Csaló akarja megvenni a motoromat? - ez a netes svindlerek módszere

Igazán korrekt kis járgány Olivér Yamaha XJ 600-asa, rendszeresen ápolta, gondozta, megkapta a szükséges karbantartásokat, ám olvasónknak be kellett látnia, hogy nem tudja kihasználni a motort. Így fájó szívvel bár, de úgy határozott, hogy felteszi a hasznaltauto.hu-ra. A napokban meg is érkezett az álomvevőnek tűnő érdeklődő, igaz nem személyesen, hanem e-mailen jelentkezett be.

Mote Ribeiro Xavier Rafael hangzásra portugál, állampolgárságát tekintve bizonytalan illetőségű egyén, de nagyon kedvesnek tűnik. Természetesen feltett pár alapkérdést angolul írt leveleiben - milyen állapotban van a motor, mennyi idős, volt-e balesete - majd mentegetőzött is egy kicsit, hogy manapság nagyon sok a lopott motor, amit hirdetési oldalakon próbálnak eladni, ezért a sok kérdés.

Olvasónk rendre meg is válaszolta ezeket, majd jött az újabb levélváltás, amiben Ribeiro Xavier Rafael leszögezte, hogy tetszik neki a motor, szeretné is megvenni a hirdetési áron. Ha megkapja a kért adatokat - bankszámlaszám, az eladó neve és címe - már utalja is a pénzt, majd ha ez megtörtént, azonnal felveszi a kapcsolatot a szállítmányozási céggel, futárt küld a motorért és mindenki boldog lesz.

Olivér természetesen ezen adatait már nem adta meg, helyette inkább hozzánk fordult: vajon csalóval van-e dolga, vagy csak ő túl gyanakvó és tényleg rendes a vevőjelölt?

Csizmazia-Darab István, az ESET/Sicontact IT-biztonsági szakértője is úgy véli: olvasónk jól teszi, ha él a gyanúperrel.

- Mindenesetre már akkor gyanút lehet fogni, ha az állítólagos vevő külföldi, és gyakorlatilag látatlanban vesz egy járművet - mondta a szakértő. - Mivel részletes személyes adatokra is kíváncsi, ez ugyan valóban utalhat csalásra, de persze korántsem biztos, hiszen a járműveknél szokás szabályos adásvételi szerződést készíteni, illetve át is kell azt íratni az új tulajdonos nevére. Technikailag egy banki átutaláshoz elég a név és a számlaszám, és nincsen szükség ehhez például az eladó lakcímére, ami viszont itt a szállítás miatt mégis fontos adat lehetett. Érthető volt az eladó gyanúja, de hogy itt mi történt volna, azt már sosem tudjuk meg. De én biztos nem vásárolnék így járművet.

Az, hogy alku nélkül megadná a teljes vételárat, a "násztánc" része, egyfajta beetetés, hogy még jobban meghozza az eladó kedvét az ügylethez. Ezután jönnek a trükkök: például küld egy összebarkácsolt képernyőfotót arról, hogy teljesült az utalás. Soha ne fogadjuk ezt el bizonyítéknak: csak akkor higgyük el, ha ténylegesen megérkezett a saját számlánkra a pénz.

A csalóknak több módszere is van a folytatásra. Megeshet, hogy azt állítják, hogy a szállítási költséget már átutalták a vételárral együtt, de arra kérik az eladót, hogy ezt küldje nekik vissza. Ebben az esetben 100-200 dollárnyi összeget tudnak lehúzni az áldozatról, aki ezután már bottal ütheti a pénze nyomát, a teljes vételár pedig természetesen sosem érkezik meg a számlájára.

Ugyanennek a módszernek egy másik változata, amikor azt állítják, hogy átment a pénz az eladó számlájára, de a szállítás miatt állítólagos plusz biztosítási díjat is kell fizetni és arra kérik az eladót, hogy ezt utalja át egy, a csalók által megadott számlaszámra.

Már az is gyanakvásra adhat okot, ha az e-mailes érdeklődés külföldről érkezik, de ez persze még nem jelenti automatikusan azt, hogy svindlerek hálójába kerültünk. Amikor azonban elkezdenek teljesen felesleges személyes adatok felől érdeklődni - különös tekintettel mondjuk egy bankkártya-számra, amire végképp semmi szükség ilyen esetekben - jobb, ha berekesztjük a beszélgetést. Persze nagyon halovány esély Olivér esetében is van arra, hogy a gyanakvás miatt elszalasztja a tuti vevőt, bár valószínűbb, hogy neki van igaza. Pláne azután sejtjük így, hogy rákerestünk Rafael Mota Ribeiro Xavier nevére: az említett úr ellen Brazíliában bírósági eljárás folyt mostanra felderíthetetlen okokból. Nem biztos, hogy ő az, de mást ezen a néven nem nagyon ismert a világháló.