Élménybeszámoló: Gran Turismo World Series – World Finals 2024

Gyerekkorom óta imádom a Gran Turismót, de a második rész után hosszú szünet következett: az 1999-es 2 után a 2017-es Sportnál vettem fel újra a fonalat. A játékhoz kapcsolódó e-sportot is csupán érintőlegesen ismertem, ezért határozottan megörültem, amikor meghívtak a Gran Turismo World Series döntőjére. A több helyszínen zajló versenysorozatot a Sony és a Polyphony Digital – a játék mögött álló stúdió – közösen szervezi, a pilóták otthonról, a tévé elől juthatnak el az élőben zajló futamokra.

Ha nyakig merülnél a párás szemű nosztalgiában, itt egy korábbi cikkem a Gran Turismo 2-ről:

Fontos már az elején kiemelni, hogy ez egészen másról szól, mint a Gran Turismo filmben is bemutatott GT Academy. A Gran Turismo World Series versenyzői nem azért küzdenek, hogy később igazi autóval folytathassák a versenyzést, itt az elejétől a végéig megmaradnak a virtuális világban. Ha épp amiatt sziszegsz, hogy ez biztos csak valami kocka bohóckodás, akkor elárulom, hogy nem. Csak a világ legjobbjai jutnak el a több százezer játékos közül idáig.

Zseniális hangulatú esemény

A végső összecsapást a Theater Amsterdamban rendezték, és már messziről látszott, hogy itt valami súlyosan autós esemény zajlik épp. A polgári foglalkozását tekintve színházként funkcionáló épület előtti területet megszórták gizda autókkal, hogy mindenki már azelőtt kedvére csorgathassa a nyálát, hogy belépne a rendezvényre. Tényleg minden volt: Porsche 911 GT3 RS, BMW M4 CS, Mercedes-AMG SL, elektromos G Klasse, meg ami még.

Egészen hihetetlen, hogy egy ilyen, rétegtémának tűnő eseményre is milyen hatalmas az érdeklődés: a hely roskadozott a rajongóktól és a kíváncsi nézőktől. Mindezt úgy, hogy exkluzivitásról szó sincs, az összes futamot élőben követheti bárki, akinek van otthon Gran Turismója a Playstationjén.

Élőben azért egészen más, mint otthon: a hatalmas terem elején ült a tizenkét pilóta, a nézők a fölöttük lévő mozivásznon követhették a versenyeket, illetve falakra végig kivetítették a futamokhoz tartozó, lényeges információkat. Különösen izgalmassá tette az egészet, hogy a nézők úgy követhették a futamot, mintha egy igazit néznének, kismillió kameraállásból, profi, élő kommentárral. Nem gondoltam, hogy ennyire intenzív és izgalmas élmény lesz ez.

Toyoták, Porschék, magyarok

Kevés időnk adódott beszívni a hangulatot, kezdődött az első verseny. A Toyota GR GT Cuppal indult a szombati program, ahol kizárólag Toyotákkal – és Toyota származékokkal – versenyeztek a srácok – köztük egy magyar is, Tápai Ádám. Az első és a második futamon Dallara SF23 Super Formulákkal tolták Interlagosban és a Red Bull Ringen, a harmadikon pedig Toyota GR010 Hybridekkel kellett nyomni Le Mansban.

Mélyen lenyűgöző, ahogy a tizenkét fiatal pilóta teljesen átszellemülve vezet a Recaro versenyülésekben, ezredekre egymástól. Itt mindenki vérprofi, hibázni nem lehet. Csak hogy értsd, hogy miről beszélek: az egyik futam kvalifikációján egy nagyságrendileg másfél perces köridejű pályán az első és az utolsó helyen érkező pilóta között kevesebb, mint hat tizedmásodperc különbség volt.

A pályaelhagyásért és bármilyen kontaktért súlyos időbüntetés jár, tehát nem lehet úgy közlekedni, mint a Need for speed Undergroundban. Ádámnak végül rosszul jött ki a lépés, nem tudta megközelíteni a dobogót. A GR GT Cupot az eddigi fordulók és a mostani döntő pontjai alapján a spanyol Jose Serrano nyerte.

Kis pihenő után máris jött a következő verseny, a Manufacturers Cup: itt háromfős csapatok versenyeztek, mindenki más gyártótól származó autóval. Itt is indult magyar srác, Hencsei Benjámin, aki a csapatával egy Porsche 911 RSR-rel állt rajthoz. Benjáminék emberfelettit mentek a Porschéval, végig ott voltak a mezőny első felében a kvalifikáción, esélyesnek tűnt a dobogó a Spában rendezett, 20 körös futamon.

Az eső, egy eltaktikázott gumiválasztás és a brazil pilótájuk megpördülése egy hatodik helyet eredményezett. A futamot a BMW-vel versenyző csapat nyerte, a bajnokságot viszont a korábban megszerzett pontok miatt a most második helyen befutó, Lexusszal versenyző csapat – Coque López, Harald Walsen és Kanata Kawakami – húzta be.

A második napra is jutott verseny: ez volt a Nations Cup, ahol három futamon bizonyíthattak a versenyzők. Velem együtt imádtátok volna az első fordulót: rommá húzott, gyári autóból kifaragott, tuningolt autókkal csapatták a srácok a Gran Turismo egy ikonikus, régi pályáján, a Trial Mountainen.

Akadt ezer lóerős Supra, Skyline R32 GT-R, Honda NSX és AMG GT is. Az egész esemény legizgalmasabb versenye volt ez: az NSX-et és az AMG GT-t terelgető pilóták akkorát csatáztak a végén, amit igazi motorsportban is ritkán látni. A drámai, a Nürburgringen rendezett utolsó futam után végül a Gran Turismo World Seriesben veteránnak számító, korábbi bajnok Takuma Miyazono nyerte a Nations Cupot.

Profikkal versenyezhettem

Második napra egy izgalmas és kissé félelmetes programot szántak nekünk: versenyeznünk kellett a Pro-AM betétfutamban. A lényeg egyszerű: minden amatőr kapott maga mellé egy profi pilótát, aki először felkészítette a kvalifikációra, aztán ha az amatőr arc elég jó időt fut, a profival együtt kijut a főfutamra, ahol már váltásban versenyeznek.

Összesen 20 ember érkezett a média oldaláról, újságírók, influenszerek, autóversenyzők és streamerek vegyesen, nagyon különböző felkészültségi szinttel. A helyzetem nem tűnt ideálisnak: otthon kontrollerrel játszom, kormánnyal évekkel ezelőtt mentem utoljára, akkor se Gran Turismo 7-tel. Hatványozta a problémát, hogy a Red Bull Ringen kellett veretni, ahol még kontrollerrel is alig mentem. Az autót legalább kiválaszthattuk előre: GT3-as versenyautók közül jöhetett bármi, ezért egy Porsche 911 RSR-t választottam, mert azt nagyjából ismerem, és tudom, hogy relatíve kezes darab ebben a kategóriában.

Egy baromi jó arc kanadai srác, Jeffrey Trent lett a mentorom, aki nagyon udvariasan nézte végig, ahogy végigbénázom a kvalifikációt. Nagyszerű tanárnak bizonyult, sokat tudtam tőle tanulni, de úgy tűnt, hogy ez is kevés lesz, az időm alapján azt tippeltük, hogy ennyi volt, nem megyünk tovább az élő show-ba.

Végül tizenkettedik helyen – tizenkettőből – pont becipőkanalaztam a Porschét. Ettől egyébként nem lettem nyugodtabb, hiszen ez azt jelentette, hogy ki kell mennem a színpadra, és ezrek előtt kell bemutatnom ugyanazt a balfaszkodást, amit az időmérőn műveltem. Az kissé oldotta a feszkót, hogy előttem egy hellyel Mogács Dániel kolléga ért be, szóval nem én voltam az egyetlen magyar a mezőny végén.

Szakadt rólam a víz, ahogy beültem abba a székbe, ahol előttem egy igazi versenyző nyomta. Tizenkét körös verseny kezdődött, minimum öt kört kellett mennem, utána box, gumicsere és pilótaváltás. Stabilan őriztem az utolsó helyet, figyeltem, hogy nehogy baj legyen, előttem őrjöngő küzdelem zajlott. Végül egy autó valahogy kiesett előlünk – úgy emlékszem, hogy a géppel volt valami gebasz – és képzett kanadai csapattársam így végül utolsó előtti, vagyis tizedik helyre hozta be a Porschét, megelőzve ezzel Mogács urat és csapattársát, Benjámint.

Az egész esemény legstresszesebb percei voltak ezek, az eredményre pedig olyannyira nem voltam büszke, hogy azóta is ugyanezekkel a beállításokkal, ugyanezzel az autóval darálom itthonról a Red Bull Ring aszfaltját. Apró eredmény, de az enyém: stabil 6-7 másodpercet tudtam gyorsulni. Idegesítő belegondolni, hogy ha így megyek ott is, akkor most épp az új PS5 Prómat bontanám ki, mert az volt az első helyezettek jutalma. Na nem baj, majd jövőre.

Az összes futamot vissza tudod nézni a Gran Turismo Youtube-csatornáján. Ide kattintva.