Az angol, német vagy orosz talán már nem is olyan különleges, de akad nem egy olyan oktató is, aki kínai nyelven tanítja vezetni az itt élő ázsiaiakat.
Néhány napja írtunk arról, hogy külföldön hogyan tanítják vezetni a sofőröket, és hogy milyen különbségek vannak a magyar és a szomszédos országok oktatási módszerei között. Most bemutatjuk, hogy a nálunk élő külföldiek hogyan tanulnak vezetni Magyarországon - főleg akkor, ha esetleg nem is beszélik a nyelvet.
Morik Kristóf, a Kresz Akadémia autósiskola tulajdonosa gyakori esetként említi az amerikai tanulókat, akiknek elsöprő többsége egész életében csak automata autót vezetett, azt is teljesen más szabályok között, így az ő esetükben majdhogynem elölről kell kezdeni mindent.
A legtöbb idegen nyelven is dolgozó szakoktató főként angolul tanít, de akad, aki németül, franciául vagy oroszul, illetve elsőre meglepő lesz, de: kínaiul. Az utóbbi évben például érthető módon nagyon sok ukrán is érkezett az országba, akik közülük vezetni tanulnak, jórészt oroszul kommunikálnak az oktatójukkal. Vannak, bár kevesen, akik évtizedek óta foglalkoznak külföldi tanulóvezetőkkel, ilyen dr. Morik Máté szakoktató és közlekedési jogász.
- Főként egyetemistákat tanítottam - meséli - mindenféle országból. Kifejezetten sok az orvosi egyetemista, közülük is kiemelném, milyen sok norvég tanulóm volt, autósok és motorosok is. Norvégiában extrém drága a jogosítvány, ha már itt tanultak, egyszerűbb volt ezt is letudni. A norvég egyetemistákkal nagyon könnyű volt dolgozni, minden szabályt betartottak, akárcsak a németek, akiknél például teljesen természetes reflex a gyalogosok átengedése a zebrán. Voltak persze nehézkesebb vagy különlegesebb eseteim: az amerikai tanulóvezető, egy hetvenes úr, aki csak vizsgázni jött, otthon vagy ötven éve vezetett, nagyon nehezen lehetett bármiről is meggyőzni. Volt egy-két mexikói tanulóm is, érdekes módon ők teljesen máshogy értelmezték a KRESZ-t, nem főút és alárendelt út szerint: folyton azt kérdezték, hogy jó, de melyik út megy észak felé?
Az egyetemistákon kívül sok az ide házasodó vagy huzamosabb ideig itt dolgozó külföldi, akár a diplomaták és a rokonaik is, sok szomáliai és nigériai tanítványom volt például, nemzetek tekintetében teljesen vegyes a kép. A menekültstátusszal itt tartózkodók nem jellemzőek, nyilván, ha valaki elmenekül egy másik országba, nem ez az igen költséges tanfolyam lesz az első gondja.
A leggyakrabban azonban nem az amerikaiak vagy a nyugat-európaiak szereznek magyar jogsit, hanem messze túlnyomó többségben a kínaiak. Budapesten, de az ország többi nagyobb városában is jelentős méretű kínai közösség él: a közismert kőbányai kínai negyedben van kínai nyelvű iskola, templom, művelődési ház, ügyintézési lehetőség. A városban pedig olyan autósiskola is, amely kifejezetten rájuk specializálódott.
- Nem direkt így kezdtük - mondja el a budapesti Pati Autósiskola képzési koordinátora, Kopacsek Katalin - 1989-ben állított be hozzánk az első kínai tanuló a kínai nagykövetségről, aki utána magával hozta kollégáit, majd az ismerőseit, így fokozatosan egyre többen lettek, jelenleg 50-60 százalékban kínai nyelvű tanulóink vannak. A jó részük a piacokon és az éttermekben dolgozók, valamint az ő családtagjaik közül kerül ki, illetve az utóbbi években a letelepedési kötvénnyel érkezők is beiratkoztak. Napjainkban már egyre több a nemzetközi iskolákba járó fiatal, akik beszélnek angolul, illetve magyarul is. Ez kezdetben, a kilencvenes évek elején nem volt jellemző, többnyire se ők nem beszéltek egyetlen szót sem semmilyen idegen nyelven, se mi.
Kézzel-lábbal értettük meg egymást, és saját szerkesztésű kínai kisszótárral az ölünkben tartottuk a vezetési órákat. Nekem volt olyan tanulóm is, egy középkorú hölgy, aki igen-nem szinten sem beszélt magyarul, és még soha nem ült autóban. A metakommunikációja is teljesen más volt, mint az európaiaknak, ami miatt igazán jó hangulatú óráink alakultak ki, miután rengeteget nevettünk egymás tehetetlenségén. Egy idő után aztán „elkaptuk a fonalat”, és kiderült, hogy ügyes és jó képességű tanuló. Többségében könnyebben taníthatóak, mint a magyar nebulók, mert nagyon igyekeznek minden utasítást betartani, ritkán vitatkoznak, és működik a klasszikus ázsiai tekintélytisztelet is. Azóta több oktatónk is beszél valamennyit kínaiul, vagy a kínai tanuló magyarul, ezért a két nyelvet keverve adjuk le a gyakorlati órákat.
Az elméleti képzésünket magyar szakoktató tartja, tolmács közreműködésével. Ez sem mindig egyszerű, hiszen rengeteg kínai nyelvjárás van, és a tolmács sem beszéli mindegyiket. Az elméleti vizsga is az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda által kiküldött tolmács jelenlétében, szóban történik. Sajnos kínai származású oktatónk még nincs, ahhoz előbb muszáj lenne elvégezni a gépjárművezető szakoktatói képzést is, ami csak magyarul tehető le. Az online oktatás pedig más idegen nyelveken, angolul, románul, németül már teljes egészében elérhető, de kínaiul egyelőre csak a tesztkérdések, a magyarázatok még nem.
Voltunk Kínában kvázi tanulmányúton Pekingben és Sanghajban is, mindegyik városban kétszer akkora a lakosság, mint a teljes Magyarországon, ezek iszonyatosan zsúfolt városok. Peking körül nem egy, hanem hat-hét körgyűrű van, ahol azt is szabályozzák, hogy a hét melyik napján, milyen rendszámmal melyik körgyűrűt lehet használni, hogy egy kicsit csökkentsék a forgalmat. A közlekedési káosz elkerülése miatt az autóvásárlást úgy határolják be, hogy korlátozzák a kiadható rendszámok mennyiségét. Elsősorban rendszámot kell igényelni, és csak utána lehet autót vásárolni. Ha nincs rendszámod, nincs autód, az azonosítókat azután át lehet örökíteni egyik autóról a másikra, vagy kihalásos alapon lehet hozzájutni.
Érdekes élmény volt látni a közlekedési szabályokhoz való viszonyulásukat, mert annak ellenére, hogy Kínában is nagy vonalakban hasonló a KRESZ, mint Európában, de a nagy népsűrűség miatt saját értelmezésben használják, ami ott tökéletesen működik. Mindenki mindig mindenfelé figyel, és vigyáznak egymásra. Például Kínában is elsőbbsége van a gyalogosnak a zebrán, de ha ezt szigorúan betartanák, akkor az autók, kerékpárok, motorkerékpárok, de még a triciklik sem tudnának egyetlen métert sem megtenni a városokban. Automatikusan alkalmazzák a cipzárelvet, hogy haladni tudjon a forgalom. Két hét alatt összesen két koccanást láttunk, de azt is egy többsávos egyenes úton, dugóban. Tulajdonképpen megkérdőjelezhető az a tévhit, hogy itthon jobban vezetnek az emberek.
Érdekesség, hogy tanulóink nagy része már friss jogosítvánnyal is nagy kategóriás autókat vezet, természetesen T betűvel felmatricázva. Ennek eredete az, hogy Kínában még 30-40 évvel ezelőtt is csak az állami tisztviselőknek lehetett autója, akik nagy fekete gépkocsikkal közlekedtek, ami a nép számára elérhetetlen volt, és később státuszszimbólummá vált.
Budapesten többféle ázsiai közösség él, nagyon sokan vannak például a vietnámiak is. Olyannyira, hogy a városban külön vietnámiakra szakosodott autósiskola is van, de velük semmilyen kapcsolatban nem állunk, és jellemzően a két nemzet sem tart egymással kapcsolatot.
Nagyon sok jó élményünk volt az elmúlt évtizedekben a kínai közösséggel. Már oktatás alatt is sokakkal jóban lettünk, de a vacsorameghívások, a születésnapi- és esküvői részvételek során már baráti viszonyok is kialakultak.
