Talán mindenki emlékszik a kétezres években az első GPS eszközös vezetési élményére. Nem kellett előre megjegyezni, hogy mikor, hol és merre kell fordulni, vagy lámpát kapcsolni, hogy lássuk a papírtérképet, mint azelőtt. Ehelyett csak bepötyögtük a kis kijezlőbe a címet, rácuppantottuk tartójával együtt a szélvédőre, aztán uccu neki. Aki pedig igazán tehetős volt, olyan autót vásárolt, amihez járt beépített navigációs rendszer. Azóta a navit felváltotta a telefonunk, kijelző már minden új autóban van, a GPS eszközökből élő cégek pedig sírva mondják a tükörbe, hogy bezzeg régen minden jobb volt. Persze hogy az volt, hiszen akkor még relevánsak voltak.
A mai GPS rendszer alapja 1973-ban készült el 24 Navstar műholddal, amelyek mindegyike naponta kétszer kerüli meg a Földet 20 ezer kilométeres magasságban. Ez technikailag remekül működött, csak a hidegháború miatt az amerikaiak nem akarták, hogy ez mindenkinek túl jól működjön. Ennek érdekében zavaró jeleket is sugároztak, amivel korlátozták, zavarták a rendszer pontosságát, így normál közúti navigációra csak akkor volt alkalmas, ha azt az állam is úgy akarta.
A legelső, civil használatra szánt GPS navigációs eszköz a Magellan NAV 1000 volt, ami 1989-ben jelent meg. Akkoriban csak előre megadott időpontok között lehetett használni az eszközt, másfél kilós súlyával könnyű sem volt, valamint 2000 dollárba került, ami most már 5000 dollárnak, vagyis 1,7 millió forintnak felel meg.
A kezdeti horror ár és korlátozott használati érték ellenére igény volt az eszközökre, így idővel egyes cégek kimondottan erre a születendő piacra kezdtek fókuszálni. Ilyen például a Garmin, a TomTom és a Mio.
Már a GPS születése előtt is volt igény és megoldás is a papírtérkép-mentes navigálásra. 1971-ben például egy kazettás megoldással próbálkoztak, de a Honda és az Alpine egy Electro Gyrocator néven futó inerciális navigációs rendszerrel is kísérletezett.
Az aranykor és annak növekvő árnyéka
Aztán jött a GPS eszközök aranykora, a késői kilencvenes-, kétezres évek, amikor pártízezer forinttól kezdődően párszázezerig bármilyen navigációs eszközt vásárolhattunk. És vásároltunk is. 2000-re a Garmin már túl volt a hárommillió eladott navin, és összesen ötven különböző modelljük volt elérhető a piacon.
Ezekben az években minden autóval vagy technológiával foglalkozó portálon – köztük nálunk is – GPS eszköz-tesztek tömkelegével találkozhattunk. A három nagy gyártó egymásra licitált árban, kínálatban, funkciókban – virágzott a piac. Ami pedig később megölte, az épp születőben volt.
A Google Maps alapja nem is a cégóriástól származik és nem is egy interneten elérhető funkció volt. Kezdetben egy C++ asztali program volt, amely a Where 2 Technologies nevű cégnél készült. A céget 2004 októberében vásárolta fel a Google, akik a programot weblappá alakították. Ugyanebben a hónapban egy térbeli adatok megjelenítésével foglalkozó vállalatot, a Keyhole-t is megvették, az ő tevékenységük főleg a Google Earth megalkotásában volt fontos, de a Mapsben is aktív szerepük volt. Egy korábban felvásárolt cég, a ZipDash is kulcsfontosságú volt, ők valós idejű forgalomelemzéssel foglalkoztak. Végül e három cég és a Google 2005. február 8-án bejelentette, hogy elindult a Google Maps, mint egy web mapping platform, ami szatellit képet is képes mutatni.
Telefonon először 2005 novemberében lehetett megnyitni a Google Mapset, de csak az Egyesült Államokban. A honlapot folyamatosan fejlesztették, de az egyik legnagyobb előrelépésük 2007 novemberében történt. Ekkor jelentették be a Google Maps for mobile 2.0-t, ami már helymeghatározásra is képes volt – mindezt ingyen. A 2.0-s verzióhoz készült is egy videó, ajánlott megnézni:
Majd jött 2008 szeptembere, amikor az első Android alapú mobiltelefon mellett bejelentették, hogy a Google Maps különálló applikációként is elérhető lesz. Eközben folyamatosan zajlott a Föld feltérképezése és folyamatos frissítése a lehető legalaposabban – Észak-Korea 2013-ban került rá a Google Mapsre, mint navigálásra kész ország.
Mindeközben, 2006-ban a Waze is megalakult FreeMap Israel néven, ami eredendően csak helyben működött, héber nyelven. 2008-ban átnevezták Waze-zé, ezzel a globális piacra való lépés volt a cél. A terv bevált, 2011-re már 80-an dolgoztak a cégnél, 70 munkatárs Izraelben, tíz pedig az Egyesült Államokban. A Waze aktuális közlekedési jelentéseit több tévécsatorna híradója is használta, a felhasználói bázis is egyre növekedett. A céget végül 2013 júniusában vásárolta fel a Google, amivel a Maps és a Waze együttes adatbázisból kezdhetett el működni, ami a felhasználó előnyére vált.
Nagyjából 2013-ig bezárólag a GPS eszközök piaca még remekelt, ami főleg annak volt köszönhető, hogy az Android és iOS alapú telefonok még nem voltak annyira elterjedtek, valamint a korlátlan/nagy mennyiségű mobilinternet sem.
Nem vész el...
Az okostelefonok térnyerésével arányosan a különálló navigációs eszközök eladási számai is csökkeni kezdtek. Ez nem meglepő, hiszen a Google Maps, a Waze és az Apple Maps is folyamatosan frissíti térképeit, miközben élő adatokat is használ az útvonaltervezéshez, míg a hagyományos GPS eszközök térképét manuálisan kell frissíteni, valamint legtöbbjük nem kalkulál a forgalommal. Bár a Garmin ezt megpróbálta azzal kiküszöbölni, hogy a telefonunkkal tudtuk párosítani a navit, ami így frissítette a térképet, ezzel azonban mondhatni feleslegessé vált az alapeszköz, hiszen a telefont is ki tudjuk tenni a szélvédőre, és a töltése is megoldható.
Emiatt a TomTom, a Mio és a Garmin is elkezdett más termékeinek fejlesztésére fókuszálni. A Mio például már a „világ vezető fedélzeti kamera gyártójaként” reklámozza magát, honlapjukon még mindig találhatunk GPS eszközöket, de ezek már legalább 4 éve jelentek meg.
A TomTom idén jelentette be, hogy nem árul több személyes navit az Egyesült Államokban, azok ugyanis az alkalmazások (köztük a sajátjuk) miatt irrelevánssá váltak. Európában még kapható személyautókra tervezett GPS eszköz, de elég beszédes egy USA-méretű piac feladása . Ők viszont a Mióhoz képest megmaradtak a navigációs piacon, csak tovább specializálódtak, például lehet kapni kimondottan motorkerékpárokra vagy kamionokra tervezett navit.
A Garmin is azonos sorsra jutott, bár ők az egyetlenek, akik az elmúlt egy évben kiadtak egy új navit, de ezen a területen ők is inkább a különleges "helyzetekre", járművekre tervezett eszközökben hisznek, valamint a kerékpárosok körében igen népszerűek az eszközeik (illetve okosórát is gyártanak már pár éve).
...csak átalakul
Tehát van még létjogosultsága az ilyen eszközöknek? Van, de már csak kisebb rétegek számára. Az egyik ilyen kiemelkedő réteg a fuvarozók, ugyanis a Google Maps, a Waze és az Apple Maps (jelenleg) nem számol a jármű méretével. Személygépkocsiknál ez aligha fontos szempont, viszont kamionoknál annál inkább. Bár már erre is van alkalmazás pár éve, a Trucker Path, de ezt inkább az Egyesült Államokban használják. Így például a Garmin és a Mio is árul speciális navit, amibe be lehet táplálni a jármű méreteit, ami annak megfelelően tervez útvonalat, de ugyanilyen elven működik a lakóautóknak szánt verzió is.
Egy másik ilyen „alkalmazással nagyjából kiváltható, de nem teljesen” kategória az offroad autózásra tervezett navigáció, aminek talán legkecsegtetőbb előnye a műholdas kommunikáció, amivel az eltévedés esélyét zárják ki.
Egy további példa a motorkerékpárokra fejlesztett navi, de körbekérdezve pár érintettet, abszolút nem létszükséglet, egy telefon és egy jó minőségű telefontartó kiválthatja.
