Ezt vedd, ha olcsó az életed

Használtteszt: Peugeot 205 Rallye (1989)

2011.07.14. 06:44

Sosem tartoztam az elvakult Peugeot 205 GTI-fanek közé. Mert mire masszív GTI-fan lehettem volna, már tudtam a 205 Rallye-ról, és azóta, hogy tudok róla, számomra ez a szuper-Peugeot, nem pedig a kommersz. Tudják, a befecskendezős. És most vezethettem. És…

Ha nem égetett volna a hátamba lyukat édes feleségem szúrós tekintete - amit egyesek némi alappal erősen fokuszált rubinvörös lézerhez hasonlítanának ilyen alkalmakkor –, hát azonnal ajánlatot teszek erre az autóra a teszt után. Vagy már előtte, nem tudom, így utólag összefolynak kicsit a dolgok. Nem lett volna szabad nekem 205 Rallye-t tesztelnem, tudtam én előre, tudtam én már azelőtt is, hogy közel két évtizede koptatni kezdtem az újságírói szakmát. Mert húsz évvel ezelőtt olvastam tesztet erről az autóról, már amennyit értettem abból a francia hablatyból, abban a francia újságban. Már abban a cikkben is szuperlatívuszokban írtak róla.

Tény, a feleségi tekintetet csak odaképzeltem, miközben Ráksi Misivel, az autó tulajdonosával beszélgettem a 205-ös jellegzetesen nyolcvanas évekbeli franciaautó-szagú utasterében csücsülve. De egy ötvenéves Mercedes restaurálásának terhe még az említett asszonyi rubinlézer hiányában is visszatartó erő, pedig a Peugeot valami egész más vonalon, de még többet tud. Én is tudom, Misi is tudja, a 205-szakértők tudják, és hamarosan ön, az olvasó is tudni fogja, miért.

Oké, Rallye... De miért nem GTI?

Látva a 205 GTI sikerét, a Peugeot-nál a nyolcvanas évek közepén úgy döntöttek, hogy készítenek egy leszállított árú Tesco-GTI-t. Például azoknak, akiknek addig nem állt módjukban arcukra kövült GTI-vigyorral Szent Péter ajtaján bezörgetni.

A GTI éppen azért volt olyan jó autó, amiért egyben életveszélyes is. Mert azt csinálta, amit ma már egyetlen autónak sem szabad: kanyarban, gázelvételre csodálatos hirtelenséggel elindult a fara. Elválasztotta az ocsút a búzától: aki szeretett vezetni, úgy tudott vele menni, mint valami brutál hátsókerék-hajtásos kocsival, aki béna volt, az a harmadik gyors kanyarban felkenődött vele a fára. A GTI könyörtelen volt, de igazságos.

Ezekben a mai időkben, amikor minden újabb kocsit egyre fogalmatlanabb, bénább és kényesebb vezetőkre szabnak, sokak számára már egy eredeti 205 GTI meghajszolása is a szándékos öngyilkosság kategóriájába esik. Látják, ezért olyan jó a 205 Rallye, mert az még GTI-bb. Tehát még halálosabb.

Alapjában véve nem más, mint egy szabvány 1,1-es Peugeot 205, amelynek 1,3-asra fúrták fel a motorját (TU24-es kódú blokk), tettek bele egy pörgetésbarátabb sport-vezérműtengelyt, s hogy elég benzin-levegő keverék is jusson az égésterekbe, rábiggyesztettek két darab 40-es iker-Webert, így kapva 103 lóerőt barátságosan gyilkolászós, 6800-as fordulaton. Csak hogy emlékeztessek mindenkit: az ikerkarburátor nem ugyanaz, mint a kéttorkú, ami a Zsigulin van. Az ikerkarburátor igazából két egyforma, egytorkú karburátor, helytakarékosságból közös úszóházzal. Tehát ha nem ragaszkodunk szigorúan a nomenklatúrához: a Rallye-ben egy négykarbis motor van. Ehem.

Hogy az élvezet teljes legyen, a Rallye is megkapta a GTI keményebb első és hátsó futóművét, fékrendszerét (elöl hűtött tárcsák, hátul növelt méretű dobok) is. Az elektromos rendszert minimalizálták, zajszigetelést lényegében nem is tettek bele, a kárpitok is könnyebb anyagból készültek, így végül az autó méretéhez mérten igen szerény, 794 kilós saját tömeget értek el. Szinte már Lotus...

A 205 Rallye-t a Peugeot-Talbot sportrészleg fejlesztette és gyártotta, ennél fogva az ülésekbe is belenyomták a Peugeot-Talbot feliratot, a maszkra és a hátfalra pedig felfestették a Peugeot-Talbot piros-fekete-sárga-kék sportcsíkozást. Egyéb egyedi jegyek: a GTI-kétől eltérő, karosszériaszínű, lapított ívű sárvédőszélesítések, piros díszcsík a lökhárítókban. Ja és a fényezés: az 1988 és 1992 között készült 30 ezer Rallye java része fehér színű volt (P0WTA színkód), kisebbik hányada világossárga.

Árban a Rallye sajnos nem került elég távol az 1,6-os (tehát a kicsi) GTI-től ahhoz, hogy ínyenceken kívül mások észrevették volna. Az esélyein rontott még, hogy csak Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Hollandiában forgalmazták. Igen, igen, már látom a kötözködő hozzáértők ujját, ahogy csattan a billentyűzeten, hogy felháborodott levelet írjanak, de pillanatra várjanak, tudom én is, hogy volt máshol is Rallye a kínálatban. Angliában például, de butább, 75 lóerős, 1,4-es motorral, tehát az igazából nem az. Meg Németországban 1,9-essel (hiszen az ottani normákat nem teljesítette az 1,3-as), ám az sem volt igazán erős (105 lóerő), viszont 150 kilóval nagyobb súlya miatt az csak egy bevásárlóautó-felfújt lett, azaz pót-GTI. Egy változat létezik, amire vágyni illik, mi több, epekedni érte, a francia. Ez itt.

A középmotoros TI16-ot leszámítva ez most a legritkább és legértékesebb 205-kivitel. Trükkös futóműve, kis súlyával kombinált nagy ereje miatt az eredeti elkészült mennyiség java része már nincs meg – azokat részben összetörték, részben a sárba tiporták őket. Akinek van még belőle jó, az nem adja el, mert sejti, hogy az árgörbe ennél a típusnál rövidesen úgy alakul, mint a Mont Blanc északi oldala – felfelé.

Magyarországon is fut még néhány Rallye, leginkább felismerhetetlenségig átépítve, karbiját befecskendezőre cserélve, lilára fényezve, egyéniségét vesztve. Felejtsük el ezeket, béke poraikra, lesz tán még, ki feltámasztja őket, ha nem, nyugodjanak békében. Nézzük inkább ezt.