Költséges és csak látszatmegoldás, mi az? Lakossági parkoló
Hiába az új szabályok, ha a kiskapu nyitva maradt
Egy jogszabály csak annyit ér, amennyit a valóságban be tudnak tartatni belőle. Ha a jogalkotó nem ügyel az életszerű és kikényszeríthető jogszabályok megalkotására, akkor minden további erőfeszítés hiábavaló lesz. Vajon a kizárólagos lakossági parkolás is erre a sorsra jut?
Korábban megírtuk, hogy számos belvárosi önkormányzat bevezette - nyugati mintára - a kizárólagos lakossági parkolóhelyek intézményét. A koncepció lényege, hogy este 6 és reggel 7 között a nem helyi lakosoknak tilos a megállás, még parkolójegy vásárlásával sem szerezhetnek jogot a várakozásra a helyi lakosoknak fenntartott helyeken.
Elméletben jól hangzik. A helyi lakosok fellélegezhettek kicsit, az ingázók meg vakargathatták a fejüket új parkolóhelyek felkutatásán töprengve. A jog legnagyobb gordiuszi csomója viszont itt is adott: a jogszabályokat alkalmazni is kell a valóságban ahhoz, hogy be tudják tölteni a funkciójukat. Ebben a témában ez kifejezetten problémás, mivel a korábban is meglévő kiskaput nem zárta be a jogalkotó. Anélkül pedig mit sem ér az egész.
A kiskapukról érdemes tudni, hogy a jog összetettsége és rendszerszemléletet követelő jellege miatt keletkeznek, általában akkor, amikor a különböző szintű szabályok összefésülése elmarad a jogalkotás során. Sokszor megesik, hogy a helyi szintű szabályozást (pl.: önkormányzati rendelet) az viszi vakvágányra, hogy nem kompatibilis teljes egészében egy magasabb jogforrás (pl.: törvény) rendelkezéseivel.
A jogi kiskapuknak van egy olyan halmaza is, amelyeket azért nem gyomlál ki a jogalkotás a rendszerből, mert nem lát jobb megoldást. Nemes egyszerűséggel azért, mert nem tud olyan szabályokat alkotni, amelyek mindig, minden lehetséges problémára jó választ adnának. Például a szabálysértési törvény garanciális rendelkezései miatt.
Amolyan feszültségleeresztő szelepként funkcionálnak ezek azokon a problématerületeken, ahol a jogalkotó is tudja, hogy igazából csak igényt fogalmaz meg, amikor szigorít. Hiába megy a brénsztorming például a belvárosi parkolás kérdésében, a fizikai helyek száma fix, az autók halmaza pedig folyamatosan emelkedik, az önvád tilalma viszont évszázados szerzett jog a szankcionálással operáló jogterületeken.
Ne legyenek illúzióink, a jogalkotó pontosan tudja ezt. Nem véletlen, hogy a megállási- és várakozási szabályok megsértése csak 4 évig (2008-2012) tartozott az objektív felelősség hatálya alá. Az a rendszer túl hatékony volt, rávágta a kertkaput a helyhiány okán bliccelőkre, a mérges autós pedig semmilyen oldalról nem jó befektetés. Így 2012 óta visszatért a rendszer az elnézőbb kerékvágásba, manapság a tilosban parkolás csak akkor rizikós, ha kerékbilincset vagy "lopóautót" is használ az önkormányzati közterület-felügyelet a tilosban várakozók szankcionálására.
Mi történik a valóságban?
A prózai hétköznapokban az egyszeri autós bemegy a kertvárosi idillből a belvárosi zsufiba, megnézni egy meccset a haverokkal csütörtök este. Holnap úgyis péntek, az meg már "kisszombat", belefér egy kis lazulás. Este 6 után ér be a belvárosba, a helyi lakosok már mind otthon nézik a híradót, parkolóhely egy szál se. De nini, ott indul Joli néni, viszi Fifit a kutyakozmetikába. Na, érkezni tudni kell!
A hely valójában nem szabad, a sarkon lévő tábla a nem helyiek számára tiltja a megállást ebben az időszakban. Főhősünk meg tojik rá, vagy csak nem látta a táblát, végül is mindegy. Bemegy a krimóba, megnézi a meccset, a közteres addig applikál egy színes mikicsomagot a szélvédőlapát alá. Tilosban parkolt, helyszíni bírság.
Főhősünk dohog egyet, de nem idegeskedik, majd az ügyvéd haver elmondja mi a kibúvó, itt úgyis mindig van legalább egy. És tényleg. A közteresek küldenek majd egy levelet, hogy 30 napja van virítani a lóvét. Ha nem teszi, átadják a rendőröknek az ügyet és akkor aztán jajj, meg jujj!
Csak az a baj, hogy a jajj, meg a jujj valójában egy kis aktatologatást és levelezgetést jelent, semmi egyebet. A jogszabály szerint ugyanis szabálysértés esetén sem beismerni, sem fizetni nem kötelező. Ez amolyan szabadon választható kurzus csupán. A magyar néplélek pedig úgy van vele, hogy ha lehet választani a fizetés és a nem fizetés között, akkor utóbbit választja.
Így az egésznek semmi értelme!
A helyi lakosok megnyugodtak a táblák kihelyezése után. Az önkormányzat bezsebelte a szimpátiát és a szavazatokat. A közteresek dolgoztak az üggyel legalább kétszer, a rendőrség is eltöltött vele pár órát, a statisztika jó lesz.
A nem helyi lakos autós viszont ugyanúgy megállt a kerületben, ahogy eddig is, Joli néninek meg pont úgy nem jutott hely a kapuban éjszakára, ahogy eddig sem.
Akárhonnan is nézem, ez az új szabályozás csak arra volt jó, hogy elégessen minden érintett egy rakat időt és energiát, tök feleslegesen. Érdemben talán annyi változott, hogy a nem helyi lakosoknak utólag levelezgetniük kell egy kicsit a rendőrséggel (akár teljesen ingyen, a kanapéról, ügyfélkapun keresztül!), de igazából az sem kötelező.
A szándék nyilván nemes és az ötlet sem rossz, de nem állhat minden sarkon közteres / rendőr a szabálysértők tettenéréséhez, a kiskaput pedig nyitva hagyta a szabályozás. Ezzel így csak a bürökrácia hízott, a probléma hosszútávon változatlan.
Most vagy a kiskapukat kell becsukni, vagy a fizikai problémát kell a gyökerénél kezelni. Ez a jogi fingreszelés sehova sem vezet, de legalább költséges.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy a történeted feldolgozhatjuk.
