Így hazudott szemünkbe a nepper - törött autót akart ránk sózni
Akkor váltotta fel az izgalmat az epe mélyéről érkező haraggal telt megvetés, amikor belenéztem az értékesítő szemébe. Tudod mit láttam benne? Semmit. Szemernyi bizonytalanságot nem érdemeltem tőle. Pedig éppen egy pillanattal előtte tettem fel a kérdést: ebbe az autóba ugye beleültethetem a kislányom? Még visszhangzik a fejemben az a flegma igen. Pedig akár korrekten is lehetett volna válaszolni. Legalább akkor, amikor direktben rákérdezek az autó állapotára és a korábbi sérülésekre. De tekerjük vissza egy picit a történetet!
Nem zsákbamacskára mentünk. Autórevizor Istvánnal azért szemeltük ki a 2017-es fehér Skoda Octaviát, mert ismertük a múltját, és sejtettük, hogy át akarnak majd minket verni. Az autó korábbi tulajdonosa tavaly augusztusban egy rossz pillanatban, egy rosszul felmért helyzetben rosszul döntött, és nem adta meg az elsőbbséget egy főútvonalon érkező Suzukinak, ami egyenesen telibe kapta a jobb hátulját. A balesetben senki nem sérült meg, csak a családi kombi adta életét. A futómű rendesen kiszakadt; a jobb első-, hátsó- és függönylégzsák eldurrant, a jobb első övfeszítő elment. Felni, hátsó lökhárító kuka és ott voltak még az igazán súlyos tételek: C oszlop megrogyott, küszöb gyűrődött és a jobb hátsó ajtó is kilehelte a lelkét.
Először egy nem totalcaros címről e-mailben kerestük meg a várpalotai M8 Autóparkot, akik készséggel megküldték az autó forgalmi rendszámát, annak előéletéről viszont szűkszavúan nyilatkoztak. Beszámított autó, szerviz előélete nem ismert - írták. Ebből egyik sem volt igaz, a mindenki számára elérhető Jármű Szolgáltatási Platform - azaz JSZP - viszont megerősítette a találatot. A káresemények között ott volt az augusztusi karambol, nem volt kétséges, hogy a két jármű egy és ugyanaz.
Az autó hirdetési szövegében azonban nem hívták fel a figyelmet sérülésre, az állapotához a “kitűnő” rubrikát ikszelték be a HaHu-n. Az ár nem volt sem alacsony, sem magas, 4,5 millió forintért úszkálni lehet a 2016-2018 közötti dízel Octaviák között. A fényképek szintén nem árulkodtak, majd egy előzetes telefonbeszélgetés során, rákérdezésre sem említették, hogy az autó korábban súlyosan sérült. Még akkor sem, amikor jeleztem, hogy vinnék átvizsgálós embert. “Csak az eleje sérült kicsit” - nevettem magamban, Papp Tibi tavaly januárban pont majdnem ezzel a címmel írt egy nagyon hasonló esetről.
A forgatókönyv szinte papírforma. A kötelező biztosítás fedezte a vétlen fél kárát, a CASCO pedig a tulajdonosét. A biztosító felmérte az autó roncsértékét, amit 2 millió 255 forintban állapított meg. Majd amikor a tulaj szembesült vele, hogy a helyreállítás az Audatex kalkuláció szerint - ez egy előzetes javítási költség számítás - a Skoda szakszerű talpra állítása 4,2 millió forint lenne egy független szervizben, beletörődött, hogy a GTK tényleg gazdasági totálkárt jelent.
A roncsért a biztosító szerződött partnere, a Havrán Kft. jelentkezett, amit roncsértéken meg is vásároltak. A cég egy reklámtábla szerint autójavítással és biztosítási ügyintézéssel foglalkozik. Valamint a cégjegyzék szerint mit ad Isten, a fióktelepe pont megegyezik az M8 Autóparkéval, ahol a Skoda Octaviát is árulták. Azaz árulják, a cikk megírásának pillanatában is. Egyébként nem kétlem, hogy akadnak vállalkozások, ahol úgy üzletelnek, hogy megvesznek 2 millió feletti áron egy roncsot, ellocsolnak minimum 2,5 millió forintot alkatrészre - szintén Audatex kalkuláció - majd sok ingyen beleölt munkaóra és lelkiismeretes szívás után haszon nélkül értékesítik.
Ott álltunk tehát a kereskedés udvarán, szemtől szemben az értékesítővel. Autorevizor István már végzett az átvizsgálással, és megerősítette, hogy a rétegastagság-mérő ott mutat rossz értékeket, ahol nem kellene. Például a jobb oldali küszöb kellős közepén 50-90 helyett 1122, 1143 és 1350 mikront, és a C oszlop is rosszul mutatott. Egy biztos: a gyári minőségű javítás nem így néz ki, azaz köszönőviszonyban sincsen az eredeti szilárdsággal. És az baj. A német Dekra még 2016-ban csinált egy gyári és szakszerűtlen javítást szimuláló töréstesztet. Szemléletes, hogy akkor utóbbi esetben már 30-as sebességnél sokkal nagyobb erőhatásnak volt kitéve a tesztbábu feje és mellkasa, míg a gyári technológiával javítás jól vizsgázott. A tempó növekedésével pedig csak nyílt a különbségek közötti olló. Tehát az autó szar. És ezt mindketten tudtuk. Szép szar, de attól még szar, és ezt nehéz másképpen nevezni. Nem is akarom.
Amikor megmutattam az autó korábbi állapotáról készült fotót, akkor végre láttam valamit a szemében. Hiába kérdeztem, hogy miért mondta azt, hogy beleültethetem a gyerekem, hogy miért hagyta az átvizsgálást, valódi választ nem kaptam. Csak azt, hogy nem tudta (dehogynem), meg azt, hogy ő csak egy értékesítő. Egy fontos kérdésre azért mégiscsak neki tudtam szegezni: “ugye érted, hogy mihez adod a neved?” Erre kaptam egy kellemetlen “már igen” választ. Sajnos a tulajdonossal nem találkoztam, pedig úgy készültem, hogy őt fogom kérdésekkel provokálni, úgy lett volna az igazi. Azt is hiába hagytam meg, hogyan talál meg minket, ha esetleg szeretné megjelentetni az álláspontját. A kereskedéstől nálunk azóta sem jelentkeztek. De csak nálunk nem. Az autó egykori tulajdonosát ott jártunk után, még aznap felkeresték jogi fenyegetéssel és kompenzációs követeléssel, amiért szóba állt velünk.
Azt hiszem, a vásárlókat már számtalanszor megpróbáltuk megszólítani. Csak bízni tudok benne, hogy mind ismerjük az unalomig ismert tanulságokat: legyél résen, kérj szakszerű segítséget az átvizsgáláshoz, és legalább abban a nyamvadt JSZP-ben kérdezd le az autót, hátha ad támpontot. Ebben az esetben is adott volna.
Update: a cikk megjelenésének pillanatára az M8 Autópark a hirdetést levette.
