A parkolási mumus: mozgáskorlátozott várakozóhely

Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy mindenki csak pénzben tud gondolkozni. Mennyi a bírság összege, mennyi az ügyvéd díja, mennyi a per költsége, mennyit lehet spórolni az azonnali fizetéssel? Tipikus autós kérdések ezek. 

Közben meg a közlekedési joganyag elsődlegesen nem erről szól, hanem az élhető és zökkenőmentes mindennapi kommutálás keretrendszerének megteremtéséről. Az csak a fogyasztói kapitalizmus egyik mellékzöngéje, hogy a renitens autósok csak a pénzbírságokból értenek. Jól megfigyelhető ez a gyorshajtások szankcionálásánál 2008-ban bevezetett módosítás esetében.

Viszont a többség szerencsére jogkövető, és csak néha vét a szabályok ellen. Olyankor pedig a jog sem sújt le minden erejével a megtévedt bárányokra, hagy mozgásteret ha úgy látja, hogy az intézkedés célja rommábírságolás, ellehetetlenítés nélkül is elérhető.

A médiában kevés szó esik arról, hogy mi várható akkor, ha mozgáskorlátozott helyen hagyja a járművét valaki, akinek nincs erre jogosító igazolványa. Az közszájon forog, hogy csilliárdos lesz a bírság, kattan a kerékbilincs és jön a lopóautó 15 percen belül. De valóban így van? Nem egészen.

A mozgáskorlátozott helyek jelölésével kapcsolatosan sok autós panasz érkezik. Vagy a táblát takarja ki a fa, vagy a felfestés kopott le, néha pedig éjszakai fényviszonyok között észlelhetetlen a jelzés. Ősszel a falevelek, télen a hó tudja elrejteni a jelöléseket. A mindennapi rohanásban így nem is olyan nehéz véletlenül rossz helyen megállni. 

Szerkesztőségünk több tagja is járt már így az évek alatt. Egyik ifjú titánunk egy klasszikus taposóaknára lépett: a táblát kitakarta a lombkorona, a felfestést pedig megette az időjárás. Nem is észlelte, hogy rossz helyen áll, negyed óra alatt meg is kapta a bírságcsekket. Jobb félni, mint megijedni alapon befizette a közteresek által kiszabott 50 ezres (ma már 65e) helyszíni bírságot, nem kockáztatta a rendőrség előtti eljárás 100 ezres (ma már 130e) beugróját. 

Másik kollégánk ennél bátrabb volt, és bízott a rendőrség méltányosságában. Kiderült, neki volt igaza. Mivel korábban nem volt közlekedési szabálysértése és valóban csak egyszeri hibát vétett, a rendőrség útjára engedte egy írásbeli figyelmeztetéssel. Miért? Mert a cél nem a bevételnövelés, hanem a mozgáskorlátozott helyek rendeltetésszerű használatára való motiválás. Az pedig - elsőáldozóknál - anélkül is elérhető, hogy léket vágna a családi költségvetésen a hatóság. 

Aki viszont nem életvitelszerűen űzi ezt a tevékenységet, annak a díjtétel annyira nem is releváns, hiszen van oka bízni a rendőrség méltányosságában. Aki pedig sportot űz ebből is, az idővel úgyis kap egy kerékbilincset vagy helyszíni ellenőrzést, ami alól nem lesz kibúvó. 

Elsőre úgy tűnhet, de azt fontos tudni, hogy a "közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése" esetén a rendőrség alkalmazhat pénzbírságot (büntetés) és figyelmeztetést (intézkedés) is. Ha előbbit alkalmazza, akkor valóban kötelező a mérték, 130 ezres bírságot kell kiszabnia. Viszont, intézkedést (figyelmeztetés) alkalmazhat önállóan is, a pénzbírság helyett. Olyankor pedig nem köti a mértékre vonatkozó jogszabályi előírás. 

Gyakran előforduló eset az is, hogy a társasházak előtt az önkormányzat által kijelölt mozgáskorlátozott helyet egy konkrét autó használja, a tulajdonosa azonban elköltözik, a hely pedig üresen tátong hosszú időn át.

Olyat is láttam már, hogy a budai hegyek kis utcáiban teremgarázsban állnak a jogosult autók, az utcán meg évek óta üresen áll a fenntartott hely. Ilyenkor be lehet jelenteni az önkormányzatnál a szituációt és lehet kérni a közlekedési rend felülvizsgálatát. 

Coverfotó: Dívány.hu