Szöcskétől a Komondorig – A magyar katonai járműgyártás története 3. rész
Az előző részt ott hagytuk abba, hogy a 80-as évek végére a KGST gyakorlatilag összeomlott, így a Rábának nem volt pénze, hogy folytassa a H sorozatú katonai Rábák fejlesztését, lehetőségeihez képest azonban nem tett le végleg a katonai teherautók sorozatgyártásáról. Ezekben az években sem a hadiiparunk, sem a Magyar Néphadsereg nem állt jól, ugyanis a magyar gazdaság egyre nagyobb válságba került, ezért a hadikiadásokat és a honvédség költségvetését is nagy mértékben csökkenteni kellett.
A védelmi kiadások csökkentése 1989 elejére annyira nehéz helyzetbe hozta a haditechnikai vállalatokat, hogy a Finommechanikai Vállalatnál 44, a Diósgyőri Gépgyárnál 54, a Labor MIM-nél 39, a Gödöllői Gépgyárnál pedig 38 százalékos termelési érték zuhanást könyveltek el. Ilyen helyzetben az összes új katonai fejlesztést le kellett állítani. 1989 közepére a fegyveres erők hazai termékből való vásárlásai 48 százalékkal csökkentek, a magyar hadiipar szereplőinek pedig egyáltalán nem volt olyan, jó minőségű terméke, amelyet exportálni lehetett volna.
A KGST (1991. június 28.) és a Varsói Szerződés (1991. július 1.) feloszlása után a magyar hadiipari cégek nyolcvan(!) százalékos piacvesztést szenvedtek el. Éles piaci verseny alakult ki a korábbi külpiacokon is, új piacokat pedig nem tudtak meghódítani. A hadiipari vállalatok nagy része csődbe ment, ami megmaradt, az nem igazán tudott modern katonai eszközöket gyártani. Így 1995-ben a védelmi iparban foglalkoztatottak létszáma közvetlenül a rendszerváltás előtti évekhez képest mindössze 15 százalékra zsugorodott. Az ebben az évben végrehajtott cégfelszámolások és cégalapítások (ez a régi cégek újjáalapítását jelenti) következtében Magyarországon megszűnt a gyalogsági fegyverek, a lövegek és a katona optikai termékek gyártása. A Rába ebben az évben vette elő ismét az új katonai teherautócsalád fejlesztését.
A Rába H sorozata
A Rába már a 80-as évek közepén megkezdte a H sorozat fejlesztését, a teljes járműcsalád öt tagból állt volna. A kicsi, Volkswagen-fülkés lett volna a H-9-es, a nagyobbak MAN fülkével lettek volna a H-14-es, a H-18-as, a H-22-es és a H-24-es. Ezekből nagy sorozatot csak a H-9-es és a H-14-es élt meg.
A H9-es össztömege 9,3 tonna volt, hasznos teherbírása pedig elérte az öt tonnát. A fülkéjében három fő utazhatott, de ponyvás kivitelben a platón még 22 fő fért el. Hajtásáról 145 lóerős és 435 Nm-es nyomatékú MAN dízelmotor gondoskodott, amelyhez 5+1 fokozatú manuális váltó csatlakozott. A járműből összesen 150 darabot vásárolt a Határőrség 1995-ben.
A 2002-ben meghirdetett nagy honvédségi járműcsere programra (lásd keretes írásunkat) a Rába a H-14-es modellt szánta, ami megfelelt a NATO előírásainak. A billenthető 1+1 személyes fülke (MAN gyártmány) a sajtolt U profilokból összeállított létraalváz elején kapott helyet. Alatta a motor, mögötte a rakfelület helyezkedik el. Motorja a MAN turbófeltöltős, sorhatos 240 lóerős, D1836 típusa, hűtőrendszere zárt.
A merev hidakat elől trapézrugók, hátul progresszív trapézrugók kapcsolják az alvázhoz hidraulikus lengéscsillapítóval. A váltómű teljesen szinkronizált, az osztómű zárható differenciálművel van ellátva, de kerekek közti differenciálzárral is rendelkezik. A teherautó keréknyomása menet közben változtatható. A típusból 2004 és 2019 között több mint 300 darabot vásárolt a Magyar Honvédség. Jelenleg ez az utolsó Rába gyártmányú teherautó, az állami tulajdonban lévő cég 2020 végétől már nem gyárt járműveket. Helyette a Mercedes különböző típusait forgalmazza a Honvédségnek.
Szöcske, a fura szerzet
A mai napig az egyik legfurább kinézetű magyar jármű a Szöcske. Az 1990-ben elindított kísérlet egy speciális feladatkörű, katonai alkalmazású könnyű terepjáró gépjármű (KTJ) létrehozásáról szólt, amely többféle fegyverzettel is felszerelhető (könnyű- vagy nehézgéppuska, mesterlövész- vagy fedezékromboló puska, hátrasiklás nélküli löveg, páncéltörő rakéta), s amellyel különleges egységeket lehetett volna gyorsan mozgatni speciális feladatok végrehajtása céljából.
Az első kísérleti példány, a KTJ-01 típusszámú változat a Haditechnikai Intézet által meghatározott követelmények alapján 1992-ben a Gépfet Kft.-nél készült el. A konstrukciót extrém körülmények között vizsgálták a szakemberek, és a szerzett tapasztalatok felhasználásával további prototípusok (KTJ 02, 03 és 04 típusszámon) kerültek legyártásra, amelyek alapelvükben megegyeztek az első verzióval, de paramétereikben-kivitelükben változtak.
Két évvel később, 1994-ben a vizsgálatok érdekében végzett átalakítások (részegység, fegyverállvány elkészítése) után az alábbi fegyverek hordozására tervezték át a járművet: könnyű- vagy nehézgéppuska, mesterlövész- vagy fedezékromboló puska (Gepárd, Elefánt), hátrasiklás nélküli löveg, páncéltörő rakétavető (Fagot). A Szöcske sorsáról végül 1994 végén döntöttek: a felmerülő pénzügyi nehézségek és a konstrukció problémái miatt (teljesen át kellett volna tervezni a járművet) nem került rendszeresítésre a Magyar Honvédségnél.
Magyar katonai buszok
A már említett nagy honvédségi járműbeszerzésnek volt egy autóbuszos része is. E kategóriában az Ikarus Trade Kereskedelmi Kft. volt a befutó az Ikarus Egyedi E95M típusával; a közúti összkerékmeghajtású gépjárművek kategóriában az Iveco SpA; míg a katonai terepjárók kategóriában a Rába Jármű Kft. nyerte el a pályázatot. Az E95M 12 000 milliméter hosszú és 2 550 milliméter széles, RÁBA B260.80-300M alvázra épült. Mivel az autóbuszok csak 12 méteresek, a csomagterük mérete egy köbméterrel elmarad a polgári változatétól, ami kilenc köbméteres. A jármű 354 lóerős EURO 3-as, 11,970 literes motorját a Mercedes szállította (Daimler-Benz OM457LA E3). A gumiabroncsok mérete is nagyobb egy átlagos autóbuszénál (315/80 R 22,5). Az E95M utasterének állómagassága a kocsi teljes hosszában 1957 milliméter.
A buszok NATO kivitelűek voltak, ami a következőket jelenti: fényálcázó rendszer, lemosható álcázó festés, külső NATO indító csatlakozó, szimbólumok és kapcsoló-jelölések, vegyszerekkel mosható utastér. Az akkumulátorláda tere alkalmas a STANAG szabvány szerinti akkumulátorok fogadására. A járműveken alkalmazott bevonatrendszer ellenáll a vegyi szennyező anyagok és a mentesítő anyagok hatásainak, valamint alkalmas a tervezett álcázó festékrendszer felvitelére és eltávolítására, infraaktív tulajdonságokkal bír, továbbá ellenáll az ultraibolya sugárzásnak, illetve a nagynyomású mosó-vízsugár mechanikai hatásainak. Egyes járműveket gépkarabélytartóval is szereltek. Az Ikarus E95M típusból a tervezett 200 darab helyett mindössze 15 készült.
Később, 2017-ben egy újabb magyar busztípust rendszeresített a honvédség. A Volvo alvázas Currus Aries, óriási visszalépés az E95M-ekhez képest, ugyanis ezek a buszok nem felelnek meg a NATO előírásoknak, mind az összeszerelés minősége, mind a felhasznált anyagok messze elmaradnak a 15 évvel idősebb Ikarusétól. A típusról itt írtunk részletesebben. A Currus Ariesekből egyébként összesen 138 darabot vásárolt a HM.
A harcias kutya, a magyar MRAP
Az elmúlt évtizede egyik legelőremutatóbb, legígéretesebb magyar katonai harcjárműve a Komondor volt, amelyből világsiker is lehetett volna, ha egy szerencsésebb csillagzat alatt születik.
A Gamma Zrt. már az ötvenes évektől folyamatosan részt vett a Magyar Honvédség vegyi-felderítő járműveinek kialakításában, azonban a 2000-es években rendszeresített járművek már nem tették lehetővé egyes alapkövetelménynek számító ABV-felderítő (atom-biológiai-vegyi) képességek befogadását. Magyarországi gyártásból nem volt elérhető megfelelő jármű, így egy nagy teherbírású, összkerékmeghajtású, többcélú, a követelményeknek megfelelő ballisztikai és akna elleni védelemmel rendelkező terepjáró tehergépkocsi elkészítését tűzte ki célul a cég. Ez lett a 2012-ben bemutatott Komondor MRAP. A Cummins motoros harcjármű több feladatra is alkalmas, többek között felderítésre, vegyi mentesítésre, vagy katasztrófavédelmi célokra.
A magyar MRAP-ból több példány is készült, az egyik prototípust a paksi atomerőmű bérli, valamint a tűzoltóság vásárolt belőle három darabot 2018-ban. A Komondorból a honvédség végül nem vásárolt, helyette a török Nurol Makina MRAP-jaiból vesznek 300 darabot.
Napjainkban semmilyen katonai járműgyártás nem történik hazánkban. A jövőben lehetséges, hogy néhány tucat lövészpáncélost, illetve a Nurol Makina MRAP-jait KD és SKD kitekből összeszereljük, de persze ez nem egyenlő a gyártással. Jelenleg úgy néz ki, hogy a magyar fejlesztésű katonai járművek gyártásáról hosszú időre elbúcsúzhatunk.
A honvédség eddigi legnagyobb járműbeszerzése
A Honvédelmi Minisztérium (HM) az ezredforduló után nem sokkal, 2002 novemberében meghirdetett egy hatalmas járműtendert, ami a 2003-2018 közötti időszak legnagyobb összegű és legnagyobb darabszámú katonai járműbeszerzése lett volna. A minisztérium által kiírt pályázat a három kategóriában összesen 8-10 ezer gépjármű beszerzését irányozta elő 15 év alatt 230-250 milliárd forint értékben. Ennek a tendernek lett nyertese a Rába és az Ikarus Egyedi Kft. is. A beszerzést annak rendje és módja szerint 2018-ban lezárták, azonban az elképzelt beszerzési szám végül teljesen elmaradt a kitűzött céloktól. Az évek során teljesen elhalványult, és feledésbe merült a beszerzés, de nem is csoda, hiszen a 8-10 ezer megvásárolni kívánt jármű helyett mindössze alig hatszázat sikerült beszereznie a HM-nek.
