Hogyan veszünk?
És ki hol mit tart fontosnak, mi alapján dönt az adott értékesítési csatorna adott szereplője (már ha van úgy egy értékesítési csatorna szereplője, mint mondjuk a TV2-nek Bárdos András) mellett? Nem meglepő, hogy minden használtautó-vásárló számára az ár a lényeg, a vevők 33%-a ezt nézi leginkább. Közülük is a legskótabbak a kis kereskedésekben (41%) és a netes árverésen guberálók (38%). A kereskedőbe vetett bizalom főleg a külföldről autót behozók számára (27%-uk jelölte meg), márkakereskedőnél és magánszemélytől (26-26%) vásárlók számára meghatározó.
értékesítési csatornának
Legkevésbé az adott autó mögötti gazdasági háttér, vagyis a használtautó-kereskedő cég mérete izgatja a vásárlókat (egyszámjegyű százalékokban jellemzik ennek fontosságát, kivéve a nagy kereskedőket preferálók, akik 16%-ban ezt is nézik). Sajnos azonban, az általános magyar fogyasztói öntudatot remekül jellemző módon a kiszolgálás minősége sem igazán érdekli a vásárlókat. Csatornától függően 15-18% tartotta fontosnak, hogy ne csak a papírok aláírásából álljon egy új (azaz használt) AUTÓ névre vétele.
Arra is kíváncsiak voltunk, ki mennyire hisz a szemének, végeznek, végeztetnek-e alapos állapotfelmérést. Többen igen, mint nem.
A vevők egyharmada vásárlás előtt fülön csíp egy hozzáértő barátot, rokont, és elvonszolja a kiszemelt autóhoz, hogy mondja meg, mit lát rajta a szakértő szem. Szintén 33% azok aránya, akik akár fizetni is hajlandóak egy alapos szemléért. 21% (felteszem ez az arány egy autós magazin olvasói között magasabb a valósnál) bízik saját ítélőképességében és hozzáértésében. Könnyet csal szemünkbe az a jóhiszeműség, ami a válaszadók 11%-a még a mai ember-embernek-farkasa világban is tanúsít, ők hisznek az eladónak.
Különösen azok, akik márkakereskedőtől vásárolnak, közülük 24% bízik meg az eladó szavában. A legjózanabbak a magánszemélytől vásárlók, hiszen nekik csak hét százalékuk hiszi el, hogy a kocsi egy nyugdíjas orvosé volt, aki csak a templomba járt vele, meg vissza.
Hogy adunk el?
A válaszadók 47 százaléka nem hajlandó végignézni, ahogy megunt autója eladásából hasznot húz egy kereskedő, inkább maga értékesíti azt, hirdetést adva fel. És közülük 84% az internetet használja erre a célra. Az eladók egyötödének még egyszerűbb a dolga: ők ismerőseik, családtagjaik között találnak vevőt autójukra. Egy másik ötöd a legegyszerűbb megoldással szabadul még régi autójától: beszámíttatja az újba. Mindössze 12 százalék adja el autóját kereskedőnek, két százalékuk pedig végső búcsút vesz tőle – egy bontóban.
A leggyorsabban – értelemszerűen – az autójukat beszámíttatók tudhatják le az eladást. A többiek nagyjából harmada egy hónapon belül elpasszolhatja a kocsit, 10-15% viszont akár három hónapot meghaladó várakozás után szabadul meg tőle. Szomorú keresztarány: akik több mint három hónapig árulják autójukat, 24%-ban türelmetlenül bontóba adják végül szegényt.
A végére hagytunk egy viszonylag szubjektív faktort: megkérdeztük, ki melyik értékesítési csatornát tartja a leghatékonyabbnak autója eladásához. Természetesen az internet nyert ezen az internetes kutatáson, a válaszadók 83%-a a virtuális autópiacot tartja a legüdvözítőbb megoldásnak. Öt százalékuk a személyes kapcsolatok híve, ők ismerőseik körében szeretnek vevőt keresni. Az Expressz-féle autós hirdetési újságokat az eladók négy százaléka favorizálja, három százalékuk hisz a helyi hirdetési újságban, kettő az ablakba ragasztott cetliben, egy a helyi napi- és hetilapokban. Szintén egy százalék esküszik az országos hirdetési újságokra, és értékelhetetlen, azaz nulla százalék azok aránya, akik még elhiszik, hogy egy országos napilap keres-kínál rovata ér valamit egyáltalán.
