Amikor az autón minden rossz

Lassan itt a nyár vége, már csak 36 fok van árnyékban, hurrá! A fehér murva vakít, ahogy tűz rá a nap. Egy Hyundai i30 kombi a mai áldozat, CRDI (közös nyomócsöves, közvetlen befecskendezéses) dízelmotorral. Nem rossz választás, kevés pénzért tisztességes autózást tud nyújtani a verda, pont mostanában készült egy használtteszt a típusról. Az élményfaktor a nullához konvergál, ez inkább amolyan munkába menős, igazi igáslóként használható autó.

A pokol tüzében égve

Megkapom a celluxszal körbetekert kulcsokat. Az autó belterében kellemes 60 fok fogad, a félbőr ülésen gyorsan megsütök két tojást, ahogy beülök. De sebaj, gondolom, kitolok a világgal, mindjárt nyomok egy klímát. Elfordítom a kulcsot, életre kel az erőmű. Egyből megcsapja az orromat az a jellegzetes szag, amiről már írtam korábban. Egyszerűen megérzem, ha a részecskeszűrővel (DPF - Diesel Particulate Filter) gond van.

Rétegvastagság-mérés

Eközben a klímát szinte hallom gúnyosan felröhögni - itt fogsz megdögleni, üzeni - és serényen tolja az arcomba az ötvenfokos levegőt. Elindítom a diagnosztikát, és kiugrom a már kellemesen hűsítőnek tűnő 36 fokos napsütésbe. Elkezdem körbemérni a karosszériát. Pár mozdulat után már csak a szokásos perverz kíváncsiságom visz előre, tudom, hogy ezt az autót nem vesszük meg. A kocsi hátulját lebombázta valami, küszöbök, oszlopok vastagon gittelve. Itt bizony szerkezetileg sérült az autó, a mérési eredmények alapján szorgos kis kezek munkaórák sokaságán át kalapáltak, hegesztettek, káromkodtak, és megint kalapáltak. Azután ezt az egészet leöntötték egy vödör takonnyal gittel. És már kész is a kiváló állapotú, megkímélt autó.

A részecskék támadása

A kocsi hátuljához ballagva egyre inkább beigazolódni látszott a félelmem, mármint a DPF nem működésére vonatkozóak. A beindítás után 1.10-es oddsszal adtam volna. Igaz, nekem a mixen mindig ezek mennek el, de most vezetett az esélyesebb csapat – a kipufogó ki sem látszott a koromból. A diagnosztikához siettem, és az élő adatok résznél a nyomáskülönbség szenzor 0 hPa értéket mutatott minden gázpedál pozíciónál. Tehát ki volt írva a részecskeszűrő. Tipp bejött.

A kilométer

A futott kilométerek a sok és a végtelen között helyezkedtek el valahol, az óra alig százezer fölötti értéket mutatott. A valós kb. 3-400 ezer környékén lehetett mindent összevetve. Az ülés kiülve, kiszakadva. Minden kopott, karcos a beltérben, fáradt műanyagok rontják az összhatást. Kétmillió forint feletti vételár, kicsit több mint tíz év – megint át fognak verni valakit.

A folytatás - másnap

Mit ad isten, a következő napon egy vélhetően korábban szebb napokat látott kereskedésbe szólított a munka, egy 1.6 CRDI motorral szerelt Kia Ceed volt az átvizsgálás tárgya. Szoros rokonságban áll a két típus, ezzel nem árulok el újdonságot. A ránézésre ütött-kopott járgány szomorúan ácsorgott a kereskedés területén. Műszerfal felpúposodva, de annyira, hogy Quasimodo irigyen tekintett volna rá.

De megtanultam, hogy nem a külcsín, hanem a belbecs számít igazán. Nos, a beindítás után előrerohantam a motortérhez, hogy kimentsem a két bezárt afrikai kongást. Nagy megdöbbenésemre senkit nem találtam, így el kellett könyvelnünk, hogy a motor erősen kopog. Ez a bemelegedéssel egyenes arányosságban csökkent, de teljesen nem szűnt meg. Bár már erős kétségeim voltak az autóval kapcsolatban, gondoltam, csinálok egy diagnosztikát, az sokat tud még rontani ezen a szar helyzeten. Így is lett. Pár jelentéktelen hibakód és egy kiherélt DPF finoman jelezte felénk, hogy ez nem a mi autónk. A kilométeróra állása és a motorvezérlő által tárolt adatok között jelentős különbség volt, több mint százezer kilométer. Az időnként hullámzó alapjárat lágyan ringatott, a forró szél pedig csak fújt, és fújt. Azután szerencsére itt bekapcsolt a klíma.

Viszont a karosszéria legalább ép volt, de ez csekély vigasz ügyfelemnek. Én határozott előrelépésnek éreztem a tegnapi nap után. Természetesen nem tett ajánlatot a Ceedre. Persze afelől semmi kétségem, hogy ezt a fostalicskát is rámelegítik valakire.