Csak fényezték, vagy törött volt? Nem mindegy!

Tudom, hogy még mindig nem lehet mindenki autós arc, nem érthet mindenki mindenhez. A bérelhető siratóasszonyok azért, a vármegye kapitányok meg amazért, ráadásul ott vannak a gyíkemberek, az inasok, a szerencsesüti-szövegírók és a csigafúró-élezők is, akik gyakran totál háttal ülnek a négykerekű mozinak, mellesleg joggal. Nem várhatjuk el tőlük, hogy minden, ötévente esedékes shoppingolásnál egy csapásra profikká váljanak, de azért jó, ha tudják, hogy sérült és sérült autó között is vannak különbségek. Sorozatom második részében ezzel foglalkozom, az elsőt pedig itt olvashatod el.

Néhány éve még kuriózumnak számított a festék rétegvastagság-mérő, ma pedig egyre gyakrabban találkozunk vele a kuncsaftok kezében is. A rétegmérő egy olyan eszköz, amely képes megmutatni a fémre felhordott lakk, festék vagy esetenként gitt vastagságát. Az általa kapott értékekből tudunk következtetni az autó korábbi javításaira. A gyári vastagság márkánként, típusonként, de még autónként is eltérő, viszont az átlag valahol 80 és 150 mikron között van a külső felületek tekintetében. Fontos adalék, hogy a belső falcok, oszlopok, tehát minden olyan elem festékvastagsága, ami nincs kitéve környezeti ártalmaknak, az sokkal vékonyabb, csupán 50-80 mikron körüli értéket mutat. További hasznos információ: a műanyag elemeket nem lehet mérni, ne is próbáljátok.

Tehát, amikor az említett értékeknél magasabb számot látunk, máris kezdhetünk gyanakodni. Egy utólag fényezett elemen simán mérhetünk 200-400 mikron között, míg a gittelt részeken ez a szám 1000-2000 is lehet. 

Csakhogy, azt is érdemes hozzátenni, hogy az egységes rétegvastagság a legfontosabb, hiszen előfordul (gyakrabban, mint gondolnátok), hogy a  karosszéria gyártás közben nem megy át a minőség-ellenőrzésen, így még a végszerelés előtt nekifutnak, és lefényezik újra. Ezekben az esetekben simán mérhetünk 300-350 mikront a komplett autón, de nem kell aggódni, a gyártó ezt jegyzi és kérésre igazolást állít ki róla.

A felsorolt értékek mind iszonyú vékony festékréteget takarnak (1 µm (mikron) = 0,001 mm), ami nehezen reprodukálható utólag, maszek kézzel, hiszen az autókat előre programozott robotok fényezik a gyárban, ahol fontos szempont a spórolás. Nem történhet meg, hogy több anyag kerül egy elemre, mert az drága. Azt is érdemes hozzátenni, hogy minél fiatalabb egy járgány, annál vékonyabb lesz a máz, ezért pattan le könnyen az első felverődő kavics láttán.

Csakhogy a túl vékony festés ugyanúgy gyanakvásra adhat okot, mint a túl vastag. Amikor egy autó minden elemén 130-150 közötti értéket mértek, de egy sárvédőn vagy ajtón csak 80-90 körülit, az is azt jelenti, hogy az elemet fényezték, majd buzgón visszapolírozták, hogy eltűntessék a nyomokat. Ekkor érdemes megvizsgálni a felfogató csavarokat korábbi megbontás jeleit kutatva.

Na, de visszatérve a törött autókra: kereskedőként kétféle sérülést különböztetünk meg, melyek lehetnek esztétikai, illetve szerkezeti jellegűek. Előbbiek azok, amelyek tipikusan meghúzásból, koccanásból, vagyis használatból keletkeznek, utóbbiak pedig karambolok eredményei, amikor nem csak az autó külső lemezei, hanem a belső, szerkezeti elemek is sérülnek. Na, de most jön csak a fekete leves...

A köztudatban elterjedt általános tévhit, hogy minél vastagabb egy fényezés, annál töröttebb volt az autó, tehát annál nagyobb balesetben volt része. Ez hülyeség, ami félrevezet!

Amikor egy autót baleset ér oldalról - például nem adják meg a jobbkéz-szabályt - , akkor az ajtók sokszor olyan mértékben sérülnek, hogy nem éri meg, vagy nem is lehet javítani. Ilyenkor új nyílászárókat vesznek rá, lefényezik és a gyáritól csak minimálisan eltérő réteget mérhetünk rajta. Ennek láttán általában mindenki megnyugszik, hogy csak kicsit volt sérülve, hiszen nem kellett sok és vastag festéket fújni a törésre! :)))))

Viszont(!), ha meghúzza valaki az autó oldalát, ajtaját, sárvédőjét, majd a lakatos ezt kikalapálja, gitteli, becsiszolja és lefényezteti, ott már simán 5-6-800-1000 mikron vastagságot is mérhet az egyszeri érdeklődő, aki ennek láttán rendszerint a fejéhez kap és jajveszékelve elrohan, hiszen azt már jó korán megtanulta, hogy minél több a mikron, annál rosszabb a helyzet.

De valójában nem is az számít, hogy milyen vastagon volt utólag fényezve egy tizenéves használt autó, hanem hogy melyik pontján. A külső lemezek persze szemre legyenek jók, ne üssön el nagyon a szín, és lehetőleg ne fussanak csálén az ívek, de mindez csak esztétika. Sokkal fontosabb, hogy az oszlopok, a tető palást, a nyúlványok, a zárhíd, a küszöbök és a hátfal legyen rendben, mert ezek csak komolyabb csattanáskor sérülnek, nem a parkolóban manőverezésnél.

A magánvásárlók rétegmérő használatát több szempontból sem találom célravezetőnek. Részben azért, mert az 50-100 ezer forintos eszközöket úgysem veszik meg. Helyettük inkább meggyőzik magukat arról, hogy a kínai is jó lesz. Ha mégis sikerül kölcsönkérni egy épkézláb eszközt, akkor pedig értelmezni nem tudják a kapott értékeket, vagy kihagyják a belső elemeket, pedig ezek  fontosabbak, mint a nyomorult sárvédő. Szerintem egy profi állapotfelmérést semmi sem helyettesíthet, erre pedig ott a Totalcheck, vagy az Autórevizor.

Ja, és még valami! Ha úgy döntesz, hogy mégis egyedül indulsz el autót méregetni, fontos, hogy a rétegmérőt használat előtt kalibrálni kell. Különben úgy jársz majd, mint az a két hapsi, akinek nem tűnt fel, hogy egész nap ezer mikronokat mérnek minden autón, vagy mint az a srác, akinek az aznapi legmagasabb mért érték 3 mikron volt, és a csudáért sem akart többet mutatni a kínai műszer.

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel, a következő rész már a tárban!