Popcorn-t és kólát előkészíteni!

Dénes nevű olvasónk még 2023 tavaszán vásárolt magának egy Mercedes-Benz E350 CGI-t. Az autó 2018 óta rója a magyar utakat, ez idő alatt háromszor esett át eredetiségvizsgán és négyszer műszakin. Ha bármi probléma lett volna vele, alighanem jelezték volna már a hatóságok valamelyik alkalommal. Vásárlás előtt Dénes a Járműszolgáltatási Platform adatbázisában is ellenőrizte a kocsit, ahol minden rendben találtatott. Sőt, az állami nyilvántartás szerint a helyzet a mai napig változatlan.

A jármű nem áll körözés alatt - állítja a közhiteles állami nyilvántartás

Az autó remek választásnak bizonyult: az akkor még négytagú család kényelmesen elfért benne, amit az is bizonyít, hogy szűk másfél év alatt közel húszezer kilométert tettek meg vele. Egészen idén decemberig, amikor felmerült, hogy családbővülés okán a Mercedest egy nagyobb autóra cserélnék, de ekkor még mindig nem sejtették, hogy mekkora meglepetést tartogat számukra a hazai közigazgatás. Olvasónk végül beszámíttatta autóját egy közeli, megbízható autókereskedésben, kihozott helyette egy kombi Mazdát. Utóbbival nem volt semmi gond, a kereskedés egy nap alatt sikeresen Dénes nevére íratta az autót, de a beszámíttatott Mercedes tulajdonjogát már nem tudta bejegyeztetni a kereskedés a kormányablakban. 

A kormányablak ügyintézője ugyanis arról tájékoztatta a kereskedőt, hogy az autót nem lehet bejegyezni a cég nevére. Arra a kérdésre pedig, hogy miért, az ügyintéző közölte, hogy a Mercedes nemzetközi körözés alatt áll. A kereskedés alkalmazottja először azt hitte, hogy ez valami ördögi vicc, hiszen az autó hatodik évet fut az országban, nemrég járt eredetvizsgán, műszakin és a JSZP szerint is tiszta a jogi háttere. 

Az ügyintéző azonban úgy tűnt, hogy mégsem viccel, és szerinte az autót tényleg körözi egy uniós tagállam valamelyik hatósága. A kereskedés tulajdonosa ekkor értesítette Dénest, vagyis a korábbi tulajdonost, hogy ez így nem lesz jó, így ők nem kapták meg a Mazda ellenértékét, ha nem tudják se a nevükre venni, se eladni később.

Olvasónkat annyira felzaklatták a hírek, hogy azonnal az illetékes, harmadik kerületi rendőrkapitányságra sietett, hogy tájékoztatást kérjen. Az ügyével foglalkozó rendőrnő kedvesen és megértően fogadta, ráadásul jó hírekkel is szolgált: valószínűleg valamilyen tévedésről van szó, ugyanis a rendőrség rendszerében semmi nyoma nem volt a nemzetközi körözésnek. A rendőrnő azt tanácsolta, hogy nyugodtan menjen vissza a kormányablakba ezzel az információval, hiszen az autó szabadon átíratható.

Csakhogy papír erről nem született

Dénes örült a hírnek, de annak már kevésbé, hogy annak tartalmáról semmiféle hivatalos  igazolást nem adott a III. Kerületi Rendőrkapitányság kollégája. Dénes szólt a kereskedésnek a fejleményekről, akik újra bevitték az autó papírjait a kormányablakba, hogy újra megpróbálják bejegyezni az autó tulajdonjogát. Az okmányirodában pedig ismét készségesen álltak a helyzethez, elolvasták az ajánlott irodalmat is, benéztek minden nyilvántartásba, a válasz viszont változatlan maradt: ezt az autót nemzetközileg körözik, ezért biztos nem fogják bejegyezni. 

Mivel az autókereskedés vezetője ahelyett, hogy találgatott volna, pénzmosó-e, vagy talán orgazda, besétált inkább saját maga is a kapitányságra és újranyitotta a tárgyalásokat. Ott emlékeztek a múlt heti ügyre, és ismét lehűtötték a kedélyeket: továbbra sem áll körözés alatt az autó. 

Egy neppert nem lehet ennyivel lerázni, pecsétes igazolást kért az autó státuszáról 

Hú, ennek a fele se tréfa! - gondolhatta a rendőrnő ezen a ponton, úgyhogy inkább fogta magát és ránézett a sziszkettőre, hogy kiderítse miért állítja olyan magabiztosan az okmányiroda, hogy körözik az autót. Ez a keresés azonban már egészen más eredményt hozott, mint az előző. Ezúttal már a rendőrség alkalmazottja is szembesült a ténnyel, hogy az autót bizony tényleg körözi egy másik uniós ország, így egyre valószínűbb, hogy a korábban kiadott információk nem fedték teljes egészében a valóságot.

Újabb csavar a történetben

Ezen a ponton a rendőrök szívélyes hozzáállása átváltott formális mogorvaságba:

- „Hol a kocsi?”
--„A kereskedésemben.”
- „Jó, itt várjon!”

A kereskedő beszámolója szerint a beszélgetés meglehetősen rövidre sikerült. Bár nem tartóztatták le, úgy érezte, jobb, ha marad. 

A helyiségben szinte tapintható volt a feszültség

A rendőrök talán attól rettegtek, hogy az ő korábbi tájékoztatásukat alátámasztó, pecsétes papírért érkezett tulajdonos majd hazaszalad és elássa a rekettyésben a Mercit, mielőtt ők kiérnének a helyszínre lefoglalni azt? Nem derült ki, de valami ilyesmi lóghatott a levegőben. Érdekesség, hogy a kereskedés vezetője már az elején közölte: be is hozhatja az autót a kapitányságra, ha úgy gyorsabb, nála van a kulcs és rendelkezik az autó felett is. Ezzel az ajánlattal viszont nem éltek a rendőrök. 

Lecsapott az óbudai Temus SWAT

A harmadik kerületi rendőrség inkább pénzért dolgozó, lopóautós alvállalkozót bízott meg a művelettel, és mire a kereskedő "szabadon visszatávozhatott" a kereskedésbe, a sárga Merci már fel is pakolta a szürkét a platóra. Majd adtak egy hivatalos papírt a lefoglalásról, viszontlátásra!

A dolog ki tudja valójában hányadik pikantériája pedig az, hogy az autó még mindig Dénes nevén van, a lefoglalás tűrni köteles alanya viszont nem ő lett, hanem a kereskedés tulajdonosa. Pedig Dénes is odasietett a helyszínre, a forgalmi és a törzskönyv az ő nevére szól, ennek ellenére az intézkedés elszenvedője a kereskedő lett, az autót tőle foglalták le. 

Ilyenkor bezzeg tudja az államigazgatás, hogy kit kell zaklatni és kinél van az autó jogilag valójában. De amikor elmulasztott átírásról van szó, a régi tulajt vegzálják mindennel - jegyzem meg, tisztelettel. 

Mennyivel jutott előrébb azóta Dénes, az óbudai Mancs Őrjárat és a kereskedés? 

Semennyivel. Hátrébb viszont annál többel. Most már legalább a vevő és az eladó is biztosan tudják, hogy az autót valóban körözték, az erre szolgáló információs rendszerben (SIS II) hónapok óta aktívként szerepelt a németek által kiadott körözés.

Ezen felül örvendetes, hogy már a rendőrség is tisztában van a tényekkel. Mióta a kereskedő kérlelhetetlen unszolására jobban utánanéztek a rendszerben (amihez akkor is hozzáfértek, amikor két alkalommal is kértek tőlük információt az érintettek), azóta minden tiszta ott is. Ez annyiban segítség a történet elszenvedői számára, hogy az intézkedés iktatószámának birtokában legalább tehettek ellene panaszt.

Hogy mi lesz ezután? 

Idén már biztosan nem látjuk ezt a Mercedest az utakon, de talán jövőre sem. A rendőrség által kirendelt igazságügyi szakértő kotlik rajta pár hónapot, szükség esetén elvégzi az úgynevezett roncsolásos vizsgálatokat (amire az eredetiségvizsgálók nem jogosultak!), majd küldenek egy levelet, hogy igazából a németeket kellett volna anno megkérdezni az egészről, ők csak végrehajtják a körözéseket. Teszik ezt akkor, amikor besétál egy gyanútlan állampolgár információt kérni a csodák palotájába, és harmadjára sikerül is kinyomozni az igazságot. Hogy mi áll a körözés mögött? Majd idővel kiderül, de az szinte biztos, hogy Dénesnek úgysem mondhatják el, hiszen nem is tőle foglalták le az autót. 

De kié lesz az autó végül? 

A jogos tulajdonosáé. Hogy az kicsoda? Majd kiderül, amikor benyújt egy úgynevezett tulajdonosi igényt az autóra. Addig pedig "papíron" marad Dénes nevén, fizetheti utána a kötelező biztosítást és a gépjárműadót is, lefoglalt autót ugyanis nem lehet ideiglenesen kivonni a forgalomból, aminek bizonyára lehet valami értelme, és senki sem feltételezné azt, hogy ez csak nettó szívatás. Leveleznie viszont a kereskedőnek kell majd az ügyben.

Ki pereljen kit?  

Hogy pontosan ki hibázott, az egyelőre nem ismert. Amint ez kiderül, felmerül a kérdés, hogy lehet-e jogi lépéseket tenni az előző tulajdonossal, az eredetiségvizsgáló céggel, a rendőrséggel, vagy akár a nyilvántartást vezető magyar állammal szemben. Az ügyet tovább bonyolítja, hogy a hivatalos nyilvántartás szerint az autó még mindig Dénes nevén van, a lefoglalást azonban a kereskedőtől hajtották végre.

Első körben tehát azt kell tisztázni, hogy egyáltalán ki jogosult perelni az ügyben. Ennek megállapítására létezik egy jogi eszköz, az úgynevezett tulajdonjog megállapítása iránti per, amely során a bíróság dönthet arról, ki tekinthető az autó tényleges tulajdonosának. 

Egyelőre úgy tűnik, hogy még átírás hiányába is, de az autókereskedés a tulajdonos. 

Csak az nem biztos, hogy a jogos! Még szerencse, hogy tőle foglalták le a Mercedest, nem? Ha mázlija van, nem lesz vádlott belőle orgazdaság vagy pénzmosás miatt, csak a pénze után kell majd futnia néhány évet. Megnyugtató.

Kérdéseimmel megkerestem a Rendőrséget. Azt szerettem volna megtudni, hogy miként alakulhat ki egy ilyen kafkai burleszk a valóságban és az autós honnan tájékozódhat a jármű körözési státuszáról, ha a JSZP-ből nem? Illetékesség hiányában a Miniszterelnöki Kabinetirodához irányítottak, ahonnan válasz a cikk megjelenéséig nem érkezett.

Olvasónk még nem ocsúdott fel a traumából, jelenleg a tagadás fázisában van. Azt reméli, hogy a kereskedés, ahol elcserélte az autóját majd tud segíteni a helyzet tisztázásában, talán még az autót is visszakapja idén. Sajnos ez a helyzet momentán nem kecsegtet ilyesmivel. 

Az ügy számos kérdést vet fel:
- mennyit ér valójában a rendszám alapú SZÜF lekérdezés, ha a mai napig is azt jelezi a rendszer, hogy az autó nem áll körözés alatt?
- milyen mértékben hihet az állampolgár a Rendőrség állításának, amikor egy hasonló témában felkeresi azt?
- miért nem néztek bele a rendőrök már első alkalommal a SIS II rendszerbe úgy, ahogy a kormányhivatal munkatársa? 

A válaszokat nem tudjuk, csak hangosan gondolkodunk.