Egy szűkebb utca felé fordulunk, kezdődik az igazi centizés. Fekecs úr virtuóz ügyességgel forgatja a lapátot jobbra-balra, emeli és süllyeszti az útnak megfelelően, és közben óvatosan manőverez a géppel.
 |
|
 |
|
Erőd utca, második kerület, az FKF telepe. Nem kifejezetten
örülnek érkezésemnek az irodában. Szemmel láthatóan feszült a
helyzet, pillanatonként csörögnek a telefonok, sofőrök
jönnek-mennek, és valamilyen diszpécserszolgálat is üzemel az egyik
asztalnál.
- Most nem érek rá - fakad ki Ruscsák úr, a
főnök. - Máskor, amikor nincs ennyi dolgunk.
- De én csak egy kört szeretnék menni az egyik hókotróval -
kérlelem tovább.
- Csak ennyi? Semmi nyilatkozat? Na jó - enyhül meg
felismervén, hogy nem őt akarom feltartani. Kinéz az ablakon, és az
éppen rakodó Unimog felé bök.
- Azzal mehet egyet. A Vár lesz az útirány.
|
|
|
|
|
|
Fekecs Benjamin, alias Bendzsi, leendő sofőröm éppen egy IFA
darujával rakodja a bevetésre váró Unimogot szóróanyaggal. Gyorsan
végez, és már ülnék is be mellé a jobboldali ülésbe. Na, ez nem
egyszerű.
-Várjon, kiveszem a táskám, akkor befér.
Valóban. Egy közepes sporttáska kényelmesen elüldögélhet, de
humanoid csak akkor érzi magát itt jól, ha legfeljebb százötven
centisre nőtt, vagy ha elhivatottságot érez a kígyóemberi
tevékenység iránt. Én úgy saccolom, jó harminc centivel túlnőttem
az Unimog konstruktőrei által kívánatosnak tartott méretet.
- Vigyázzon, ha nekidől az ajtónak, kinyílik - figyelmeztet a
sofőröm.
Na, még ez is. Szorongatom a fényképezőt a kezemben, és a
kapaszkodó felé nyúlok.
- Az nem lesz jó, akkor nem látom a tükröt - szól rám Fekecs
úr. Szófogadóan elengedem a kapaszkodót, és csak magamban
fohászkodok, hogy ki ne essek innen fentről.
|
|
|
|
|
Indulunk a Vár felé.
A meredek utca érezhetően nem akadály az Unimog előtt.
Viszont a hólapát innen fentről sokkal nagyobbnak tűnik, mint a
járdáról. Fekecs úr tért ölelő mozdulatokkal kormányoz, és "jól
meglengetem, majd beesik a helyére"-mozdulatokkal vált sebességet.
Szemmel láthatóan nem finom úrvezetőknek való feladat a hókotró
vezetése.
|
|
|
|
|
|
A sebességváltó, az irányváltó, meg még néhány apróbb kar
egyvonalban van a vezető vállával. Tökéletes ergonómiai rémálom.
Érzéssel kell ezeket használni, mert menet közben nincs idő
odanézni, merre van a sebváltó karja.
Na és a zaj! Kedélyesen üvöltözve beszélgetünk, így sikerül normális beszédhangerőt előállítanunk a Mercedes dízelmotor ellenében. Estére teljesen berekedek, ebben biztos vagyok. Fűtés talán van, de nem sok jelét érzem. Szerencsére alaposan beöltöztem, de zokniból azt hiszem, alulválasztottam erre a küldetésre.
|
|
|
|
|
A műszerfal kijelzőinek króm keretét kikezdte a rozsda.
Itt-ott hiányzó kárpitelemek. A kilométeróra szemmel láthatóan nem
az eredeti, a BKV buszain láttam hasonló tachográfos szerkezetet.
Valamiféle utólagos kapcsolót buheráltak a műszerfal bal oldalára.
A motorháztetőn egy URH adóvevő, tartani a kapcsolatot a
diszpécserekkel. A legmodernebb szerkezet az ülésem mögött van: a
GPS jeladója.
-Nem is értem, miért erre a régi példányra küldték magát -
kommentálja az ergonómia hiányára tett megjegyzéseimet pilótám.
- Az újabb gépek sokkal kényelmesebbek, csendesebbek, van
bennük tömérdek elektronika, még légkondi is, de én nem adnám oda
ezt a masinát egy olyanért - vallja meg a gépezethez való kötődését
Fekecs úr.
Mikori gép? A kérdés nem is egyszerű, de a forgalmit előhalászva
kiderül, hogy 1987-es gyártású. Én sokkal régebbinek tippeltem. Az
egésznek olyan a miliője, mint a seregben használt GAZ 66-unknak.
Árkon-bokron átmegy, de nem kényeztet.
-Ezzel nincsenek olyan bajok, mint az újabbakkal - védi sofőröm a
portékát. Azok is jók, de az elektronika gyakrabban okoz galibát, ebben
meg nyoma sincs ilyennek. Ez keveset is fogyaszt. Az egész napos munkát
le lehet tudni akár 20 liter gázolajjal.
|
|
|
|
|
|
Ez egész megdöbbentő adatnak tűnik egy 5675 köbcentis motortól.
Különösen, ha tudjuk, ilyenkor napi 24 órát mennek a hóeltakarító
gépek.
Közben felérünk a Várba. Nem tűnik drámainak a helyzet, csak
a kisebb mellékutcákban van komolyabb hó az úton.
-A legfontosabb a tömegközlekedés - képez egy kicsit a
sofőröm.
-Amerre a BKV jár, mi arra tisztítunk először. Utána jönnek a
főútvonalak. Na persze a telefonok állandóan csörögnek, vannak
sürgős hívások is. Mentő nem tud behajtani valahová, valaki orvos,
és nem tud eljutnia a beteghez, és hasonlók. Ilyenkor a diszpécser
rádión ideszól, és megyünk. De gyakran van, hogy valaki a
munkahelyéről betelefonál, és egy hóekét kér az utcába, ahol lakik,
hogy kényelmesen haza tudjon menni. Ez azért bosszantó, főleg, mert
fogalma sincs, mi a helyzet, lehet, hogy nem is olyan régen volt
ott tisztítás. És jó lenne ilyenkor tényleg a tömegközlekedést
használni.
|
|
|
|
|
- Mik a legnehezebben tisztítható helyek?
- Hát van egy-két faramuci szűk utca, ami igazán meredek
is. Budán van jó pár ilyen. Lássuk csak;
Ördögárok, Flóra utca, Nyereg utca. Az
ónos eső tud a legkellemetlenebb lenni, ha lefagy. Ilyenkor az
ember tolat, és abban a tempóban tud araszolni felfelé, ahogy a
maga alá szórt só megolvasztja a havat meg jeget. Igazi
türelemjáték.
Egy szűkebb utca felé fordulunk, kezdődik az igazi centizés. Fekecs úr virtuóz ügyességgel forgatja a lapátot jobbra-balra, emeli és süllyeszti az útnak megfelelően, és közben óvatosan manőverez a géppel. Hallgatok, próbálok erőt gyűjteni a dízelmotor további túlkiabálásához, és nem akarom zavarni a sofőrömet a koncentrálásban.
