A Jazz, ami hamisan szól
Valahogy elterjedt a családban, bartáti körben, hogy autókkal foglalkozom, és így minden vásárlással engem találnak meg. Jó-jó valahol persze érthető a dolog. Ez az eset is egy ilyen felkérés volt, amikor is hatmillió környékén kerestünk Honda Jazzt, CVT váltóval. Nem annyira izgalmas autó, de olcsó a fenntartása, meglepően jó a pakolhatósága. Én speciel szívesen ajánlgatom az ügyfeleim részére, pont a fentebb említett előnyök végett.
A 2016-19-es gyártásúak esnek bele ebbe a pénzügyi keretbe. Egy kicsit időutazás egy ilyen gyártású Jazzbe beleülni, igazán frissíthetnének már a beltéren. Na és az extrák. Nem bővelkedik a széria, már egy tolatóradarnak is nagyon lehet örülni. A fejegységek pedig... hát hagyjuk, nem a modern időket idézik.
Szerencsétlenségemre csupa magánszemély által hirdetett autó került a képbe, többnyire vidéken. És miért is sajnálkozom? A kereskedésnek van egy tól-ig nyitvatartása, viszonylag könnyű időpontot egyeztetni. Persze kivételek itt is vannak. Na de a magánszemély. Már előre félek. Íme egy példa. Felhívom, elmondom ki vagyok, miért keresem. Nem érti. Pedig a vevőjelölt már elmagyarázta. Megteszem én is még egyszer. Nézzük az időpontokat, mi felelne meg. Sorolja is. Vasárnap 13.00 és 13.15 között. Hétköznap 19 óra után, vagy reggel nyolc előtt. Elmondom, hogy én szolgáltatást nyújtok, nekem is van munkaidőm, lenne-e másik alternatíva. Közli, hogy nem. Következő jelölt. Ráér szinte bármikor. Hurrá, megörülök a hírnek. Holnap 11 kérdezem? Az pont nem jó. Más időpont holnap? Nem jó. Holnapután bármi? Elvileg a délelőtt 10 megfelel, de hívjam még aznap... köszi, de ez megint nem fog menni. Biztosra kéne tudnom. Olyat ő nem tud. Hihetetlen, a miniszterelnökkel előbb tudnék interjút készíteni...
Kicsit messze az első autó
De vissza a Hondákhoz. Mivel CVT váltóból kicsi a kínálat, valamelyik szombat délutánra beterveztünk egy vidéki megtekintést. Az eladó rendkívül magabiztos volt. Amikor közöltem vele, hogy autókkal foglalkozom és szeretném átvizsgálni, csak annyit mondott, ezt nézheti bárki. Megérkeztünk a címre, kaptunk egy kulcsot. Szólt, hogy a jobb hátsó ajtó kicsit fújva. Ekkor elvonult, mondta nézegessük nyugodtan. Nos hát, néztünk is tágra nyílt szemekkel...
A klímahűtő elgörbülve, valami szivárgott is belőle. Minden elem fújva, botrányos minőségben. Beltér lelakott, ahhoz képest legalább is, hogy kilométer (elvileg) alig volt az autóban. Ülés kiülve. Az autó színvonala a bányászbéka feneke alatt, az ára pedig az egekben. Ránézek a vevőjelöltre – Beindítsuk? Dehogyis – feleli – húzzunk innen. Eladó néz nagy szemekkel, megszánom – a klímát azért nézesd meg mert folyik valami. Erre is van válasz, most mostam le- mondja szemrebbenés nélkül. Ok, hihető lenne, ha valami más is vizes lenne ezen a bontószökevényen, de nem.
Távozáskor sértődötten megjegyzi, ugye tudjátok, hogy ez nem új autó. Persze, hogy tudjuk – felelem – láttuk. És nem is értem, hogy hogyan is tudok mosolyogva elsétálni. Van az a kultúrkör, ahol ezért hosszan dicsérgetnék a kedves mamáját...
Sokkal messzebb a második
Következő autó. Még messzebb van. Megint egy hétvége, megint egy magánszemély. A Jazz piros. Nem szeretem a pirosat Jazzben. Kifakul, olyan lesz, mint egy beteg magenta reklám. Kifaggatom telefonon az eladót, esküszik, hogy karcmentes, gyönyörű, szervizelt meg minden. Meg is kérik az árát rendesen. A fotókon gyönyörű.
Megérkezünk. Az autó teteje olyan, mintha bagzó macskák jártak volna násztáncot rajta. A polírozás ezen már nem segít, mélyek a karcok. A méter megint százezer alatti, de a beltér elkeserítő. Méghogy karcmentes! Minden műanyag összekaristolva, mintha vívóleckéket tartottak volna az autóban. Gumik szarok, fék kopott. Rá lehet locsolni még egy jó kis összeget. Sajnos ez is kapufa, de legalább a diagig most eljutunk. Van egy égéskimaradásunk is, sebaj patika az autó...
Namármost. A két hónapja, szaladgálós válságautónak vett Jazz Farmos kisautónk százhatvanezer kilométerrel, 13 évesen is verte ezeket az autókat – küllemben is, műszaki állapotban is. Pedig ezek 5-7 éves járgányok, (elvileg) nagyon kevés kilométerrel.
Harmadik nincs, már nem akarnak Jazz-t. Leáll az autó projekt. Persze korábban is láttak már kettőt, de oda el sem hívtak.
Foglaljuk össze mibe is szoktunk belefutni a magánszemélyek által hirdetett autóknál.
Túlértékelik az árát, azon egyszerű oknál fogva, hogy érzelmileg kötődnek. Vagy mert csak. A hirdetésben hazudnak az esztétikai állapotról, hátha egy vak jön megvenni. Ez speciel ritkán szokott bejönni.
A hirdetésben hazudnak a műszaki állapotról, mert:
- A, fogalmuk sincs róla
- B, átverték a szerelőnél
- C, csak mert
Hazudnak a sérülésmentességről, mert:
- A, fogalmuk sincs róla
- B, átverték a vételnél
- C, csak mert
Annyi titkot azért megsúgok, hogy a kereskedőnél árult autókat is magánszemélyek használták, és lakták le. Sőt a céges autókat is magánszemélyek vezetik, hús-vér emberek. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy magánszemélytől nem lehet jó autót venni, és szaladjon mindenki a kereskedésekbe. Csak mítoszokat ne gyártsunk nem létező dolgokról...
Kövesd az AutoRevizort a Facebookon is!
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
