábon kiviszi Németországba, ahol autóval tíz perc alatti időt megy a Nürburgring nyílt napján.

Őrültség vagy sem, Bandi ehhez a célhoz tartva magát kezdett autóhirdetéseket nézni, viszont az eredeti koncepció, illetve az alapszabályok már változtak - mint egyébként mind későbbi Rulettkerék-autónál. Az eredeti játékszabályokat követve a Volvo eladási árához (333 333 forint) képest kellett volna ugrani egyet a következő körben, viszont ez végül nem így történt. Ennek egyszerű oka van: ígéretes kategória maradt volna ki, a negyedmillió forintos autóké. Így András pont 250 ezerért keresgélt.

A kettőötvenes keret betartásán túl fontos volt még, hogy kézi váltós és benzinmotoros legyen a kiválasztott. Na meg persze egy kisebb (vagy mint utólag kiderült, inkább nagyobb) javítás, helyreállítás után az autó teljesíteni tudja a 10 perces időt a Nordschleifén. Ez utóbbi szempont miatt elengedhetetlen volt a gyorsaság és a viszonylag kis súly, ezért András fel is állított egy tömeg/lóerő listát, amelyen rangsorolta a potenciális jelölteket.

A listára olyan autók kerültek fel mint, a Peugeot 205 GTI, Citroen Saxo VTS, a Renault Clio 16V, a Ford Fiesta XR2, illetve Escort XR3, 2-es és 3-as Golfok, az Astra GSi, a Calibra, az E34-es BMW, a Suzuki Swift GTI, a Fiat Bravo HGT, és a többi. Ezeknek az autók nagyjából megfeleltek Bandi elvárásainak, igaz, egy részük - normális állapot esetén - drágább volt az elképzeléseinknél.

Amikor eljött a tényleges autóvadászat ideje és Bandi már eljárt autókat nézni, javarészt a fenti listán szereplő típusok közül válogatott, azonban a napokig tartó hajsza eleinte nem járt sikerrel. Az egyik kiszemelt nem fért bele a keretbe, a másik sokkal rosszabb állapotú volt, mint a hirdetésben, de még a tökéletes választásnak tűnő Alfával is akadtak váratlan gondok. Végül azonban csak meglett az eredménye a többnapos vándortúrának, Bandi és Vályi Pista rátaláltak egy 1996-os Fiat Marea HLX-re. 1200 kilós súlyához 150 lóerő párosult, így megfelelt a tömeg/LE preferenciának, emellett friss vizsgás volt, és ép volt a kasznija is. Ezt olvasva tökéletes választásnak tűnhet a Fiat, de volt vele két apró gond, ami szembement a játékszabályokkal: a 99 ezer forintos, vagyis nagyon szerény vételára, illetve működésképtelensége.

Szabályok ide vagy oda, az öthengeres, húszszelepes Marea lett a második Rulettkerék-autó, és egyben a Totalcar egyik fényes projektje is. András rengeteg munka árán rendbe hozta, sőt, a dübörgő hangú, öthengeres Fiat még gyorsabb is lett, mint a vásárlást követő újraélesztéskor. A projektgazda így emlékszik vissza:

Imádtam. Meg sokszor utáltam is, a temérdek szerelés miatt. Olasz volt, na. Ha felidézem, amikor az öthengeres ordenáré, rekedt üvöltésétől visszhangzottak a nyirkos Nordschleife-menti erdők, még ma is feláll a szőr a hátamon.

A Marea-széria persze - ahogy az első is - tömve volt élményekkel, szenvedéssel és izgalmakkal is, hogy sikerül-e a végső cél teljesítése. Ezekről bővebben itt olvashatsz, illetve kár lenne kihagyni a szenzációs, közel negyedórás promóciós videót, ami kétségkívül elősegítette a Marea eladását:

Ahogy minden rulettkerekes autót, végül a Mareát is elárvereztük. Az árverés sajnos nem zajlott olyan zökkenőmentesen, mint a Volvo esetében, ugyanis az első körös aukció során több olyan licit is érkezett, amely végül nem volt komoly. Egy licitnyertes utólag tájékoztatott minket, hogy mégsem tart igényt az autóra. Az egyik nem gondoltam komolyan tét a 455 555 forintos volt, amiért első körben elkelt (volna) a pályanapot megjárt Fiat, majd kaptunk még egy pofont: második helyezett licitáló is jelezte, hogy csak poénból tett ajánlatot, nem fizet az autóért. Ez akkor baromi sok kellemetlenséget okozott, de ha ez nem így történik, akkor nincs második körös, zárt aukció sem, és nem került volna mostani gazdájához, Gergelyhez a Marea.

Gergely 2011-ben szerzett jogosítványt, és az apjától átvett Suzukival kezdte autós karrierjét. Akkoriban még Pesten lakott és nem volt számára kifejezett létszükséglet sem a jogsi, sem az autó, csak szórakozásból vezetett. Három évvel később, 2014-ben viszont egy költözés miatt változott a helyzet, ugyanis munkája miatt jelentős távot kellett megtennie, és ahogy sokaknak, neki is az autó jelentette erre a legegyszerűbb megoldást.

...minden hétvégén hazajártam, és a Suzuki ezt nagy étvággyal, de nulla vezetési élménnyel hálálta meg. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy kéne valami kocsi, amiben van bugi.

A szempontok között szerepelt, hogy legyen benne erő, és ha szükséges, Gergely is meg tudja bütykölni, tehát ne legyen túl bonyolult. Mindenképp benzines autót akart, és az sem jelentett túl nagy bajt, ha sokat eszik, hiszen csak egy-két évig tervezte használni, mondván, ezalatt kiéli vágyait.

Eleinte nézegetett Octavia RS-eket, BMW E36 20i-ket, aztán rábukkant a Rulettkerék-cikkekre, és a Marea mellett az előző opciók halványulni kezdtek. Ennek ellenére nem licitált az első árverési körben, de volt akkora szerencséje, hogy a második próbálkozásunk során lecsapott az autóra: 405 ezer forintért vitte el.

Gergely szinte kizárólag a Rulettkerék-cikkek alapján döntött - amelyek valóban elég pontosan dokumentálják a Marea állapotát. Nem nézett utána a típusnak, de elment megnézni az autót, amikor lehetett. Bár a nyilvános megtekintésre késve érkezett és csak az anyósülésen ülve passzív-tesztelte a Mareát, így is megtetszett neki.

A második Rulettkerék-évad autóját az első perctől kezdve sportosan használta, Gergely tényleg kiélte rajta magát.

A 76 ló után a 150 olyan volt, hogy azt nem felejtem el soha. Az újszülöttnek minden vicc új, én meg nem vezettem hasonló kocsit azelőtt, szóval igen, 150 ló fénysebességre képes erő volt.

A csúcsmotoros családi Fiat egyszer-kétszer megsínylette fénysebességre képes erejét. Az első alkalommal két héttel azután, hogy új gazdájához került. Gergely egyik pécsi haverjának akarta megmutatni új szerzeményét, és mivel ez egy téli nap volt, azok közül is az ocsmányabb, az útviszonyok nem voltak a legmegfelelőbbek. Köd, fagyott aszfalt, minden ami kell, és persze jött egy kanyar. Ekkor született meg Gergely első fényképe az autóról:

Az igazi problémát a kanyaron kívül a sár jelentette, abban akadt meg az autó kereke, és ettől dőlt az oldalára. Szerencsére személyi sérülés nem történt, cserébe Gergő egyből kapta az ívet, hogy meglett az erős autó, aztán nem bírtál vele. Ő nem vette fel az ilyesfajta kritikákat, sőt, a történtek napos oldalát nézte: végre tüzetesen át tudta nézni a Marea alját. A gyors átvizsgálás után barátja is helyszínre érkezett, akivel visszafordították az autót és a karosszériát is szemügyre vették. Törött ablakokon és behorpadt ajtókon túl mást sérülést nem találtak.

Másnap gatyába rázásként elvitte egri rokonaihoz a Fiatot, hogy adjanak neki két új ajtót, aztán hadd menjen. Ha már lakatosnál volt a Marea, pár apróságot is megcsináltatott rajta, így szinte jobb lett, mint új korában. Gergely egyetlen dolgot sajnált nagyon: iszonyatosan megfázott ezen az úton, hiszen a Pécs-Eger távot ablakok nélkül kellett megtennie, -5 fokban. A Rulettkerék-Marea első  balesete simán helyet kaphatott volna a Gyónásblogban is.

Az ezt követő bő egy évben nem kellett semmit javítani, csak egy olajcserén esett át. Pedig gazdája használta rendesen:

Észszerű kereteken belül nem kíméltem, mert eleve az volt a terv, hogy kinyomom a szemét és megy a levesbe.

A következő baleset munkába menet történt. Gergely az M1-es autópálya belső sávjában, óriási forgalomban haladt 120-szal, amikor utolérte őt egy Audi. Nulla követési távolság és vad villogások közepette igyekezett tudatni vele, hogy húzódjon le a fenébe. Ezalatt egy 90-nel robogó kamion a külső sávból váltott a belsőbe, természetesen ezzel egy halom autót fékezésre késztetve. Így a belső sávban lévők a baleset elkerülése érdekében mind rátapostak a fékre, szerencsére Gergelynek is sikerült lelassítania, azonban a mögötte lévő audisról már ez nem mondható el, beleszaladt a Fiat hátuljába.

Ezután lehúzódtak a leállósávba felmérni a károkat, de nem töltöttek betétlapot, és rendőrt sem hívtak, ugyanis az Audi német tulajdonosának nagyon sietős dolga volt, nem pazarolt időt az előbbiekre. Helyette Gergely kezébe nyomott egy 100 euróst. Erre Gergely: ennyi nem lesz elég. A balesetet okozó audis egy újabb százassal toldotta meg az előzőt, majd egy rövid We are done mondattal elköszönt, visszaült autójába és elhajtott. Másnap Gergely ötezer forint értékben végzett javításokat a törött lökhárítón, így autója ismét sérülésmentes állapotba került.

Egyik balesetet követően sem kellett vontatni az autót, erre az első lerobbanáskor került sor. Gergely szerint a Fiat motorja hideg időben nagyon nehezen érte el az üzemi hőmérsékletet, viszont ha meleg volt odakint, folyamatosan túlmelegedett a motor is. Eleinte nem szentelt túl sok figyelmet a problémának, viszont egy pesti araszolás alkalmával - amikor a vízhőfok-mutató már bőven a piros tartományt verdeste - gőz tört elő a motortérből. Gergelynek mindenki azt mondta, hogy hengerfejes lett az autó, ő pedig kezdett beletörődni a helyzetbe, azonban kapott egy tippet, hogy cserélje le a kiegyenlítőtartály kupakját. Végül ez lett a megoldás, mert kiderült, hogy a régi alkatrész rugói elgyengültek, emiatt nem volt nyomás a hűtőrendszerben, így alacsonyabb volt a forráspont is, mint eredetileg. Később még a termosztátot is ki kellett cserélni a rendszerben, de onnantól kezdve nem volt több gond a Marea hűtésével.

A masszív igénybevétel miatt cserélni kellett még az első lengéscsillapítókat, illetve fel kellett újítani a bal oldali féltengelycsuklót is. Ezek azóta hibátlanul működnek, a fékkel viszont több szenvedés volt. Gergely egyszer arra lett figyelmes, hogy nem fog a Marea jobb hátsó féke, ezért több javítási kísérletet is tett, mindhiába.

Később, egy hirtelen fékezésnél tönkrement az ABS-kocka is, mégpedig úgy, hogy a bal első fék megszorult. Így, hogy már sem a bal első, sem a jobb hátsó fék nem működött megfelelően, muszáj volt orvosolni a problémát. Az ABS-kocka és a fékfolyadék cseréje után ismét rendben volt minden. Ezeken, illetve a szelepfedél-tömítés, féktárcsák és betétek, illetve 8000 kilométerenkénti olaj-, valamint a szűrők cseréjén kívül más teendő nem volt a második Rulettkerék-autóval.

Gergely időközben feketére fényezte a Mareát. Előtte gondosan lecsiszolta az eredeti, eléggé megviselt fényezést, majd lefújta. A végeredmény nem lett tökéletes, de ő így is jól szórakozott:

Ez az egész autó lényege, bármit csináltam rajta vagy vele, én mindig jól szórakoztam, pont leszarom mások véleményét.

Gergely szerint sok apróbb hibája van még az autónak, amihez ő már hozzászokott az évek során, ezek egyáltalán nem zavarják. Nem működik a két hátsó elektromos ablak, de az imádatot ez nem csökkenti. Nem csoda, a Fiatot tulajdonképpen azért vette meg tőlünk, hogy jól érezze magát - őt idézve mindennapi használós, hülyegyerek-autónak - és nem adott neki többet két évnél. Ennek ellenére még ma is működik a filléres Fiat, sőt, nemrég tették meg a 100 ezredik közös kilométert - ami azért baromi nagy szó.

Ma már kevesebbet használja, amit részben megmagyaráz, hogy lett egy újabb, takarékosabb autója is, részben pedig az, hogy a csapatós korszak is kezd véget érni. Gergő nem tudja még, mi lesz a Fiat sorsa, de elhatározta, hogy nem fogja odaadni aprópénzért. Ahhoz túlságosan szereti, inkább használja még ő, ameddig lehet.

A Rulettkerék-széria második autójának utóélete sikersztori. A működésképtelen állapotban vásárolt Marea HLX ma is üzemel és sok örömet ad a gazdájának. A 10 perc alatti köridőt ugyan nem érte el a Nordschleifén, de ennél fontosabbat bizonyított: még egy alulértékelt tucatautó is szerethető, érdemes vele foglalkozni, csak jól kell kiválasztani.

A Volvo utóéletének feltárása után ezzel a Fiat történetének folytatása is megérkezett a Totalcar örökségvédelmi programjába, a Totalcar Heritage-be. Sorozatunk a Rulettkerék-autók utóéletét tárja fel, később viszont további emlékeket idézünk majd, hogy megmutassuk a Totalcar idén éppen húszéves történetének fontos állomásait.

Ha van olyan autó, ügy, vagy szereplő, amelyről vagy akiről szívesen olvasnátok a TC Heritage-sorozatban, írjatok nekünk "TC Heritage" tárggyal, és mi újra felvesszük a szálakat. Akkor is írhattok, ha esetleg nálatok landolt egy korábbi tesztautónk - a rendszámok a kezdetek óta szerepelnek a fotóinkon - vagy közvetlen-közvetett érintettek voltatok egy közügyben, és tudnátok mesélni a folytatásról.

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.