Egyszer az életben vétel: 110 ezret futott Toyota, rozsdamentesen

A sztori 2020 tavaszán kezdődik, amikor a Covid első hullámában illegális pecázást tartottunk a gyomaendrődi nyaralóban. Két éve már, hogy a peresi holtágban több volt a hal, mint a vidra, és jó hangulatban álmodoztunk a jövőről. Az akkoriban 16 éves srác az iskola mellett veterán motorok felújításával kereste zsebpénzét, ezek közül néhánnyal a közelgő Parkoló Parádén találkozhattok majd. Hasonló érdeklődésünk mindig jó alapot kölcsönöz, hogy a téma végül az autózásra fusson ki, így került szóba az első autó terve is.

Ákos határozott tinédzser szilárd elképzelésekkel, befolyásolni csak komolyan alátámasztott érvekkel lehet. Mióta az eszét tudja, autókról és motorokról álmodozik, mint egy rendes és manapság egyre ritkább benzinvérű fiatal, aki a gendersemlegesség kérdésköre helyett a százas benyában látja a jövőt. A vágyait illető kérdéseimre fejét előre biccentette, szemüvegét hagyta lejjebb csúszni orrán, majd közölte: legyen Toyota, legyen Corolla, legyen egyhatos, háromajtós és piros. Az ötletet csak támogatni tudtam, hiszen az én első kocsim is egy Corolla volt. Emléke a mai napig meghatározza mindennapjaimat.

A pecázást két esztendő passzív gyűjtögetés, motorvásárlás és -felújítás követte, majd a B kategóriás jogosítványnak nekifutva ismét felröppentek Ákos autóvásárlós ambíciói. A feladatra szánt összeg szülői támogatással egy kicsivel több, mint félmillió forintra terebélyesedett, ami az egyhatosra kevésnek, de egy alapmotoros példányra elégnek tűnt. A helyzetet némileg bonyolította, hogy a szülők kötelezővé tették az ABS-t és a légzsákot, mert Misi barátom, vagyis Ákos apukája mentős, és túl sok halottat szedett már ki autókból a csongrád-csanádi főutakon.

Számtalanszor vettem már autót külföldi aukciós oldalakról rendelésre, például így lett Teslája az Autórevizornak is. Eddig minden a tervek szerint alakult, és talán mondhatom, hogy a vevők elégedettek. De mi van akkor, amikor a megrendelő nem más, mint az egyik legközelebbi barátod fia? Hát akkor beszarsz, legalább egy kicsit.

Az autókereskedőknek szánt nemzetközi aukciós portálok látszólag részletes információkat nyújtanak az autók állapotáról, de a személyes benyomások és az érzés ugyanúgy kimarad a képletből, mint a lehetséges dohányszag. Nincs szubjektív vélemény, csak képek, meg néhány fontos infó. Az ilyen bizniszek lelkileg megterhelőek, mert a vevő nem a kinyomtatott papírfecniknek, sokkal inkább nekem szavaz bizalmat, és bármilyen apró baki komoly arcvesztéssel jár. Itt én vagyok a pincér, a méltatlankodást végül én kapom.

Február nyolcadikán borús, hideg téli este köszöntött ránk. Kedvtelésből épp az eladó Corollákat böngésztem, amikor megakadt a szemem egy piros, furcsa dísztárcsás, háromajtós példányon. Elsőre épp olyan esetlennek tűnt, mint bármely régi Toyota a gyári sajtófotókon. Tompa piros dukkózás, apró és beesett kerekek, béna dísztárcsák, kakiló kutya sziluett. Az élek viszont szépen futottak, az elemek színe megegyezett, és volt egyfajta kollektív bája, amitől nem lapoztam tovább. Inkább lejjebb görgettem az adatokra.

A leírás szerint egy gazdája volt, 110 ezer km van benne, és sosem volt sérült. 1995-ös évjáratához képest látszólag jól felszerelt, de az extralista nem tett külön említést a ritka ABS, mint alapfeltétel meglétéről. Hosszas nézegetés és többszöri felnagyítást követően szemet szúrt azonban egy gyárinak tűnő HIT Special matrica, ami alapján további nyomozást folytattam. Mészáros Misi a Toyota Budából perceken belül elküldte a különleges kiadás eredeti prospektusát, amiből kiderült, hogy ez egy német piacos, különleges kiadás. Két légzsák, klíma, elektromos napfénytető, ABS, velúr üléskárpitok, elektromos ablakok és központi zár. Ezen a ponton vált érdekessé a Corolla.

A felnőttkor küszöbét már nagy cipővel bökdöső kis srácnak csupán néhány órája volt, hogy pöcsölés helyett döntést hozzon. Ezen a ponton komoly családapák is simán elvéreznek, és előszeretettel bújnak a feleséggel való megbeszélés takarója alá. Ákoska ehelyett farkat növesztett és lesz, ami lesz, megvettük. Én pedig leizzadtam.

Innentől a vásárlás visszamondására semmilyen lehetőség nincs, ha meggondolod magad, az már a te bajod. A BUY IT NOW gomb után automatikusan a fizetés következik, majd elindul a szállítás. A papírjait és pótkulcsait biztonsági okokból postán küldik, nehogy a trélerezés közben nyoma vesszen a már kifizetett járgánynak. A megrendelőnek nincs más dolga, mint várakozni.

Három alvásmentes nappal később megérkezett a régi formátumú német forgalmi, ami tartalmazta a tulajdonos születési dátumát. Mint kiderült, a Corollát 66 éves korában vásárolta újonnan Dieter J. (1930) drezdai lakos 1996-ban. Ez további reményeket táplált a várható állapotot illetően, de láttunk már karón varjút, és még mindig benne volt a pakliban egy rozsdás foshalom eljövetele. Szemfülesek kiszúrhatják a német szezonális rendszám egyedi formátumát is, amit általában nyári használatra váltanak ki Németországban. Ez egy újabb jó pont.

A szállítás napján harminc autó érkezett a telepünkre, de engem csak egy érdekelt igazán: a kis piros Corolla. Az események innentől felgyorsultak, vagyis a lepakolást gyors kipróbálás, átnézés és fényképezés követte, hogy az iskolában ülő megrendelővel közöljem a hírt, 2022. február 18-án a sas leszállt. Szülei elmondása szerint Ákos két infarktust és egy sztrókot követően eldöntötte, hogy azonnal vonatra száll, és még aznap birtokba veszi élete első autóját. A helyében mindannyian ezt tettük volna.

A régóta vágyott, majd megvásárolt autó felfedezése egy kicsit olyan, mint amikor először bontod ki az új telefonod. Nehéz ellenállni, és most nekem sem sikerült. Kinyitottam, belemásztam, alámásztam és mindent szorgosan dokumentáltam az utókornak. Így szereltem ki végül a tulajdonos által fából, zsanérból, szivacsból és textilből gyártott könyöklőt is, amit legalább harminc csavar tartott. A talált holmik tárháza végtelen: olló, csipesz, varrókészlet, fésű és még kesztyű is volt. A bónuszt pedig a megtalált, végig vezetett szervizkönyv jelentette, illetve az, hogy a Corolla alja rozsdamentes. Képek a galériában!

Végül úgy döntöttem, hogy hazaviszem a zsákmányt. A csajom pedig vállalta, hogy felveszi Ákost, és szintén hazahozza, a nagy találkozást otthon tartjuk meg. Aznap péntek volt, ami a heti Toyota Klub találkozó napja, nem volt tehát kérdés, hogy megyünk-e, illetve mivel. Hazafele még sikerült lemosnom az út porát, majd a garázs sötétjében elrejteni a meglepetést.

Az első találkozás komoly eufóriát és megnyugvást jelentett mindenkinek, a felfedezés pillanatait képekben örökítettem meg. Ákos csak vigyorgott, mint a vadalma, a gyors átnézést perceken belül az első utazás követte, amit jogsi nélkül még csak az anyósülésről élvezhetett. A Toyota Klub közössége pedig befogadóbbnak mutatkozott, mint valaha. A járgányt egy emberként csodálták meg, Ákosnak pedig éjfélig dagadt a keble a büszkeségtől. A hibákról és költségekről ekkor még semmit sem sejtettünk.

A gyöngybetűkkel írott szervizkönyv lapozgatása közben lettünk figyelmesek arra, hogy a vezérműszíj még gyári, tehát 27 éves. A cserével persze kalkuláltunk, de hátra volt a 180 kilométeres vidéki trip lábon. Egy tragikus elszakadás gyorsan a sztori végét jelentette volna.

De hát ez egy Corolla, sosem rohad le, hazaért. Másnap pedig tréler vitte Forráskútra az Engi és Fia szervizbe, ahol a vásárlás utáni nagyszerviz mellett a műhely vállalta az autó honosítását és névre írását. Ez nagyban egyszerűsítette a buktatókkal teletűzdelt folyamatot. Átadtuk a kocsit, visszaadták leszervizelve, honosítva és átíratva. Bárcsak az NKH-nak lenne hasonló szolgáltatása.

Időközben a Corolla sorsa megpecsételődött, három év múlva OT-vizsgára megy. Ákos az elvárásokkal tisztában van, a felkészítés folyamatával még inkább. Ilyenkor jól jön a veterán motoros tapasztalat és apukája W123-as Mercedese, amit együtt varázsoltak újjá. Műszakilag nincsenek óriási kihívások, de a futómű ergya. A lengéscsillapítók és szilentek annak ellenére is fáradtnak tűnnek, hogy nem kopognak, a kormány pedig néhány fokot félre áll. A fotózást megelőzően sikerült időpontot foglalni a hódmezővásárhelyi StarShine polírműhelybe, ahol a több hetes várakozási idő ellenére elképesztő munkát végeztek.

Sajnos, az érkezés hevében rozsdamentesnek látott karosszéria második ránézésre már kirügyezett. A hátsó kerékívek szorulnak hamarosan cserére, de a hiba inkább esztétikai, mint életveszélyes, így a műszaki tartalom gatyába rázását követően erre is sor kerül. A 2004-ben gyártott Pneumant gumik is a kukában landolnak majd, hogy a helyükre új, négy évszakos abroncsok kerüljenek. A korhű alufelnik már a papírozást követően kerültek fel, mert a gyári dísztárcsával elviselhetetlenül bután mutatott a youngtimer technika. Szerintem egész pofás lett, bár az ocsmány fekete gumicsíkok eltávolítása még hátra van.

Ákos most nagyon boldog, és a cikk megjelenésével egy időben vizsgázik autóvezetésből. Én pedig végre megnyugodtam, mert úgy tűnik, sikerült nem elcseszni egy manapság egyre ritkább faj, a benzinvérű fiatal első autójának a megvásárlását. Már csak arról kell kell meggyőznöm, hogy a közelgő Parkoló Parádéra elhozza, ebben pedig ti is segíthettek itt alul a szavazásnál.

Emlékszel még az első autódra? Az mindegy, hogy BMW, Honda, Toyota vagy Skoda, írd meg kommentben a kapcsolódó Facebook-posztban, a sztori a lényeg!

Ismered a soha le nem rohadó Toyota legendáját? Itt van róla egy MűhelyPRN adás...

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!