A veszélyes megközelítés tilalma kontraproduktív is lehet

Lázár János tavaly júliusban jelentette be, hogy elkezdték a KRESZ felülvizsgálatának előkészítését – akkor a apropó az Árpád hídon történt halálos baleset  volt, de tény, hogy hosszú évek óta adós ezzel törvényalkotás. Jelenleg több munkacsoport dolgozik az új szabályzat előkészítésén, a tervezetet ősszel társadalmi egyeztetésre bocsátják és 2025 március végéig kell a kormány elé kerülnie. A tervezet készítői az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) és a Magyar Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet (KTI) célja, hogy az új KRESZ vegye figyelembe az elmúlt évtizedekben megváltozott keretrendszereket, úthálózatot, technológiát, de szem előtt tartja a generációs különbségeket is.

Az új KRESZ nem csak a jogosítványszerzés feltételrendszerének átalakítását tartalmazza majd, hanem új alapelveket is hirdet, melyek a személy- és vagyonbiztonság, a szabálykövetés, az együttműködés, az esélyegyenlőség, a bizalmi elv, a fenntarthatóság és az elvárhatóság. Az alapelvek megfogalmazása már önmagában is pozitív gondolat, viszont akad egy problémám, mégpedig a veszélyes megközelítés tilalma. Ezzel a bíróság munkájának megkönnyítése érdekében a felelősséget csaknem teljes egészében áttolnák az autósokra, ami nem oké.

Mindenek előtt az új alapelvek: 

• A személy -és vagyonbiztoság, a szabálykövetés nem kérdés, ezek nélkül nincs is közlekedés.
• A fenntarthatóság és az elvárhatóság jelenleg inkább csak általános igénymegfogalmazások, a részletszabályok konkretizálják majd őket.
• Az együttműködés, az esélyegyenlőség és a bizalmi elv lehetőséget nyújt az erősebb kutya mentalitás kigyomlálására, ami üdvözlendő, azonban számomra valami nem teljesek kerek. 
  
  

Fülöp Ágnes, nyugalmazott közlekedési büntetőjogi bíró, a munkacsoport tagja szerint az új KRESZ jobban védi majd a közlekedők biztonságát. Bár a zebrán áttekerő bringásnak vagy a piroson átszaladó gyalogosnak továbbra sem lesz elsőbbsége, az autósokra minden esetben vonatkozik majd a veszélyes megközelítés tilalma. Ez pedig kulcsszerepet játszhat majd a balesetek felelősének megállapításánál.

Vagyis a négysávos sugárúton szabálytalanul átrohanó gyalogosnak, vagy a sövény mögül hirtelen kitekerő kerékpárosnak továbbra sem lesz jogilag elsőbbsége, a bíróság azonban mégis az autóst ítélheti majd el, mert megsértette a veszélyes megközelítés tilalmát.

Ez alapján úgy tűnik, hogy a jogalkotó már egy jövőbeli baleset tárgyalásán érezte magát az alapelvek megalkotásakor. Valószínűleg elege lett az ítélkezés során alkalmazhatatlan gumiszabályokból, ezért most kijelentette: az autókhoz, vagy motorokhoz nagyobb felelősségnek kell társulnia. Ez önmagában üdvözlendő, de érdemes figyelni arra is, hogy a többi közlekedő felelőssége se merüljön feledésbe, hiszen egy konkrét csoportra fókuszálva könnyen megfeledkezhetünk a többi résztvevőről.

Az új alapelvek mentén könnyen megtörténhet az is, hogy egy szabálytalankodó gyalogos, kerékpáros, rolleres elcsapása esetén jogilag már nem az autósnak lesz igaza. Én pedig tartok tőle, hogy a KRESZ oktatásra nem kötelezettek tömegesen fogják félreértelmezni a veszélyes megközelítés tilalmát, vagyis hamis védelmet képzelnek maguk és az autósok közé, végül pedig szaporodni fog a balesetek száma. 

Ha az új szabályozás bátorítja a felelőtlen magatartást az egyik csoport (kerékpárosok) esetében, akkor a másik kör (autós) szigorúbb szabályozása ellenére is több baleset lehet a végeredmény, a fejfán pedig nem igazán számít majd, hogy jogilag nem a biciklis volt a ludas. A cél és a szándék bizonyára nemes, de az új KRESZ sem hagyhatja figyelmen kívül a valóságot. Veszélyes üzemeknél ez a megközelítés egyszerűen nem működik. A valaki más majd megoldja hozzáállás a közlekedés esetén nem megfelelő, hiszen itt az élet a tét, ha elütöttek, nincs második esély.

A közlekedési szabályok célja a veszélyhelyzetek megelőzése. Ezt a problémakört egyszerűen nem lehet az elhárítási kötelezettség szigorítása felől közelíteni, mert így minden közlekedő más kezébe helyezné az életét ahelyett, hogy saját magát védené.

Szerintem a veszélyes megközelítés tilalma esetében nem jó az irány, az egyéni felelősség teljes áthárítása veszélyes üzem esetén nem működik!

Ugyanis egy társasjáték csak akkor szórakoztató és biztonságos, ha minden résztvevő ismeri és betartja a szabályokat. Ha viszont a többség nem is ismeri a ezeket, abból káosz, majd előbb-utóbb baj lesz. Az urbanizált közlekedésben számos résztvevő pedig egyáltalán nincs tisztában az alapvető regulákkal, mint a gyalogosok, kerékpárosok és rolleresek. Tőlük eddig sem volt elvárt a KRESZ részletes ismerete, de a józan életösztön azért még igen.

Félreértés ne essék, a saját javát szolgáló szabályokkal a többség azért tisztában van, mégha magát a KRESZ-t nem is olvasta soha. 

Aki védtelen, annak alapvető érdeke, hogy saját magát is óvja, ne csak a többiektől várja a veszélyes helyzetek kivédését. Mozgó, több tonnás tárgyak elé kilépni-kiszaladni-kitekerni az álmoskönyv szerint sem életbiztosítás, ez azért alap. Az új KRESZ alapelvei viszont más irányba mutatnak: kevesebb egyéni felelősség, letekert életösztön. Aki védtelen, az jogilag alappal számíthat majd arra, hogy hímestojásként kezelje a többi - kötelezően képzett - közlekedő. 

Az új KRESZ tervezett alapelvei részben marginalizálhatják a gyalogosok, kerékpárosok, rolleresek felelősségét és átrakják azokra, akik olyan eszközzel közlekednek, amelyekhez a képzettség szükségessége mellett nagyobb biztonság is társul. Ez nem rossz ötlet, de a jog világában ha meghúzunk egy kilógó fonalat valahol, az egész gombolyag össze tud rándulni, vagyis ha a szabályozás nem tart ellen a rendszer túlpontján, akkor az egész szisztéma összezuhanhat.

A jogalkotó - most megismert új alapelvekből kiolvasható - szándéka és koncepciója csak akkor lehet a valóságban is életképes (értsd: a balesetek számát csökkentő, a biztonságot fokozó), ha minden résztvevőt feljebb emel egy szinttel. Az nem fog működni, hogy az autósok felelősségi szintjét az egekbe tolja, a védtelenebbekét pedig lenyomja. Azért, mert így akkora lesz a hiátus a két szint között, hogy beleesik az egész közlekedési kultúra az amúgy sem létező morál maradványaival együtt. Feketelyuk méretű joghézag lesz, na! 

Attól önmagában nem lesz biztonságosabb a közlekedés, ha az autósok rettegve vezetnek, minden gyalogos-kerékpáros személyében potencionális balesetet és felelősségrevonást látva. Attól lenne az, ha minden közlekedő alappal bízhatna abban, hogy a többiek is ugyanazt a képzést kapták, ugyanúgy figyelnek és lehet számítani a szabálykövetésükre. Attól, hogy részeg kerékpárosokra nem kell számítani az utakon. Attól, hogy a kisiskolások is ismerik a KRESZ-t és a közlekedés veszélyeit. Attól, hogy a gyalogos is tudja: körül kell néznem akkor is, ha jogilag nem enyém a felelősség, mert az én életem a tét. 

Ez a megközelítés oda vezethet, hogy a gyalogosok fülessel és kapucniban a telefonba mélyülve szambáznak majd át a zebrán körülnézés nélkül, a kerékpárosok lendületből tekernek át a gyalogátkelőn, a gyerekek mindenféle veszélyérzet nélkül szaladgálnak az utakon, a kétmillió alkoholista pedig a felezővonalon alussza majd ki a fáradalmait. Az autósok felelőssége a veszélyelhárítás, nekem ezt a KRESZ megengedi alapon.

A balesetek fő oka már így is az, hogy sokan azt hiszik, mindenhez joguk van. A KRESZ-t viszont a nyugati közlekedési kultúrához érdemes igazítani, nem a keleti tudásszint csökkenéséhez, az egyszerűsítés pedig nem jelentheti az életösztön félredobását is. Nem lehet olyan a szabályozás, ami felmentést ad az alapszintű közlekedési ismeretek alól. Az életben maradáshoz szükséges óvatosságot mindenkinek el kell sajátítania, különben a hazai közlekedési kultúra Vietnám szintjére romlik.

Ahogy az analfabetizus ellenszere sem a hangoskönyvek kötelező bevezetése, a jelenlegi gyalázatos közlekedési közállapotok sem a felelősség áttolásától javulnak majd meg. A minden közlekedőre kiterjedő szintemelés lehet csak jó megoldás, ugyanis egy társasjátékban minden résztvevő szerepe fontos. 

Nem csak én látom így.

Egy ilyen horderejű jogszabálynál fontos lenne, hogy az alapelvek ne abba az irányba vigyék a koncepciót, hogy a balesetek tárgyalásán egyértelmű legyen a helyzet, könnyebb legyen a felelős megjelölése. A cél az lenne, hogy csökkenjen a balesetek száma és eleve ne kelljen annyit bíróságra járni ezek miatt.

Azzal nem leszünk előrébb, hogy az új KRESZ alapján blanketta ítéleteket lehet majd hozni a bíróságokon: Az autós a hibás, kérem a következőt! 

Mi közlekedők nem az ítélkezés egyszerűsítése okán szeretnénk új, modern KRESZ-t, hanem a közlekedés biztonságosabbá tétele végett. 

A sajtóbeszélgetésen szóba került az is, hogy a gyalogosok esetében már az átkelés szándékának is előbbséget kellene adni, amit ma még nehéz elképzelni egy olyan országban, ahol gyalogosnak öltözött rendőrök ugrálnak a bozót mögül az autósok elé, ahogy az a beszámolók szerint Pilisvörösváron is történt. 

Jelenleg az látszik, hogy az autósoknak az új KRESZ emeli a tétet, a többieknek viszont nem. Nem korlátozza a zebrán mobilozást, az ittas kerékpározást, nem lesz kötelező tantárgy a KRESZ az oviban-suliban, nem kell jogsi a kerékpárra-rollerre.

A folyamat még csak az elején jár, bármi kisülhet a részletszabályokat illetően. A jelenlegi koncepció viszont első olvasatra még kezdetlegesnek tűnik, mintha csak az egyik oldalról közelítené a nagyon is komplex és sokrétű problémát. A KRESZ-nek nem a felelősség telepítése-megállapítása a funkciója, hanem a szabályok lefektetése, a balesetek megelőzése. Erről az oldalról is bele kellene kicsit húzni. 

Arról nem beszélve, hogy a veszélyes megközelítés tilalma egy szinte bármire ráhúzható vizeslepedőként szolgálhat a legtöbb esetben, a tervezett szabály nem csak a bírák dolgát egyszerűsíti le, de adott esetben a biztosítók életén is változtat majd. Ami nem baj, csak nem ez a legfontosabb kérdés.