10 óra 55 perc 47 másodperc: Ja, hogy a rádióján van a névsor, rendszám szerint... szép gesztus, tényleg elég hülyén hangzana, hogy „elgéaszáznyolvannyolcas, nyomd keményebben a féket!” Mellesleg megkezdődik az emberek saját vezetési tudásába vetett hitének széttiprása. Névsor szerint. Erre kiváló alkalom a vészfékezés végrehajtása, tekintve, hogy ezt mindenki rosszul csinálja. Emlékezzünk, miért: harmincezerből kettő per év.
11 óra 15 perc 01 másodperc: A fejlődés látható. Érdekes módon bárki, de tényleg bárki meg tud tanulni vészfékezni, pedig látszik, hogy a csoportban vannak kevés tapasztalattal rendelkezők. Ekkor jön a célfékezés. Itt az a lényeg, hogy minél közelebb álljanak meg egy bójához, anélkül, hogy hozzáérnének. Jellemző módon az első kísérleteknél mindenki méterekre áll meg.
11 óra 18 perc 45 másodperc: Valaki hetvenről fékezve 1 centire áll meg a bójától.
11 óra 21 perc 18 másodperc: Bende eltapossa az első bóját. De csak picit, úgy 35 centivel megy túl. Vagyis, ha gyalogosról lenne szó, meg nem ölné, legfeljebb a lábát kéne amputálni.
11 óra 27 perc 21 másodperc: Vicces próba. Gellért szerint az autó akkor is egyenesen megy, ha közben maximálisan fékezünk, bízzunk meg benne! Tessék elengedni a kormányt, kezeket fel és közben mosolyogni! Mindenki vidáman mosolyog. Kivéve Bendét, aki blazírt képpel fogja a plafont. Talán nem akar pedálozni, nehogy strébernek tartsák.
11 óra 35 perc 29 másodperc: Szünet. Bende rágyújt, gyümölcs, víz fogy. Gellért meggondolatlanul leveszi az Instruktor feliratos sapkát. Hiba volt, kezd forróság lenni az aszfalton. Közben megbeszélik, milyen érzés volt fékezni. Többen mondják, őszintén, hogy még az életben nem fékeztek ekkorát. Szerintem aki nem mondta, az sem.
11 óra 40 perc 00 másodperc: Újra mindenki az autókban, kikerülést gyakorolnak, fékezéssel és anélkül. Kezdek megfőni, ez hosszú menetelésnek tűnik, sok bóját ütnek. Közben beszélgetünk Gellérttel, aki elmeséli: volt egy nap, amikor a tanfolyamon 3,5 kilót fogyott, pedig megivott 7,5 liter folyadékot. Íme a karcsúsághoz vezető út titka: be kell állni trénernek, lehetőleg nem téli vezetéstechnikai tanfolyamokra. Ja, és kapok naptejet a nyakamra, mert ez is kötelező tartozéka az ilyen tanfolyamoknak a BMW szabványai szerint, nem csak a tűzoltó készülék és hasonlók.
13 óra 00 perc 00 másodperc: kis rendeződés után irány vissza a szállodába, svédasztalos ebéd. Szintidő 900 másodperc. Ne kérdezze senki, miért, de valahogy tényleg hosszabbnak is tűnt visszafelé. Bende már nem humorizál, fáradt.
13 óra 15 perc 00 másodperc: evés közben megpróbálom kideríteni, ki miért jött el a BMW vezetéstechnikai tréningjére. Érdekes módon vannak, akik nyerték, de a legjobb választ egy 320d tulaj adta: „ugyanilyen kocsim van, de nem azon akarom kipróbálni, mit tud”. A kaja mellesleg felséges.
14 óra 10 perc 00 másodperc: Újra az aszfalton. Iszonyatos bójairtás következik az elkövetkező, cirka három órában. Van itt kikerülés, olyan szűk helyen, ahol lépésben is alig fér át a kocsi; alulkormányzottság és túlkormányzottság megízlelése, kikapcsolt stabilizáló rendszerrel, vizes körpályán; időre megtett szlalom, és hasonlók. Határozottan fáradok, ahogy a tanítványok is. Egyedül az oktatók tűnnek fáradhatatlannak, a rádión adott tanácsaik rendkívül megfontoltak, szerintem nem rögtönöznek, hanem a BMW-gyári sztenderdek szerinti megfogalmazásban mondanak el mindent. És ez a meggyőződésem egyre szilárdabb – elvégre ez egy liszensz.
15 óra 35 perc 44 másodperc: Tibby sokadik könyörgését utasítom vissza, hogy üljek be mellé, mert fáradt és segítsek neki tanácsokkal. A tömegcsökkentésre hivatkozva nem szállok be mellé, főleg nem a szlalomra. (Említettem ugye, jó volt az ebéd) Folyamatosan panaszkodik, hogy ő milyen béna – és minél jobban sír, annál jobban látszik nála a javulás.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak is?
Tegye meg a cikk blogposztján !
15 óra 37 perc 9 másodperc: Bende 31 másodpercről 29-re javítja a szlalom idejét. Arra gondolok, valamiféle motivációra lenne szükség, a legjobbak 26-os időket mennek, azért felajánlok neki egy Tibi csokit, ha 27-es időt megy. Miért pont ennyit? Hogy ne tűnjön teljesíthetetlennek, de azért csokit se kelljen vennem...
15 óra 38 perc 59 másodperc: Tibby 26:91-es kört megy, az édesszájú. Ennyit a motivációról, többet nem vagyok hajlandó a vezetési tudására áldozni. Nem is tudta megismételni ezt az eredményt.
16 óra 58 perc 00 másodperc: A vége felé járunk, Gellért felajánl egy kis extrát, a vizes körpályán, ha van még pár perc idejük a résztvevőknek. Egyszerű: mindenki mehet pár kört, bekapcsolt stabilizáló elektronikával. És megpróbálhat minden vezetéstechnikai hibát, amit csak mer. Az emberek az utolsó vércukor-molekuláikat mozgósítva szállnak vissza az autóikba, és köröznek. Arcukról az újabb döbbenet tünteti el a fáradtság kifejezését. Asszem, nagyot nőtt ma a szemükben a BMW-nél tucatterméknek számító 320d.
17 óra 5 perc 00 másodperc. Vége a képzésnek. Az emberek visszamennek a szállodába, egy kis vacsorával egybekötött összegző beszélgetésre és átveszik az okleveleiket.
Ennyi volt az egynapos Advanced tréning, vége.
Nyilván minden vezetéstechnikai képzésnek megvan a maga előnye és hátránya, a BMW rendszerében mindenképp fontos tényező, hogy az adott gyakorlatokat valódi aszfalton, valós sebességgel hajtják végre, aminek az életben meg van az a haszna, hogy egy vészhelyzetben a sebességérzet nem blokkolja a vezetőt. Egyszerűen azért, mert itt van mód a valódi fizikai korlátok érzékelésére.
Látszólag nincs itt semmi trükk, csak kell tíz BMW, egy rakás bója, aztán ez egészet összerázzuk az emberekkel, akik összetiporják a bójákat. Aztán egyre kevésbé. És a végén adunk egy papírt az egészről. Bende mindenesetre azt állítja, hogy béna, de rengeteget tanult. Én meg buktam egy csokit.
