Gyönyörű technofétis
A vad sportolás után nézzünk egy kis higgadtságot. A német autógyárak logói egytől-egyig tiszta, geometrikus, rideg emblémák. És mind zseniálisak.
BMW
Talán a legszebb közülük. A vállalat az első világháború közepén, 1916-ban alakult Münchenben, repülőgépmotorokat gyártottak. Innen jön az embléma: a forgó légcsavar által keltett fény-árny játék, Bajorország szemet gyönyörködtető világoskékjére és fehérjére stilizálva, kívül körben a név. És a mai napig ennyi. Érdemes összevetni az Alfa Romeóval és megfigyelni a hasonló szerkezet melletti összes kulturális sztereotípiát.
De mi köze a mai BMW autóknak kilencven évvel ezelőtti repülőgépmotorokhoz? Azon kívül, hogy a BMW első motorja egy vízhűtéses soros hathengeres volt, és a mai napig ők csinálják a világ egyik legjobb ilyen motorját , nem sok. Lehet, hogy a mai napig kibogozhatatlanul bonyolult iDrive-val a repülőgépvezetés bonyolultságát akarják kifejezni? Bár a repülőgépeken minden funkciónak felismerhető alakú és tapintású gombja van, hogy kemény munkával ugyan, de automatikus tevékenységgé tehessük megnyomásukat. Ami nem mondható el egy érintőképernyős menürendszerben való bolyongásról, ahol ujjaink vakok.
De a BMW logó mára ikon. Működik, szép. Ennyi.
Mercedes-Benz
A tengert, a földet és a levegőt szimbolizáló háromágú csillag a Mercedes autókat készítő Daimler vállalaté volt, a győzelmi-birodalmi babérkoszorú pedig a Benzé. Ezek 1926-ban egyesültek, akárcsak a logó, amiről aztán időnként lekopik a koszorú, időnként meg rajtamarad.
A Mercedes-Benz csinált már lehengerlő versenyautót , rock and roll sportkocsit, gigantikus limuzint, meg teljesen érdektelen szedánt is, de a háromágú csillag ugyanolyan jól néz ki mindenen. Ez az az autóembléma, amit valószínűleg mindenki felismer, és a logódizájn ennél többet nem kívánhat. Érdekes párhuzam, hogy a tenger, a föld és a levegő a hadviselés három klasszikus színtere. Ha ehhez hozzávesszük az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) kifejlesztésével negyediknek társult világűrt, akkor mit kapunk? A NATO emblémáját!
Audi
A logó 1932-ben született, amikor a Horch, az Audi, a DKW és a Wanderer autógyárak Auto Union néven egyesültek. Motoroktól luxuslimuzinokig mindent gyártottak, mellette versenycsapatuk is volt, ami 1936-ban megnyerte a Formula-1 elődjének tekinthető Európa-bajnokságot, a Ferdinand Porsche tervezte Typ C versenyautóval (szintén V16, szintén középmotor). A háború után a feloszlott cég vezetői a bajorországi Ingolstadtban ugyanezen a néven újjáalakították a vállalatot, amiből szövevényes fúziók után lett 1965-ben az Audi. Az egész egyébként a Volkswagen tulajdona.
A logó mindvégig megmaradt. Fogást nemigen találni rajta, egyszerű geometriai formák, az olimpiai mozgalmon kívül másra nem rímel. Rideg, a Mercedesnél és a BMW-nél mérnökibb, hightechebb, ha lehet, talán még stilizáltabb, és persze ott van mellette az ismert univerzum legjobb szlogenje, a Vorsprung Durch Technik, aminek kimondása annak is fémes ízt okoz a szájában, akinek egyetlen amalgámtömése sincs. Valamint ellenállhatatlan késztetést alumínium tárgyak fogdosására. Az igazi csemege viszont az Audi gyönyörű tipográfiájával készült ovális logó, ami országjelző matrica mellett vagány underground deszkás márka is lehetne, Ingolstadt parkjait szálcsiszolt dekkeken felszántó srácoknak. Főleg így pirosban.
A logódizájn abszolút nullája, Mariana-árka és fekete lyuka
A SsangYong képes a kitűnésre és a szem lekötésére, amire egyre kevesebben. Igaz, hogy a Rodius valószínűleg a legrondább autó az AMC Gremlin óta, de egyszer nem tudtam még azonnali vigyorgás nélkül ránézni, akármilyen sötét hangulatban történt is ez a ránézés. A Rodius az autók tengeri tehene és melankolikus rinocérosza, egyszerűen nem lehet nem szeretni, oda kell menni hozzá, és egy cuppanósat nyomni a remegő, hatalmas orrára.
Ott az Actyon, ami lehet, hogy Charpentier Actéon című operájának főhőséről (meglesi Diána istennőt fürdés közben, ő bosszúból szarvassá változtatja, Actéont széttépik a kutyái, vége) kapta a nevét, és az is lehet, hogy nem. De amikor nálunk volt tesztautóként, akkor elkéstem miatta a szerkesztőségi értekezletről. Mert tíz percig nézegettem a parkolóban. Döbbenetes első lámpái vannak. Az egész autó vidám, megkapó, különleges, pedig elsőre gombóc, kupémímelő tank. Ráadásul a vállalat neve ikersárkányt jelent koreaiul. Ezek után kisujjból kéne lemosni mindenkit. Állat sárkányt minden óvodás tud rajzolni, akik közülük logótervezők lesznek, azok még a vonalakra és a színekre is tudnak figyelni.
Ehhez képest volt ez:
Ami egy tojásból félig kikelt mutáns verébfióka. Az utolsó energiaitalon meg zöld teán jobb sárkány van. Nagyjából annyira aknázza ki a sárkány-potenciált, amennyire Irak békés síparadicsom.
De nehogy azt higgyük, hogy itt vége. Nincs vége. A SsangYong jelenlegi logója ugyanis ez:
WTF? - kérdezném, ha nörd lennék. LOL, sőt, ROTFLMAO, válaszolhatnám. Ezzel lehetne árulni strandpapucsot és ceruzaelemet, kiflit és államkötvényt, mindent és semmit. A logódizájn abszolút nullája, a semmiben ülő két darab ovális semmi. A szem kétségbeesetten szkennel, az agykéreg fújtatva próbál társítani. Aztán feladja. Mit lehet erről mondani? Semmit és semmit.
Mindez abból az országból, ami képes volt előállítani az Oldboy és a Sympathy for Lady Vengeance filmek sziporkázó vizualitását.
Amikor minden összejön
A SsangYong által megsemmisített világ után természetesen a tökély következik. Amikor a dizájn, a tipográfia és a szimbolizálandó autó úgy olvad össze és alkot csodás egységet, mint a tészta, rajta a paradicsomszósz és a sajt.
Fiat
A Fiat népautókat gyárt. Amikor mással kezdenek foglalkozni, baj van, abban nem jók. Viszont egyszerű, vidám, olcsó autókat senki más nem csinál így. A Cinquecento instant vizuális vigyorex, a Panda az egyetlen magas, kicsi autó, amiben zsebes gatyában, kinyúlt pólóban és béna frizurával is végtelenül stílusosnak érzi magát az ember, a Grande Punto első lámpája pedig más országokban méregdrága sportautókra kerülne csak.
A logó viszont évtizedekig képes lett volna bárki szájában megalvasztani bármilyen tejet. A négy döntött betű. Meg az öt csík. Ez most autó? Vagy gumimatrac? Vagy radiátorcsap? Mindegy.
Amikor a Fiat 1901-ben feltalálta a tökéletes logotípiát! Az A betű az isteni szikra, ahogy nem tagozódik be a T alá, hanem szelíden elhajlik, vibráló aszimmetriát kelt, de pont csak annyira, hogy izgalmas legyen és ne idegesítő. Nyilván valaki kézzel rajzolta három perc alatt, aztán kiment megetetni a csirkéket. Ennek használták számtalan variánsát 1968-ig, amikor is jött a négy rettenetes betű, és utána harminckét évig a vizuális halál. De visszataláltak, a tékozló autógyár. A kék alapon kibernetikus babérkoszorú zavara után elkészült a tökéletes logó:
Meg kell fogdosni, annyira szép. A keret rímel az A szárára, a csíkozás elegáns, a színek barátságosak. Úgy elegáns, hogy közben azt mondja: ilyen kocsid neked is lehet. Gyere és vegyél egyet, meglátod, jó lesz. Nem baj, ha nincs sok pénzed, mert a stílus nem a sok pénzről szól, hanem a rendelkezésünkre álló eszközök adekvát használatáról. Gyere. És ott van hozzá a Panda 100 HP.
De hogy mindezt hogy képes létrehozni egy hömpölygő, állam-az-államban mammutvállalat, az érthetetlen. Ilyen szervezetek kizárólag középszer előállítására és pénz elnyelésére alkalmasak.
Maserati
Azt se tudtam 18 éves koromig, hogy létezik ilyen autó. A lakótársammal néztük a tévét, ő harmadéves volt a jogon én meg elsős az orvosin, a motorbalesetben pár éve krétaporrá tört lábáról dumáltunk, meg arról, hogy szerinte Izraelben vannak a legjobb csajok, amikor egyszer csak azt mondta: figyelj, ha egyszer lesz sok pénzem, veszek egy Maseratit. Mire én: az mi? Ez egy olyan olasz sportkocsi - mondta - amiről elsőre senki nem találja ki, hogy mennyire jó és különleges. Semmi extra, aztán ahogy nézed, órákig, napokig, akkor illenek csak össze a vonalak és a formák, aztán megtapintod az utastérben a finom bőrt és a világos fát és rájössz. Semmi feltűnés, semmi lila Lamborghini meg kanárisárga Ferrari. A Maserati azoknak készül, akik félszemmel megmondják, hol csináltattad az öltönyöd, akik két sarokról kiszagolják, hol lehet jó eszpresszót inni.
Bólogattam, aztán pár évvel később új lakásba költöztünk a csajommal és ahogy a pokoli hőségben vittem fel a dobozokat a harmadikra, egy fekete kocsit néztem a parkolóban. És arra gondoltam, hú de rohadt ronda. Valami szögletes, ormótlan, baltával faragott tömb. Pár héttel később észrevettem a nagyszerű domborításokat a hátsó keréknél. Januárra megvolt a négy kipufogó. Márciusra a puha bőrből hasított váltószoknya, a kis masnival. Egy Maserati Shamal , szintén Gandini-formaterv. Összeállt. Idő kellett neki. A kedvenc autóim egyike lett. Pedig észrevehetetlen. Az összes Maserati tökéletes odafigyelést igényel, nem lehet rákapni a tekintetet és továbbmenni. Hasonlóan a jó sötétben látáshoz, amihez a fényérzékelő sejteknek át kell kapcsolni a biokémiájukat, ez is beletelik 15-20 percbe. Amíg észrevesszük a Quattroporte gonosz, szimatoló orrát, amihez le kell lehajolunk mellé, és oldalról nézni, kontrasztos háttér előtt.
Ugyanez a megzabolázott, de idővel brutális szépség van a logóban. Elsőre csak kellemesek az arányok. Idővel érkezik a felismerés, hogy a szigony végén a kampók húsba akadva bizony tépnének és szaggatnának.
Aztán hogy ez Poszeidón fegyvere volt, aki fia, Polüphémosz megvakításáért újra és újra és újra megpróbálta elpusztítani Odüsszeuszt, és még amikor tíz év bolyongás után az istenek gyűlése úgy döntött, hogy na jó, hazamehet, még akkor is vihart csinált és aprófává törte a tutaját, hogy fulladjon csak meg rondán.
De a logónak nem is a mai változata a legjobb, hanem a régi, a hegyesre húzott tetejű-aljú oválissal és a talpatlan betűvel. Az alsó behúzás harmonikusabbá teszi az egészet azzal, hogy lecsippent a nagy kék térből, és mellesleg így az egész rímel az ugyanilyen formájú Maserati-órára . Kell venni egy Mazert. Kell. De előtte egy Fiatot.
Ez a cikk nem készülhetett volna el Eszenyi Péter vidám asszociációi és szakértő észrevételei, valamint Carlos Segura Cartype oldala nélkül.
