Összetörték az autód és csereautóra van szükséged? Nyugodtan alkudozz a biztosítóval

A jogszabályok - egyebek között - azért léteznek, hogy a szubjektív érdekek és valóságérzékelések ne írhassák felül az objektív tényeket. Az üzleti életben ezek összehangolása nem mindig könnyű feladat, hiszen a résztvevők gazdasági-pénzügyi érdekei általában ellentétesek egymással. 

Nem mondok újat azzal, hogy a kötelező biztosítás nem népjóléti intézmény, ellenben egy úgynevezett kockázatközösségen alapuló gazdasági vállalkozás. Az autósok érdeke a minél alacsonyabb díj fizetése, a biztosítóké pedig a minél magasabb profit realizálása. Az el nem költött összeg, a ki nem fizetett kártérítés pedig nettó veszteség az autós- és nettó nyereség a biztosító oldalán. 

Nyilván fontos szempont az ügyfélelégedettség és a jogszabályok maradéktalan betartása is, de a költségoptimalizálásra való törekvés sokszor be tud zavarni az egyenletbe. 

Ebbe beletartozik a csereautó költsége is, ha a sérült jármű üzemképtelenné vált és az autó elengedhetetlen a munkavégzéshez vagy egyéb személyes (mondjuk egészségügyi) körülmények teszik nélkülözhetetlenné. Ez viszont nem azt jelenti, hogy bármit és bármeddig bérelhet a pórul járt autós, a biztosító költségére senki nem pattanhat egy Ferrari volánja mögé a lezúzott Dacia helyett. 

A csereautó szükségességét természetesen meg kell tudni indokolni, az urizálásra irányuló belső késztetést pedig le kell tudni küzdeni a bérautó kiválasztása során. Fontos, hogy a csereautót nem a biztosító adja, azt általában az autósnak kell intéznie. Szerencsésebb esetben a javítást végző szerviz tud biztosítani csereautót. 

A bérelt csereautózás vonatkozásában a leggyakoribb visszatérő olvasói kérdés nem is ezeket az evidens dolgokat feszegeti, hanem az időintervallum témakörét.  

Mennyi időre jár a csereautó?

A sérült autók javítása általában nem egyéjszakás kaland, a szabályok ezért úgy rendelkeznek, hogy az esetleges csereautó költségeit a biztosítók az úgynevezett tényleges javítás idejére kötelesek fedezni. Ez abból következik, hogy a kárnak nem csak a konkrét szerelés idejére kiesett autó által okozott költség vagy keresetkiesés a része, hanem az az idő is, ami alatt a sérült autó sorra kerül a javítóműhelyben. Ha például a kár bejelentése és a kárszakértő kiérkezése között eltelik 10 nap, az a biztosító sara, nem az autósé.

Ezzel szemben a biztosítók az úgynevezett optimális javítási időt preferálják és általában maximum 30 napot térítenek. Az optimális javítási idő az az idő, ameddig a sérülések fizikai kijavítása tart, ameddig dolgozik rajta a szakember. Ez a megközelítés azonban nem veszi figyelembe azokat az állásidőket, amelyek az egyes javítási szakaszokat egymástól elválasztják. Ráadásul jogszabályi alapja sincsen, ilyen korlátozást a törvények nem tartalmaznak.

Ez újfent egy olyan történet, ahol a jogszabály szerint járó kártérítési összeghez általában azok az autósok jutnak csak hozzá maradéktalanul, akik kellően asszertívek és van idejük-idegrendszerük alkudozni a biztosítóval. Ennek oka, hogy

Ha az autós nem ragaszkodik a maximális összeghez, akkor ők sem erőltetik. A valóságban pont úgy néz ez ki, mint a klasszikus alkudozás a vásártéri kofáknál, csak a szereposztás fordított. Az autós nyilván minél magasabb kártérítési összeghez szeretne hozzájutni, a biztosító pedig az alacsonyabb összegű kifizetés pártját fogja. 

Érdemes belemenni egy ilyen - sokszor többlépcsős - alkudozási folyamatba, mert a rendszerben általában van mozgástér bőséggel. Ha pedig befeszül a biztosító és nem köhögi ki az indokolt-arányos autóbérlés teljes összegét, az autós még mindig perre viheti az ügyet. Legvégső esetben ott bevasalhatja, ami az előírások szerint ténylegesen megilleti.

A mindennapokban erre szerencsére ritkán van szükség, a biztosítók többnyire partnerek az alkudozásban. Ne feledjétek, a biztosító első ajánlatát sosem kötelező elfogadni.