Amikor az autó jelent hidat szükség és lehetőség között

Működik is nem kevés jótékonysági szervezet, némelyek közismertek, mások kevésbé, rengeteg helyre vihetünk például tárgyi adományt. Viszont személyes vesszőparipám, olyannyira, hogy a szakdolgozatomat is ebből írtam valamikor: nagyon sokszor komoly hiányosság a logisztika. Aki például egyszer is megpróbálta meghirdetni és eladni vagy elajándékozni fölöslegessé vált tárgyait, adott esetben használt bútort, rendre szembesülhet vele, hogy mindig a szállítás és annak megszervezése jelenti a legnagyobb megoldandó feladatot.

Bár sok szervezet sokat tud tenni, mégis rengeteg a pocsékba menő tárgy és energia, nem is feltétlenül saját hibából: sok helyen a napi működés kihívásai mellett nincs arra erőforrás, hogy az adományozás valóban rendesen meg legyen szervezve, és ne keletkezzen fölösleg. Ebben egyébként gyakran maguk az adományozók is sárosak, sokan csak szeretnék valahol letenni a megunt vagy már félig használhatatlan holmit, a segélyszervezeteknek pedig nincs kapacitásuk arra, hogy még válogassanak is, pláne arra, hogy felmérjék, pontosan hol mire lenne szükség.

Ez az, amiben a 2015-ben a semmiből alakult Adománytaxi Alapítvány kiemelkedik.

Horn Tamás alapítót piszkálta a gondolat, hogy rengeteg a fölösleges tárgy is, a rászoruló is, meg a segíteni akaró ember is, csak fenntartható módon meg kéne szervezni, hogy ezeket össze is lehessen kötni. Az alapítvány egy szál saját autóval indult, amivel házhoz mentek néhány zsák kiválogatott ruháért, és elvitték az első olyan kistelepülésre, amivel felvették a kapcsolatot.

Később ez vált az alapkoncepcióvá: megkönnyítik a jótékonykodást azoknak, akik szeretnék használható holmijaikat elajándékozni, és házhoz mennek a csomagokért, amelyek utána gondos válogatáson esnek át, hogy csak az kerüljön a hátrányos helyzetű családokhoz, amire tényleg szükség van, ne pedig az ott is használhatatlan dolgok. Visznek mindent, amire szükség lehet: nemcsak ruhát, hanem tanszereket, játékokat, berendezési tárgyakat, háztartási kisgépeket is.

Azonban nemcsak adományozásról van szó, hanem gyakorlatilag hídépítésről a különböző hátterű emberek között. Hamar beépült a programba, hogy a Taxi nem kizárólag szállítmányoz, hanem kapcsolatokat is épít. Egyrészt minden településen van helyi kapcsolattartójuk, nemcsak úgy odazúdítanak egy halom tárgyat valahová: előzetesen felmérik, hogy pontosan melyik családnak mire van szüksége, és azt gyűjtik, sokszor célzott kampányok keretében.

Ilyen például az Á-Lom program, amelyben ágyakat gyűjtenek olyan gyerekeknek, akik eddig a családtagjaikkal osztották meg a fekhelyüket. A program jelenleg is fut, eddig 612 ágyat gyűjtöttek össze és vittek el olyan gyerekeknek szerte az országban, akiknek eddig sosem volt saját ágyuk, ezért pedig általában maguk az adományozók is hálásak, hiszen nem nekik kell foglalkozniuk a szállítással.

Ezután célzottan gyűjtik az adományokat, önkéntes sofőrök segítségével házhoz mennek érte, majd pedig országos túrák keretében elvisznek mindent a kijelölt településre, ahol helyi kapcsolattartóik segítségével adománypiacokat szerveznek. Itt aztán a gyűjtésből származó tárgyakat egészen jelképes összegért lehet megvásárolni, a befolyt összeget pedig visszaforgatják a működésükbe.

Közel száz településen, háromezer háztartásban jártak eddig, olyan helyeken, ahol nemhogy egy háztartási gép vagy a jó minőségű gyerekruha álom, de sajnos még a vezetékes víz is.

Nemcsak adományt szállítanak, hanem embereket is: az önkéntesek olyannyira a program részesei, hogy el is mennek a Taxisokkal, és a helyiekkel közösen ők maguk szervezik meg a programokat, az adománypiacoktól kezdve a gyerekprogramokig. Vezetésre ugyanúgy, ahogyan raktári válogatásra is mindig keresnek önkéntest, de nemcsak erre: számtalan programot bonyolítottak már le ezeken a településeken, ahol szintén nagy segítség a megbízható helyi kapcsolattartó.

Az önkéntes sofőröket egyelőre (bár tervben van a terjeszkedés több vidéki nagyvárosba is) csak Budapesten keresik, ahol a megadott napokon az adományokat minden sofőr a saját autójával gyűjti össze, és viszi be a raktárba. Sok felajánlónak pontosan ez a vonzó a szervezetben, hiszen sokaknak nincs ideje, kapacitása kiválogatni és elvinni a fölöslegessé vált tárgyakat, ezek évekig porosodnak a padláson, miközben valahol jó szolgálatot tennének.

Tamásék nemcsak az önkénteseket és a rászorulókat kötik össze, hanem a kötelező közösségi szolgálatot töltő diákok foglalkoztatását is megszervezik, ami sok más szervezetnél szintén nem megoldható kapacitáshiány miatt. Az érettségi előtt álló diákoknak gimnáziumi éveik alatt jelenleg kötelező összesen ötven óra közösségi szolgálatot teljesíteni, ebben sok jótékonysági szervezet partner, azonban megszervezni, valós munkát adni ennyi diáknak nem könnyű logisztikai kihívás. Sok diák vesz részt az Adománytaxinál raktári munkában, válogatásban, de aki vállalja, akár az egész napos utakon a programok lebonyolításában is.

"Az országos útjainkat eredetileg egy bérelt kisbusszal kezdtük - mondja el Horn Tamás - azóta is főleg bérelt teherautókkal járunk vidékre. Volt, aki támogatásként felajánlott komplett teherautót egy-egy útra, az elmúlt években több ilyen cég is volt a támogatóink között. Volt, aki a gyerekeknek ágyakat szállító Á-Lom programunkat támogatta szállítókapacitással (Villámköltöztetés.hu, Maplog Kft.). A Futar.hu is ebben a programban állandó partnerünk, ők idén összesen 120 ágy begyűjtését és elszállítását vállalták.

Most az egyetlen stabil partnerünk az STI Hungary, akik kéthavonta biztosítanak egy teherautót sofőrrel és benzinnel egy napra. A Fuvar.hu egy új partner, velük még alakul az együttműködés, de a Futar.hu-hoz hasonlóan valószínűleg szeretnék beépíteni a szállításainkat a saját útvonalukba, így nem kell külön erőforrást használni."

Sok ember, aki valaha volt már önkéntes, tudja, a Taxinál - de bárhol máshol is - mennyire sokat ad a közösségi munka az ember életéhez, egyáltalán nem csak azt a fizikai vagy anyagi feladatot, hogy odaadunk ötezer forintot, elviszünk valamit innen oda, vagy kiosztjuk a szendvicset. Személyes tapasztalatom szerint is nagyon sokat segít abban, hogy az ember saját napi gondjai között is ráébredjen arra, közepes jövedelműként, mindenféle gonddal küszködve is még mennyi mindenünk van, amiért hálásak lehetünk: szendvicsünk, meleg zuhanyunk, rendes ágyunk. Saját bajainkat persze nem lehet és nem is szabad mindig elkenni azzal, hogy bezzeg máshol éheznek, ezt pont eleget hallgattuk a nagyszüleinktől, ha nem akartuk megenni a spenótot. Ez önmagában nem old meg semmit. Az önkéntesség viszont sokszor és sokat segít abban, hogy az ember a saját helyzetére is rálásson, és akár csak pár percre belegondoljon másokéba. Éppen ezért fontosak az olyan szervezetek, amelyek jól szervezve össze tudják kötni az ország lakosait, és a szállítmányozás és segítség mellett betekintést is tudnak nyújtani egymás életébe.

Az Adománytaxit erre a linkre kattintva tudjátok elérni, ha szeretnétek segíteni.