Kátyúkár kártérítés: megéri perelni?

Az utak általánosan rossz állapota, a hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék és a hőmérséklet-ingadozás miatt egyik napról a másikra jelenhetnek meg a gumi- és futóműgyilkos terepakadályok, a kátyúk. Az összeset az sem tudja kikerülni, aki fokozott óvatossággal közlekedik ebben a szürke időben. 

Az elmélet egyszerű: a közutak közlekedésre alkalmas állapotban tartásáért a közút kezelője felel. Ha alulmarad a kátyúkkal folytatott végeláthatatlan küzdelemben és nem jelzi táblával kellő időben-távolságban a várható úthibát, meg kell térítenie az autókban okozott kárt. 

A gyakorlat ennél azért bonyolultabb

Előfordulhat, hogy a közút kezelője minden jogi eszközt megragad annak érdekében, hogy az autósra tolja a felelősséget. Némi alapja lehet az ilyen megközelítésnek is, hiszen a KRESZ szerint a közlekedés egy társasjáték, amiben a valóságot senki sem hagyhatja figyelmen kívül csak amiatt, hogy van gazdája minden útszakasznak. 

Zalán esős időben szaladt bele a jobb első kerekével egy méretes kátyúba. Tudta mit kell tennie, rendőrt hívott. A helyszínelésről jegyzőkönyvet kapott, a gumi és a felni javításáról pedig számlát kért, majd beküldte a dokumentumokat a közút kezelőjének és bejelentette a kártérítési igényét. 

Meglepetésére a kártérítési igényét elutasították arra hivatkozva, hogy a helyszínen készült rendőrségi jegyzőkönyvet nem küldte el, anélkül pedig megalapozatlan a kártérítési igénye, mivel a kár keletkezésének ténye és az ok-okozati összefüggés nem igazolt.  

Levelüket azzal zárták, hogy amennyiben Zalán nem ért ezzel egyet, bírósághoz fordulhat. Olvasónk amiatt döbbent le igazán, hogy biztosan emlékszik, megküldte a rendőrségi papírt a közútkezelőnek. Leellenőrizte, valóban továbbította az emailt benne a hivatalos rendőrségi dokumentummal. Akkor? 

Osztott-szorzott, megkérdezte a bírósági peres eljárás és az ügyvédi képviselet várható költségeit, amelyek ismeretében végül úgy döntött: költsék patikára azt a pár tízezer forintot, amit megspóroltak rajta, neki se idegrendszere, se ideje, se pénze, hogy egy defekt miatt évekig pereskedjen.

Sarolta esete hasonló, a kárigény bejelentése után, a közútkezelő hárította a felelősségét. Először Sarolta is azt gondolta, inkább hagyja a fenébe azt a 63.000 Forintot. A közútkezelő jogi érvelését olvasva azonban felborult benne a borjú. Nem elég, hogy a teljes felelősséget rá akarták tolni, de az az érzése támadt, hogy kifejezetten cinikus a közútkezelő, aki érezhetően arra játszott, hogy úgysem viszi bíróságra az ügyet. 

A közútkezelő ugyanis azzal hárított, hogy Sarolta bizonyára nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedett, és amúgy is volt kint veszélyt jelző tábla valahol az út elején. Ráadásul a kátyúkat heti két alkalommal is ellenőrzik, ami a köztes időben keletkezik, arra nem terjed ki a felelősségük. Sarolta viszont mindhárom állításról biztosan tudta, hogy nem igaz.

• A karácsony előtti menetrendszerű dugóban aznap annak is örült közlekedés közben, ha 30 km/h helyett 40-nel tudott haladni. Relatív gyorshajtásra sem volt esélye, nemhogy abszolútra.
• Az adott útszakaszon nem volt veszélyt jelző tábla, a korábbi tábla hatályát már jóval előbb feloldotta egy kereszteződés. 
• A kátyúk előrejelzésére-kijavítására vonatkozó jogi felelősség nem különböztet a tankcsapdák kialakulási ideje és az útellenőr időbeosztása szerint. 

Sarolta nem tudta lenyelni, hogy nem csak hülyének nézik, még felelősként is őt kívánják megjelölni a közútkezelő jogászai, ezért elhatározta: kerül amibe kerül, ezt az ügyet bíróságra viszi. Fizetési meghagyással kezdte az igényérvényesítést, a közútkezelő viszont úgynevezett ellentmondással élt, ami miatt automatikusan bírósági perré alakult az ügy. 

A bíróság mindenben az autós álláspontját osztotta

Az ítélet indokolása külön kiemelte, miszerint a közút kezelője nem tett eleget a KRESZ-ben meghatározott jogszabályi kötelezettségének, hiszen a kátyút megelőző 50-100 méteren belül nem jelezte táblával a veszélyt.

A bíróság szerint a közútkezelő magatartása felróható volt, mert nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Az a körülmény ugyanis, hogy a saját belső szabályzata alapján az útellenőrnek egy héten elegendő két alkalommal ellenőrizni egy adott útszakaszt, nem terhelheti az utat használókat. Téli időszakban bármikor, egyik pillanatról a másikra is kialakulhatnak kátyúk, ezért a közútkezelő arra sem hivatkozhat, hogy egy ilyen esemény előre nem volt látható, illetőleg nem kellett volna előre látnia. Ezzel a lehetőséggel bármikor számolnia kell!

A bíróság szerint nem volt megállapítható, hogy az autós felróhatóan megszegte a kármegelőzési, kárelhárítási, és kárenyhítési kötelezettségét, hiszen az útviszonyoknak megfelelően haladt a megengedett 50 km/h alatti, körülbelül 40 km/h sebességgel. Azt is kihangsúlyozta az ítélet, hogy nem várható el az autósoktól, hogy veszélyes manővert hajtsanak végre és esetleg további balesetet okozzanak a kátyúk kikerülése érdekében. 

Tanulság: a kátyúkár is olyan cseresznye, amit csak a bátrak szedhetnek le a fáról. Az ilyen ügyeknek alapvetően elvi jelentősége van, de megéri végigzongorázni őket, mert ami jár az jár. Ne feledjétek: a jog az ébereknek, s nem a szundikálóknak segít. Persze az sem árt, ha van miből előlegezni a perköltséget.